Kép ^[1.] - térkép ^[2.]

Készült: 1939.

A feszület alján lévő írás:

"Isten dícsőségére "
 

Elhelyezkedése: A nagytőkei út mellett.

Történet: A kereszt özv. Pásztor Jánosné adományából készült, ami az első világháborúban szerzett sebesülés következtében elhunyt férjének kíván emléket állítani. A feszület a hozzá tartozók napjainkban is gondozzák: a kerítést időnként lefestik, rendszeressen ellenörzik állapotát. A keresztszár végződések az ún. kockafejes típusba tartoznak. A feszületre helyzett fekete színű, öntöttvas korpusz feje lefelé hajlik, a lábszárak pedig egymás mellett nyugszanak. A korpusz felett öntöttvas táblácskán az INRI felirat olvasható. A feszületet mellett kovácsoltvas kerítés ővezi. ^[3.]

LEXIKON

^[4.] Útmenti és temetői keresztek Szentesen

Magyarországon már a középkorban is emeltek feszületeket. aXVIII-XIX. században a keresztállítás szokása széles körben is terjedni kezdett, ami egyben jelzi a magyar parasztság anyagi gyarapodását is. Az útmenti és temetői feszületek többségét nem az egyház emelte, hanem a hívek állították külömböző okokból kifolyólag.
A feszületek egy része régi sorscsapások, járványok, természeti katasztrófák emlékét őrzi. A leendő kereszt helyét gyakran a tér valamely már létező csomópontján: a templom mellett, keresztútnál vagy a határ bizonyos pontján jelölték ki.
Szentesen az útmenti és temetői feszületek állítása és gondozása a város katolikus népességéhez kapcsolódik szorossan. A katolikus családokat Harruckern János György fia, Ferenc kezdte el betelepíteni, ami eleinte komoly vallási súrlódásokat eredményezett. Ha a jelenleg is álló kereszteket térképre vetítjük, akkor azt láthatjuk, hogy szinte mindegyik Szentesről kivezető út mellett áll egy-egy szakrális emlék. Elmondhatjuk, hogy a feszületek mintegy övezetszerűen veszik körbe a várost, a településre érkezőkkel tudatják, hogy itt katolikusok is élnek. ^[3.] TOVÁBB>>>
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[3.] Major A. Edit, Mód László: Megszentelt határ - 2005

Térkép:
[2.] https://maps.google.hu

Fotó:
[1.] © Maczelka-Rónyai Juli
[4.] © Lantos Imre