^[1.] Tóth István (Szombathely, 1861 — Budapest, 1934) szobrász

Édesapja megbecsült, tehetséges asztalosmester volt, s úgy nézett ki, hogy fia is a műhely árnyékában nőve, szintén ezt a mesterséget folytatja. Miután Felsőlövőn elvégezte a reálgimnáziumot, apja műhelyében kezdett dolgozni, s főleg faszobrász munkákat készített. A gyalupad mellett érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy szobrászművész lesz. Sikerrel felvételizett 1881-ben a bécsi képzőművészeti akadémián. Tanulmányait a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara ösztöndíja segíti. Az akadémia előképzőjében Hellmer tanítványa volt, majd a mesteriskolában Zumbusch növendéke lett. Tehetségét és művészetét Bécsben a Mesteriskola nagydíja és aranyérme igazolták.

Tízéves bécsi tanulás és munkálkodás után 1891-ben hazajött és Budapesten telepedett le, ahol 43 éven át alkotott, egészen 1934-ben bekövetkezett haláláig. Itthon előbb Strobl Alajos mellett dolgozott, - akinek később műtermét is megkapta a Várbazárban - majd önálló megbízásokhoz is jutott. Első jelentős munkája Szent László király álló bronzszobra, amit Nagyváradra készített 1893-ban. (Ma a Székesegyház előtt áll.) Nagyváradon jó egyházi kapcsolatai révén további megbízásokhoz jutott. Így készíthette el Szaniszló Ferenc püspöknek, Szombathely szülöttjének, bronz ülőszobrát 1896-ban, a Székesegyház főoltárát (1896-97), egy Pietát (1905) a váradolaszi barátok temploma mellé, valamint Schlauch Lőrinc püspök mellszobrát és egy Mária szobrot (1906).

A millenniumi ünnepségekre készülő ország jelentős épületekkel gazdagodott, melyek közül néhányra szobrászati alkotások is kerültek, köztük Tóth Istvántól is. Itt kell megemlíteni az épülő Országház homlokzatára és belső termeibe készített szobrokat, a városligeti Vajdahunyadvár oromzati szobrait, valamint a királyi palota részére készített négy mitológiai alakot. Neve egyre ismertebb lett és Fadrusz János is barátjának tekintette. 1902-ben a Magyar Képzőművészek Egyesülete elnökévé választották. Jelentős sikert aratott Hunyadi János egészalakos bronzszobrával, amelyet 1903-ban állítottak fel a budapesti Halászbástyán. Több pályázaton is részt vett, de megbízásokat nem nagyon kapott. Megélhetését kisplasztikák, díszítő szobrok és síremlékek készítésével igyekezett biztosítani egy-egy nagyobb megrendelés között.

Szombathely Tóth Istvánnak élete végéig legszeretettebb városa maradt. Gyakran járt haza szülei sírjához, s utolsó kívánságának megfelelően ő is itt pihen a szaléziak altemplomában. ^[2.]
 

SZENTESI ALKOTÁSAI

--
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[2.] http://www.szombathely.hu/turizmus/nevezetes_polgarok/toth_istvan-c516/

Fotó:
[1.] Tóth István - forrás: internet