Élet a XXIV. század elején - 03. öltözködés
Szentesi zenészek - Kurca parton - a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok [1.]
ÉLET A XIX.SZÁZAD ELEJÉN
<<< Vissza a néprajz oldalra
GYERMEKNEVELÉS FELNŐTTEK HÁZAK HÁZI ESZKÖZÖK ÉTELEK ÉS ITALOK
FOGLALATOSKODÁS PÉNZKERESÉS HÁZASSÁGKÖTÉS HÁZASÉLET TEMETÉS ERKÖLCSI VISZONYOK
Szentes népének életéről igen érdekes és nagy értékű tudósítást birunk a XIX. század elejéről, Kiss Bálint református lelkipásztor följegyzéseiben, amelyek valósággal szemeink elé állítják az akkori Szentes népének életét, szokásait. Nem volna teljes ez a történet, ha ezeket a dolgokat ide be nem iktatnók, annál is inkább, mert ezekből az időkből egész Magyarország népéletéről hasonló terjedelmes és részletes tudósítás semmiféle könyvben nem maradt fön. Lehetőleg egész terjedelmében s eredeti szövegében adjuk ezeket a tudósitásokat a következőkben:
ÖLTÖZKÖDÉS
Öltözetük a férfiaknak nyáron volt: kalap, egészen fejhezálló tetejű és nagy karimájú; ing, amelyet némely hetyke legények oly rövidre szabattak, hogy a derekukat csak félig érte be s a hasuk nagyrészt mezítelen maradt; gatya, rövidszárú, de lehetőségig bő; csizma, vagy a mezőn bocskor, mert a városban, a pásztorokat és a gyerekbéreseket kivéve, senki bocskorban nem járt; egy kis, derékra való, fényesgombú lajbi. Esős, vagy hűvös időben vastag, fehér szűrposztóból készült, bő dolmányt, vagy kankót viseltek, ezenfelül hasonló posztóból készült szűrt vettek, amelynek gallérja négyszögletre a hátok közepéig ért le, két bő ujját pedig leginkább bekötözték és tarisznya, vagy zseb helyett használták.
Télen viseltek fehér, vagy fekete báránybőr sapkát, amely kereken a fejhez állott, körül egy jódarabon felhajtották és kemény hideg időben a fülökre lehúzták, fekete pamut nyakravalót, juhbőr dolmányt, vagy ködment, prémest, vagy prémetlent, belül szőrös bőrnadrágot és hegyes orrú,vastag tehénbőrből készült, nagy zsíros csizmát, ezeken felül volt a bunda, vagy a szűr.
A tehetősebb gazdák és férfiak hordoztak kisebb karimájú, szegletes, alacsony tetejű kalapot, selyem nyakravalót, ezüst gombos dolmányt és lajbit, kékposztó, szijjas nadrágot, kordovány csinos, csizmát magyar sarkantyúval, esőben kék magyar köpönyeget, télen irhás subát, sapkát, vagy lengyel süveget. Volt egyiknek-másiknak sötétkék posztóból készített fekete báránybőrből prémezett bundájuk és mentéjük is ezüst gombokkal.
A közönséges asszonyok öltözete volt: ingváll, pendel, ezekre vettek a kislajbihoz vart kék bagaria, vagy karton rokolyát, lábukra nyáron papucsot, télen piros, vagy fekete, magas sarkú kordovány, vagy borjúbőr csizmát húztak. A szolgálók nyáron leginkább mezítláb szaladgáltak. Nyakukba különféle színű tarkakendőt tettek és nyakravaló helyett a lányok, fiatalabb asszonyok vagy keskeny fekete bársony pántlikát kötöttek, vagy üveg kalárist. A lányok elől hajukat kétfelé választották, hátúl pántlikába befonva a hátuk közepén leeresztették, már pártát ritkán lehetett látni. Az asszonyok befonták hajukat, feltekerték és fésűvel felakasztották, azután sötétkék apró.fehérpetyes kendővel, amelyet lencsés kendőnek neveztek, vagy pedig egészen fehér kendővel, jól bekötötték s a kendő két sarkát álluk alatt hátra húzván, hátúl megkötötték. Télen flanelszoknyát vettek magukra és báránybőrrel bélelt sötétkék posztó ujjas réklit, vagy fehér prémes ködment öltöttek fel, amelyet a szűcsök veres, zöld. fekete, fehér és sárga bőreikkel kicifráztak.
Az előkelőbb asszonyok, a tehetősebb gazdák feleségei és leányai, valamint a mesteremberek háznépe már emigy öltözött: a hosszú ingre vettek vagy különféle szinű kartonból készült szoknyát és rövidderekú ujjas réklit, vagy pedig az úgynevezett viganót amely egy olyan hosszú ingforma bő ruha volt, amelynek hátúl van a hasadékja, amelyet úgy szorítanak zsinórral a derékhoz, hogy elől sima, hátúi pedig ráncos legyen. Az újja ennek csak egy arasznyi s ezt is zsinórok szorítják a karhoz. Lábukra harisnyát és cipőt húztak, csizmában még télen sem tudtak járni. A viganóhoz csupasz karjukra hosszú szárú réce, vagy bőrkesztyűt vettek. Télen hosszú ujjú, prémes, zöld vagy fehérszinü bundát viseltek.
Az assszonyok főkötőjének változása, cifrázása leírhatatlan. Hasonlók azok a tornyos föllegekhez, amelyek formájukat szüntelen változtatják. Némelyek viseltek füles főkötőt, amely olyanforma mint egy barátsapka, csakhogy elől bodros csipke van rávarrva s bársonnyal és pántlikákkal oldala, teteje kicifrázva. Másoknak volt kuglijok és bársonyból, vagy atlaszból készült, elől csipkés, hátúl a nyakon összeráncolt és fejhez álló. Mások megint csipkés főkötőt viseltek, amely most taraj módjára felálló, az alján pedig rávarrott bodros pántlikákkal volt kicifrázva. Ez időben kezdték használni a fehér főkötőt is. Nyáron nagy keszkenőket hordoztak a nyakukban, melynek hátulsó sarka majd aföldet érte. [2.]
Az oldalon felhasznált források:
Irodalom:
[2.] Sima László - Szentes város története (1914) XXIV. fej. 384-414 old.
Kép:
[1.] Szentesi zenészek - Kurca parton - a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok - forrás: internet
|