Élet a XXIV. század elején - 05. házi eszközök
Szentesi zenészek - Kurca parton - a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok [1.]
ÉLET A XIX.SZÁZAD ELEJÉN
<<< Vissza a néprajz oldalra
GYERMEKNEVELÉS FELNŐTTEK ÖLTÖZKÖDÉS HÁZAK ÉTELEK ÉS ITALOK
FOGLALATOSKODÁS PÉNZKERESÉS HÁZASSÁGKÖTÉS HÁZASÉLET TEMETÉS ERKÖLCSI VISZONYOK
Szentes népének életéről igen érdekes és nagy értékű tudósítást birunk a XIX. század elejéről, Kiss Bálint református lelkipásztor följegyzéseiben, amelyek valósággal szemeink elé állítják az akkori Szentes népének életét, szokásait. Nem volna teljes ez a történet, ha ezeket a dolgokat ide be nem iktatnók, annál is inkább, mert ezekből az időkből egész Magyarország népéletéről hasonló terjedelmes és részletes tudósítás semmiféle könyvben nem maradt fön. Lehetőleg egész terjedelmében s eredeti szövegében adjuk ezeket a tudósitásokat a következőkben:
HÁZI ESZKÖZÖK
A közönséges sorsúak házi eszközei voltak 2—3 ágy, egy láda, egy asztal, a ház végén és oldalán levő ablakok közti sarokban falfelől padok, amelyek oly magasak voltak, hogy a rajta ülők lábai nem érték a földet. Volt minden házban 2—3 fenyőfaszék is, ezenkívül az ágyak előtt hosszú karosszék (lóca), amelyen fel volt irva, hogy kié és mikor készült, ilyen formán: „Fésűs János uramé Anno 1763-ik esztendőben." Ezekre a karosszékekre mindenféle soha nem látott kék és zöldvirágok voltak festve vörös és sárga levelekkel, meg sokféle színű cifra madarak.
A falra felakasztva, vagy néhol beleépítve a falba, volt egy kis téka, melyet be is lehetett zárni. Ebben tartották könyveiket, palackjaikat, poharaikat, fésűjüket, acéljaikat, borotváikat, porció libellusaikat (adókönyvecske) és másféléket. A gerenda alatt függött a falon egy kis tükör, rendesen abban a tokban, amelyben a zsidóktól megvették, ez alatt állott a kefe, a csörgemetélő, az olló és a kalendárium.
A tehetősebb gazdák házaiban voltak az asztal melletti padok felett fogasok, amelyekre felül rá voltak rakva a régi cintányérok, cseréptányérok, ezenfelül pedig kancsókat aggattak. Ez a szokás azonban az 1805-ik körül mindjobban kezdett a divatból kimenni. Néhol az ágyak fölé menyezet volt épitve, melynek oszlopai az ágy négy lábának felső végébe voltak beleerősitve. Ezen a menyezeten tartották az asszonyok a vásznakat, gombokat,motollát és a nagy bibliát. Az ágyak lábai magasak voltak, székről kellett rá fölmászni. Az alatt tar-tották a csizmát, papucsot, kupujkát s a kotlót is ott fészkeltették.
A kemencék leginkább úgynevezett boglyakemencék voltak, melynek széles patkája és tágas kuckója, volt. A kuckóban tartották az ecetes kantákat és akinek volt, a kősót is odahelyezte. A padka volt a közönséges ülőhely különösen télen. Itt fontak az asszonyok és leányok a mécs világa mellett. A mécs a gerendáról lefüggő tartón állott és zsír, vagy repceolaj volt beleöntve. A padkán háltak a család kisebb tagjai.
A ház ékességei voltak a jó magasan a falra felragasztott ákombákom képek, amelyek: Tündér Ilonát, Ádám-Évát, fiastyúkot, lovas katonát, Árgirus királyfit ábrázolták. Ezeket a képeket sáfrán, bors, paprikaárús tótoktól, vagy pedig az orvosságot, szagos olajat hordozó vándorpatikusoktól l—2 krajcáron szerezték be s amelyeket sárga gyopárral, vasvirággal, karsai rózsával, bársonykával felbokrétáztak. A gerendákon birsalmát, ujjastököt (lopótököt), borsfüvet és bazsalyikumot tartottak. Ez utóbbi szagos füveket a lakóház illatositására használták.
A házi eszközöket rendszerint a húsvét ünnepét megelőző héten kirakták szellőztetni, kitakarították, a házat kimeszelték, a földjét sárga földdel, a faltövét feketével bemázolták. Rendesen minden háznak két szobája volt. Egy nagyobb és egy kissebb. A kisebbiket csak „pompára" tartották, ebben nem laktak, télen nem is fűtötték. Ide hívták a „becsületes" vendégeket, ha ilyen ment a házba. A nagyobbikban, a „cselédházban" laktak a gazdák, gazdasszonyok együtt cselédjeikkel s azokkal együtt ettek.
Az ágybeliek voltak: alul szalma, ezt betakarták vastag lepedővel, vagy szalma takaróval, ezenfelül volt egy pár derékalj, tollal megtöltve, betakarva lepedővel. A fejtől volt 2-8 vánkos kartonból, vagy szőrrel cifrán kivarrt fehér gyolcsból. Takaródzó volt: dunna, paplan, vagy pokróc.
A pitvarban volt mintegy három láb magasságnyira a „konyha". Volt ezen vasmacska, vaslapát, tűzfogó. A falra felakasztva vas, vagy réztepszik, nyársak, fedők, bográcsok, serpenyők. Sok helyen volt vasrostély is. amelynek ugyan semmi hasznát nem vették, de amelyet minden szombaton kifényesítettek. A sok fazekat, lábast, tányért, tálat, korsót részben a falra aggatták fel, részben a konyhabeli polcon halomba rakva tartották. Volt ezek között olyan 20 éves edény is, amelyet sohasem használtak.
A ház végében volt a kamra, ebben tartották a kenyeret, lisztet, búzát, bort, káposztát, sajtot, a gazdasághoz és a gazdasszonysághoz szükséges eszközöket. A padláson helyezték el a szalonnát, füstölt húst, árpát és a kendert. [2.]
Az oldalon felhasznált források:
Irodalom:
[2.] Sima László - Szentes város története (1914) XXIV. fej. 384-414 old.
Kép:
[1.] Szentesi zenészek - Kurca parton - a díszkútnál vizet hordó asszonyok és lányok - forrás: internet
|