Épült: 1786
Stílus: Copf
Cím: Szent Mikós tér

Leírás: A 18. század első felében a háborús viszonyok miatt számos görög kereskedő család Magyarországra menekült, és közülük többen Szentesen telepedtek le. Csekély létszámuknál fogva a közigazgatási hatóságok kezdetben nem vettek tudomást róluk. Hazájukból hozott ortodox vallásukat titokban, magánházakban gyakorolták; kereskedési engedélyük csak apróbb cikkek árusítására terjedt ki. Számuk Szentesen 1773-ban mindössze 16 fő, tíz év elteltével azonban már 114 fő volt. II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendelete a görög keletieknek is szavatolta a szabad vallásgyakorlást, megfelelő anyagi föltételek esetén megengedve a templomépítést és paptartást. Éltek is a lehetőséggel. A Szent Miklós tiszteletére 1786-ban fölszentelt templom az 1900-as évek elején a tetőből kinövő favázas harangtoronnyal egészült ki. A mai 22 méteres kőtorony 1927-ben épült a templomhoz Piti János szentesi kőműves- és ácsmester tervei alapján. Ugyanekkor a tetőzetet palára cserélték, és az egész épületet bevakolták.

A templom alaprajza téglalap, bazilikás, apszis (félkörös) záródású, egyhajós szerkezettel. A szakrális szabályok szerint a belseje három részre tagolódik: előcsarnokra, templomhajóra és oltárra. Az előcsarnokban finom kivitelű márvány keresztelőmedence áll. A templomhajó oltár előtti részén látható az ún. solea (magasított alapzat), s azon jobbról és balról az énekesek könyvtartó pulpitusai, előtte pedig az ikontartó állványok. A déli oldalon helyezkedik el a püspöki trónus. A templom déli homlokzatának falfülkéjében Szent Miklóst ábrázoló freskó látható. Alatta falba épített márványtáblán örökítették meg az egyházalapítók nevét. A tábla mellé állított barokk márvány kereszt a műemlék templom művészi értékét gazdagítja.

A templomhoz kedves kis legenda fűződik, melyet a város híres legendagyűjtő nagyasszonya, a szépíró tehetségű Gulyás Pap Etelka jegyzett le. A történet 1453-ban kezdődött, amikor is a Konstantinápolyt elvesztő görög sereg egyik vezére, Tódor a császár parancsára magához vette az ostrom idején a Haghia Sophia templom oltára alatt lévő vaskazettában őrzött ereklyét, mely a hagyomány szerint az első keresztény szent maradványait őrizte. A császár parancsa szerint ezt az ereklyét el kell vinni az ostromlott városból, hogy a martalóc török csapatok ne szórhassák szét, majd egy templomépítés alkalmával a templom falába kell elhelyezni, és a szent nem lesz hálátlan: a görög nép visszanyeri szabadságát a templomépítést követő években. Ez a Tódor nevű lovag sikeresen tört ki az ostromlott várból és észak felé vette útját, majd némi vándorlás után Magyarországon, mégpedig Szentesen telepedett le. Itt feleségül vett egy görög leányt és az ő utódaik lettek a Harisok. A Haris család néhány tagja a török uralom alatt elkerült Szentesről, de a 18. században visszatértek őseik lakóhelyére, ahol a század végén felépítették azt a templomot, amiről nagyapáig beszéltek nekik. Falában elhelyezték a Tódor lovag által a pusztuló Konstantinápolyból kimenekített, és nemzedékről nemzedékre féltve őrzött ereklyét. A görög császár jóslata ekkor csodásan beteljesedett: az 1800-as évek elején kitört a görögök szabadságharca és visszanyerték szabadságukat. ^[1.]
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] www.vksz.hu

Térkép:
https://maps.google.hu

Kép:
© Nagy Zsolt Imre - Szent Miklós ortodox templom
Szentes belvárosa az 1890-es évek végén, a torony nélküli kistemplommal - forrás: internet
Szentes belvárosa az 1900-as évek elején, a templom favázas tornyával - forrás: internet