1936. április 4-én, Csongrádon született, édesanyja dr. Kovács Katalin latin nyelvtanár, édesapja dr. Tari László, a köztiszteletben álló múzeumalapító, fogorvos volt. Általános és középiskoláit szülővárosában végezte. 1954-ben felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, amelyet 1960-ban cum laude minősítéssel végzett el.

Már gimnáziumi évei alatt nyaranta és egyetemi évei alatt is dolgozott a szentesi kórházban mint éjjeli portás, műtős, majd műtősasszisztens. Diplomája megszerzése után – anekdotába illő történet révén – a Bugyi professzor úr által vezetett sebészeti osztályra nyert kinevezést 1960 őszén. A kórházban lakott 3 évig, amit szinte éjjel-nappal végigdolgozott. 1969-ben sebészetből jeles eredménnyel szakvizsgázott.

Ezt követően szakmai érdeklődése egyre inkább a plasztikai és rekonstruktív sebészet felé orientálódott, melyben nagy szerepet játszott Bugyi tanár úr inspirálása, valamint kifejezett formai és rajzkészsége. Több alkalommal vett részt egyéni továbbképzéseken a Zoltán János professzor úr vezette MN KK kórház plasztikai sebészeti osztályán, ahová meghívást is nyert, de a Tiszára való hivatkozással nem fogadott el.

1972-től a kórház baleseti, majd baleseti és helyreálló sebészeti osztályán dolgozott mint a plasztikai és kézsebészeti részleg vezetője. 1979-ben plasztikai sebészeti tevékenységét szakképesítéssel ismerték el.

Alapító tagja volt a Magyar Kézsebész Társaságnak, negyedik szakvizsgája ehhez a területhez kötötte. 1979-ben a megye alkotói díját, 1981-ben az intézmény kiváló dolgozója címet, 1989-ben az Egészségügyi Minisztérium “Kiváló Munkáért” kitüntetését nyerte el. 1990-ben kapta meg a kórház legnagyobb elismerését, a Bugyi István-emlékérmet.

2000. november 1-jén, életének 65. évében, a sors furcsa fintoraként, tényleges nyugdíjas korának első napján elhunyt. ^[1.]

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] Szobrot avattak a kórház parkjában - Szentesi Élet, 2001-04-13.

Kép:
dr. Tari Gábor arcképe - forrás: Lantos Imre