Zsoldos Ferenc (Szentes, 1865 — Szentes, 1912) gépészmérnök

Szentesen született 1865. január 29-én. Édesanyja Fodor Anna, aki rajta kívül tíz gyermeknek adott életet. Elemi és középiskoláit szülőhelyén, a Központi Református Népiskolában és az ekkor még hatosztályos gimnáziumban végezte (1881), majd a budapesti Műegyetem hallgatója lett. 1885-től a zürichi Technische Hochschulén - Európa akkor legrangosabb műszaki felsőoktatási intézményében - folytatta tanulmányait. Itt szerzett gépészmérnöki diplomát 1887-ben. Korszerű műszaki-technikai ismeretekkel, valamint külföldi tapasztalatokkal felvértezve tért haza Szentesre, s bekapcsolódott apja vállalkozásaiba. A családi vállalat fejlődésében igen hamar érzékelhetővé vált a tanult, sokoldalúan képzett, a technikai újdonságok iránt rendkívül fogékony ifjú tevékenységének jótékony hatása.

A fiatal mérnök még műegyetemi hallgatóként ismerkedhetett meg a korszak egyik technikai csodájával: a villanyvilágítással. A Ganz-féle villamossági rt. az 1885. évi budapesti országos kiállításon mutatta be új transzformátor-szerkezetét, amely által a gyakorlatban is lehetségessé vált a villamosenergia-átvitel és szétosztás. Az elkövetkező években e rendszer alapján valósították meg a kontinens nagyobb városaiban - Róma, Bécs, Budapest stb. - villamos világítását. Csak kevesen tudják, hogy Zsoldos Ferenc mérnök jóvoltából Szentes is felsorakozott az úttörők közé, amennyiben 1887-től a Zsoldos-telep üzemeit és a család lakóházát már villamos árammal világították.

Érdekelték kora egyéb találmányai is. Ő ismertette meg a szentesiekkel például a fonográfot - rögzítve, majd visszajátszva a helyi dalárda műsorát -; rendelkezett a csillagok vizsgálására alkalmas teleszkóppal, valamint távbeszélő állomással, amelyet ő épített ki saját városi háza és Elek nevű öccse vekerzugi tanyája között. Az áruszállítás megkönnyítése és gyorsítása érdekében iparvágány kiépítését kezdeményezte, amely közvetlen összeköttetést teremtett a gyártelep és a vasútállomás között. A dolgozók egészséges ivóvízzel történő ellátása érdekében 1891-ben ártézi kutat fúratott, amely a város második ártézi kútja volt, s hosszú időn át ez látta el vízzel a vasútállomást is. Említést érdemel, hogy a kútfúrás új technológiával történt, amelyet a fiatal mérnök dolgozott ki és utóbb szabadalmaztatott. (A Zsoldos-féle kút felépítménye ma a Széchenyi-ligetben látható.)

Az apa és fia vezette cég szakmai hírnevének növekedését jelezik a különböző országos és nemzetközi díjak, elismerések. Apja példáját követve, rendkívül sokirányú közéleti tevékenységet folytatott. Az 1890-es évek második felétől ő is városi és megyei képviselő, s mint ilyen tagja a Háztartási és Gazdasági Szakosztálynak, az Egészségügyi-, Közigazgatási-, Vasútügyi-, Színügyi-, Városrendezési- és Munkásház-építési Bizottságoknak, valamint a Városi Iskolaszéknek. Ezek mellett a Szentes és Vidéke Takarékpénztár igazgatósági tagja, a Csongrád Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke. S még folytathatnánk a sort.

Kijelenthető, hogy a két Zsoldos Ferenc együtt élt, lélegzett városával. Számos kortársuktól eltérően ők nem érték be puszta vagyongyűjtéssel, az egyéni boldogulással; számukra fontos volt az is, hogyan alakul a sorsa a szűkebb és tágabb környezetüknek. Ez a felfogás volt az a többlet, amellyel kivívták a város lakosságának általános közmegbecsülését.

1912 elején döbbenetes hír futott végig a városon: Zsoldos Ferenc mérnök február 3-án - szívszélhűdés következtében - tragikus hirtelenséggel elhunyt. Alig töltötte be 47. életévét. ^[1.]
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] Labádi Lajos: A technikai újítások bajnoka - http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2005/04_0128/06.htm

Kép:
 Zsoldos Ferenc arcképe - forrás:internet