II. Rákóczi Ferenc védlevele Szentesnek - 1703

Mi Fejedelem Felsővadászi

RÁKÓCZI FERENCZ

Nemes Sáros Vármegyének Örökös Főispánja

 Adjuk tudtára Mindeneknek, akiknek illik e Mi Levelünknek rendiben, hogy mivel Isten édes Hazánk és Nemzetünk az idegen nemzet sarcoltató, nyomorgó s szenvedő Hajdoni állapotját naponként fegyverünk által szabadítja és szerencsés előmenetellel boldogítja, azért megértvén édes Hazánk ily szabadítása mellett való indulatunkat NEMES CSONGRÁD VÁRMEGYÉBEN SZENTESI LAKOSOK közönségesen Hazájokhoz és Hozzánk igaz szereteteknek és hűségeknek megbizonyitására Nálunk s Táborunkban magukat jelentették kívánván egyszersmint PROTEKCIONÁLIS LEVELUNKET maguk személyek, jószágok iránt közönségesen. Kiknek kérését méltónak ítélvén ezen PECSÉTES PROTEKCIONÁLIS LEVELÜNK által Hűségünk alatt levő mind Lovas, mind Gyalog Tiszteknek, így Hadnagyainknak, mind közönségesen, mind pedig Személy szerint, parancsoljuk : Se személyekben háborgatni, sem familiáris javaikban, akármi névvel nevezendő jószágokban, sokkal inkább Templom ... s kerétésen belől Templomokban kárt tenni s felverni, felveretni se maguk Tisztektől meg ne próbálják, se pedig Directiojuk alatt levő hadaiknak parancsolni meg ne merészeljék. Tiszteink is meg ne engedjék. Különben valakik ezen parancsolatunkat megvetvén, az ellen cselekednek és a Megnevezett Helynek Lakossait személyekben vagy pedig jószágokban megháborítják s károsítják parancsolatunk ellen vétkezvén valamit az Edictum Continentiája hozánd magával a szerint való kemény sententiat s kiszabott büntetést el nem kerülik.

. . . . . . nél levő Tábor helyünkben. Die 10 Mensis Octrobis Anno 1703.

 

                                                      (P. H.)                                                fejedelem Rákóczi Ferenc ^[1.]

Az 1703. szeptember elején kibontakozott nagy kuruc offenzíva egyik célja volt a Duna–Tisza közének birtokba vétele. Globitz ezredes felismerte, hogy Csongrádot közvetlen veszély fenyegeti, ezért megerősítette őrzését. Előérzete nem csalt, hisz szeptember 10-én három kuruc ezred már Szolnoknál táborozott és megkezdte a vár ostromát. Néhány nappal később Deák Ferenc kuruc ezredes csapata megtámadta a csongrádi révet, s megpróbálta kierőszakolni a Tiszán való átkelést. Kemény ütközetre került sor Kyba ezredes 3000 rác katonájával, aki eredetileg Szolnok felmentésére igyekezett. A későbbi leírások szerint az ütközet a kurucok vereségével végződött, amennyiben a császáriak 140, a kurucok 600 embert vesztettek. Ha így is volt, a csongrádi csata mégis jelentősnek mondható, hisz Kyba ezredes meggyengített serege nem folytatta útját Szolnokra, hanem visszavonult Szegedre, a kuruc csapatok pedig szeptember 21-én sikeresen bevették Szolnok várát. A Duna–Tisza köze Rákóczi csapatainak az ellenőrzése alá került. Globitz ezredes tiszai védelmi vonala október végére összeomlott; a Tisza bal-parti helyiségei – így Szentes is – átpártoltak a kurucokhoz.

Konkrétan Szentesről kevés korabeli forrás szól. Csongrád közelsége miatt kezdetben a császáriak szoros ellenőrzése alatt állt, de bizonyosra vehető, hogy a szentesiek közül már ekkor is többen átszökdöstek a kuruc táborokba. A város 1703 októberében protekcionális levelet (védlevelet) nyert Rákóczi Ferenctől, amely azt bizonyítja, hogy a település felesküdött Rákóczi és az általa vezérelt szabadságharc hűségére. A szentesiek a fegyveres csatározásokból sem vonták ki magukat.

A csongrádi csatán kívül más jelentős ütközet nem volt a térségben, mégis mozgalmas éveket élt át vidékünk lakossága. Hol a kuruc, hol a császári hadak vonultak át a területen, mindannyiszor pusztítást hagyva maguk után. Rákóczi 1704 nyarán büntető hadjáratot vezetett a rácok ellen, Szeged várának sikertelen ostroma után azonban elhagyta a Duna–Tisza közét. Átmenetileg Károlyi Sándor és Bottyán János kurucai felügyelték a területet, de a császáriak többszöri átvonulását nem tudták megakadályozni. A krónikás szűkszavú feljegyzése szerint Szentesre három ízben zúdult veszedelem: egyszer a császári hadak fosztották ki, két alkalommal pedig a rácok. „A németségtől, vagy mint a magyarok nevezték, labancoktól egy ízben, a rácoktól két ízben kiraboltatván, fölégettetett a város, s a fölégetett lakosságnak más menedéke nem volt, mint a város mellett elnyúló nagy rétség” – olvasható Petrák Ferenc krónikájában.

A 1706-ban Rabutin császári tábornok szállta meg Szentest és Vásárhelyt, s hadainak élelmezése nem kis gondot okozott a két városnak. A következő évben Károlyi Sándor kurucai visszafoglalták Vásárhelyt és Szentest, s ettől kezdve ismét felügyelték a térséget. Szentesen Csajághy nevű kuruc parancsnok hajdúi teljesítettek őrszolgálatot, kiknek folyamatos ellátása idővel ugyancsak nyomasztóan hatott a lakosságra.^[2.]
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] II. Rákóczi Ferenc protekcionális levele a szentesiek részére (1703. október 10.) (Közölve: Sima László 1914. I. 178–179.)
[2.] http://www.szentes.hu

Kép:
II. Rákóczi Ferenc védlevele - forrás: internet