Sajátos múltidézésre hívjuk az olvasót. Kicsit kétkedünk ugyanis, hogy mindenki tisztában van városunk történetének egyes ellentmondásos részleteivel. Úgy tapasztaltuk, keringenek bizonyos tévhitek, féligazságok, amiknek valahol kell, hogy legyen magyarázata. A leggyakoribb kérdéseket válogattuk ki, s igyekeztünk utánanézni a hiteles válaszoknak szakirodalmakban, illetve korabeli újságcikkekben. Mivel alapvetően levéltári kutatásokra támaszkodtunk,– most egy kicsit vidámabb hangot ütve meg –  „a tévhitek és mellékhatások” tekintetében megkérdeztük (fő) levéltárosunkat, Labádi Lajost is, aki nem jött zavarba a kérdések hallatán. A Szentes Helyismereti Kézikönyve és egy sor más helyi kiadvány, valamint forrásként megjelölt újságcikk volt segítségünkre, hogy tisztába tegyünk néhány kérdést. Az olvasónak már csak egy dolga van: eldönteni, megbízike forrásaink szavahihetőségében, vagy nem engedi kiábrándítani magát. Eláruljuk, mi sem találtunk mindenre egyértelmű választ.
 

…Szentes névadója nem is létezett?

A város nevének eredetét a helyi legenda, amely a Petrák-krónikából maradt fenn, egy bizonyos Zendus János magyar hadvezérhez köti, aki a szájhagyomány szerint megalapítója, megmentője, s első földesura is volt a településnek. A történelemtudomány azonban nem ismer ilyen nevű hadvezért, a kutatók szerint Szentes neve a Szente-Mágocs család nevéből eredeztethető. Az egykor a vidéket benépesítő Ond vezér törzséből, a Bor-Kalán nemzetségből származó família a 13. században országos jelentoségűvé vált.

Kurca egy basa lánya volt?

Szintén egy legendához kapcsolódik a Szentesen átfolyó Kurca nevének eredete. A Petrák-krónika több változatban is említést tesz róla, de mindegyik alapja az a feltételezés, hogy a Kurca, mielőtt még így hívták, az Amád vagy Almád nevet viselte. A Kurca nevet a török időkből, egy személynévből eredezteti fent említett forrásunk. Történt ugyanis, hogy egy török (basa?) fia, vagy felesége, mások szerint lánya (hát, ennyire homályos ez a dolog) beleesett a folyamba, s az úszni nem tudó férfi a parton jajveszékelve hozzá tartozója nevét kiáltozta: Kurca! Kurca! Az esetet rejtekükből figyelő magyaroktól terjedhetett el aztán szájhagyomány útján a Kurca elnevezés. Eddig a legenda. Azonban még jóval a törökök ideérkezése előtt, 1075-ben I.Géza oklevele már említést tesz a Curicea folyóról, melyet a király a Szent Benedekrendi barátoknak adományozott, s amely azonosítható a mai Kurcánkkal. A szláv nyelvben egyébként megtalálható a kurica szó, melynek jelentése: jérce, tyúk.

Vívtak-e Szentesnél sorsdöntő csatát a törökkel?

Egy csata története olvasható a Petrák-krónikában, amit lehet, hogy meg sem vívtak, vagy ha meg is vívták, más források szerint nem akkor, nem azok, és messze nem volt olyan jelentős. A krónika arról számol be, hogy Veterani tábornok Szentes határában verte szét a Szeged felmentésére igyekvő törököket, nem pedig Zentánál, mint azt Barta Gábor, neves szaktudós írta tanulmányában. A Szentesi Lap 1887-ben megerősítette, hogy Szentes alatt, az alsó nyomáson ütközött meg Veterani tábornok a török-tatár haddal, s utóbbiak vesztesége 800 ember volt, a mieinknél pedig 600 katona esett el. Sima László Szentes város története című munkájában óriási tévedésnek nyilvánította a zentai változatot, s az általa megfogalmazottak élnek a szentesiek emlékezetében. Szentes Helyismereti Kézikönyve Veterani szentesi ütközetét csupán legendának tartja, de valamilyen kisebb összecsapás, törökfuttatás biztosan volt Szentes határában, melyet a helyiek emlékezete később felnagyított.

Fürdött-e Kossuth a Kurcában?

Déd-, ük-, vagy szépapáink idejében állítólag még iható volt a Kurca vize. Mindenesetre fürdésre is alkalmasabb volt, mint manapság. A fáma szerint Kossuth Lajos is megmártózott benne. Valóban? És vajon mikor? Ismereteink szerint négyszer járt városunkban az államférfi a forradalmi időkben, először 1848 októberében, amikor nagy hatású toborzóbeszédet tartott a Piac-téren  (1892 óta a nevét viseli a főtér). Akkor az éjszakát is Szentesen töltötte, s a történelmi események viharában ugyan jócskán eltörpül annak jelentősége, vajon mikor volt ideje fürdeni a Kurcában, mi most mégis ennek próbálunk a nyomára bukkani. Nos, a Vukovics Sebő viszszaemlékezései 1849-re címmel a Szemere-kormány igazságügyminiszterének megjelent emlékiratai adhatnak erre a kérdésre egyértelmű választ. „Túl a Tiszán nem messze Kossuthot utolértem. Egy csárda előtt várta Perczel seregének arra vonulását... De a sereg sokáig nem jött, s én tovább utaztam Kunszentmárton felé, hova Kossuth is jött. Onnan Szentesen keresztül, hol a nép Kossuthot nagy lelkesültséggel fogta körül, s ketten fürödni mentünk a Kurca vizén felállított fürdőbe, Vásárhelyre menénk hálásra...” – áll Vukovics jegyzeteiben, mely szerint július 11-én értek Szegedre, így tehát Kossuth Lajos 1849 júliusában vett fürdőt a Kurcában.
 

Tényleg Petőfi Zoltánkát ringatták a múzeumi bölcsőben?

Néhai Rózsa Gábor mesélt előszeretettel történeteket arról a fából faragott régi bölcsőről, mely a múzeum tulajdonát képezi, s melyet a mérnök-muzeológus úgy emlegetett, mint amiben a „Sasfiókot”, azaz Petőfi Sándor fiát ringatták. Hogy miből gondolta? Lehet, hogy a logikája vezette, mert a költő apósa, Szendrey Ignác uradalmi tiszttartó volt Nagymágocson, a szentesi Péter Pál Polgárház a mindenkori tisztviselők lakása volt. Viszont ráakadtunk egy korabeli újságcikkre, mely beszámol a  gyermekbútor múzeumba kerüléséről, s ha nem is bizonyítékul, de adalékul szolgál a feltételezéshez. „Petőfi ereklye a muzeumban. Legutóbbi időben a Csongrádmegyei Muzeum több érdekes tárgygyal gyarapodott, köztük özv. Stammer Sándorné úrnő útján egy 1831-ben készült bölcsővel, amelyben 1850-ben Petőfi Sándor Zoltán fiát ringatták. – Ugyanis Petőfi özvegye Szendrey Julia a szabadságharc alatt többször, majd utána mindig a szüleinél Nagymágócson tartózkodott, amely alkalommal a velük komaságban levő Pokomándiék adták oda használatra azt a bölcsőt, amelyben később az egész Stammer családot ringatták.” – közölte az Alföldi Ellenzék 1910. december 4-i száma. ^[1.]

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] Darók József: Szentesi tévhitek - Hogy is volt? - Szentesi Élet 2012. december