Elszegényedett nemesi család fia. Tanulmányai alatt magát kellett eltartania, ezért gazdagabb diáktársait tanította pénzért. A középiskolát Léván a piaristáknál, Győrben és Esztergomban a bencéseknél végezte. A pesti egyetemen jogot hallgatott, majd főjegyző lett Trencsén vármegyében (1874). Itt lapot alapított és szerkesztett magyar, német és részben szlováknyelven. A Vágvölgyi Lapok (1874-1875) címen megjelenő újságban bátran bírálta a visszásságokat, elsősorban a közigazgatás területén.

1875-ben került be a parlamentbe a puchói (ma Puchov) kerület képviselőjeként. 27 éves volt, s hamarosan a Szabadelvű Párt vezérszónoka lett. Parlamenti működésének elejétől kezdve vonzották a gazdasági, de még különösebben a kereskedelmi és közlekedéspolitikai kérdések, ügyek. Baross Tisza Kálmán, a “Generális” szűkebb környezetéhez tartozott, hozzá mindvégig hű maradt. Gyakran a saját népszerűségével védte, fedezte az öreg pártvezért, amikor azt ellenzéki támadások érték.

1883 előtt egy nagyobb nyugat-európai útra indult, hogy tanulmányozza a fejlettebb országok közlekedési rendszereit, majd márciusban államtitkárnak nevezték ki báró Kemény Gábor közmunka- és közlekedési miniszter mellé. Három év múlva, 1886 decemberétől megkapta a minisztérium vezetését. E minisztersége 1889-ig tartott, s közben ellátta a vallás- és közoktatásügyi tárca (1888. augusztus-szeptember), illetve a belügyminiszteri tárca (1889. március- június) felügyeletét is. 1889-től 1892-ig ő lett a kereskedelemügyi miniszter.

Funkciójából fakadóan a vám- és szabadalmi ügyek és az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal felügyelője volt. Hivatali ideje alatt megreformálta Magyarország közlekedési rendszerét - munkája Széchenyi reformeszméinek megvalósítása, folytatása volt.

Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása (1891. évi XXV. tc.), a vasúthálózat kiépítése, a folyam- és tengerhajózás fejlesztése, a fiumei kikötő kiépítése, az Al-Duna szabályozása, a Vaskapu átalakítása, a hírközlés megreformálása, a posta és a távírda egyesítése, a Postatakarékpénztár megalapítása. Az első modern úttörvény megalkotásával jelentős mértékben járult hozzá az elmaradott gazdasági élet fejlesztéséhez. A vasúti díjszabás reformjával az ún. zónarendszer bevezetésével olcsóbbá tette a közlekedést: nagyon közel és nagyon távol fillérekbe került a jegy (225 km-en túl már nem emelkedett a viteldíj). E rendelkezése nagy mértékben hozzájárult Budapest gazdasági centrummá válásához, hiszen a fővárosba olcsón lehetett eljutni. A teheráru-díjszabás új kialakításával iparfejlesztési és agrárpolitikai célokat is szolgált, jelentősen növelve a mezőgazdasági termékek versenyképességét. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével fejlesztette. Kötelezően bevezette a MÁV-nál a német helyett a magyar nyelvű levelezést. Az ő kezdeményezésére szabályozták a minisztériumok hatáskörét. Életművével a polgári Magyarországot képviselte, s ezért nemegyszer szembekerült az osztrák tőke érdekeivel.

Fiatalon, 1892-ben, 44 évesen halt meg. A Vaskapu szabályozásának munkálatait a helyszínen tanulmányozta, mikor hastífuszt, majd tüdőgyulladást kapott, mely végzett vele. Először ideiglenesen Illaván temették el, majd 1895-ben átvitték az akkorra elkészült klobusiczi családi kriptába - az ő kívánsága volt, hogy hazai földben pihenjen.

Kossuth Lajos temetése (1890) óta nem volt ekkora gyászmenet a fővárosban.

A Pesti Hírlap így emlékezett meg róla: “Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat. Azért a nép, mert minden ember széles Magyarországon érezte reformjainak jótéteményét. Nem csak mindenki, hanem munkás, aki vasárnap pihenni szeret, s a betegek is, bénák, kiket baleset ellen törvényesen biztosított. És mert a korrupciót üldözte, a kötelességteljesítést szigorúan követelte, ezzel is új szellemben jótevője volt nemzetének. Méltó tehát mindnyájunk kegyeletes emlékére.” ^[1]

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
[1] barossgyor.hu

Kép:
Baross Gábor arcképe - forrás: internet