Az eredeti neve Csalogovits József 1937-től viselte a Csalog József nevet. 1926-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen történelem–földrajz szakos diplomát, 1930-ban a bp.-i tudományegyetemen archeológiából, földrajzból és az ókori keleti népek történetéből bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemista korában 1928–30-ban önkéntes gyakornok volt az MNM régészeti osztályán. Több hazai (Ete, 1936; Borsóhalom, Szent Pál-halom, 1953; Ágó, Boldogháza; szegvár-tűzkövesi őskori település; Szentes-Ilonapart, 1956-tól) és külföldi ásatáson vett részt, többek között a Hariszeion-alapítvány ösztöndíjával Görögországban. 1931–32-ben a berlini Collegium Hungaricum m. állami ösztöndíjasaként a Museum für Vor-und Frühgeschichte vendégkutatója volt. 1932–34 között a szekszárdi múzeum munkatársaként dolgozott, ahol rendezte az intézmény anyagát és megszervezte kiállítását. 1934–46-ig igazgatói tisztséget töltött be. 1946–48-ig a pécsi városi múzeumban látta el feladatait, majd 1949–51 között a keszthelyi Balatoni Múzeumot vezette. A Dunántúlról a jászberényi Jász Múzeumba került 1951–54 között, majd a szentesi múzeumot irányította 1954–64-ig. 1964–87-ig utóbbi helyen nyugdíjasként dolgozta fel az itt található régészeti, néprajzi, képzőművészeti anyagot. Pályafutása során főként ősrégészettel foglalkozott. A mo-i. neolitikum és rézkor kutatása területén végzett tevékenysége nemzetközi viszonylatban is jelentős volt. A hazai neolitikum időrendjére vonatkozólag új elméletet dolgozott ki. Kutatta Sárköz népművészetét és bemutatta a sárközi kultúra és élet jellegzetességeit. Szorgalmazta a néprajzi gyűjtés beindítását és nagy figyelmet fordított a műemlékvédelemre. Cikkei elsősorban az Archeológiai Értesítő, a Néprajzi Értesítő, az Ethnographia, az Acta Archaeologica c. folyóiratokban jelentek meg. ^[1]

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
[1]http://www.fgyvk.hu/eletrajzilexikon/index.php?dir=CS#CS/004_Csalog_József 

Kép:
Csalog József arcképe - forrás: internet