Ady Endre (Érdmindszent, 1877 - Budapest, 1919) költő

1901. ápr.-ban perbe fogták és háromnapi államfogházra ítélték Egy kis séta c. forradalmi írása miatt. A klérust, a feudális maradványoktól terhelt közéletet ostorozó cikkei már ekkor világnézetének radikális forradalmiságáról vallanak. 1901. máj.-tól a radikális Nagyváradi Napló segédszerk.-je. 1903-tól szerk.-je. 1902. szept. 27-én a nagyváradi Szigligeti Színházban bemutatták A műhelyben c. színművét. 1903 nyarán kezdődött szerelme Lédával, Diósy Ödönné Brüll Adéllal. 1903 őszén jelent meg Még egyszer c. második kötete. Léda biztatására 1904. jan. végén Párizsba utazott, ahonnan cikkeket küldött a Budapesti Hírlapnak, Pesti Naplónak és a Budapesti Naplónak. Itt ismerkedett meg Bölöni Györggyel. Párizsi tartózkodása igen jelentős mind politikai, mind költői fejlődése szempontjából. Párizsban ismerte meg komolyabban a francia szimbolista lírát. 1905. jan.-ban visszatért Bp.-re és a Budapesti Napló munkatársa lett. 1906. febr.-ban megjelent a m. líra történetében döntő hatású kötete, az Új versek. Költészete körül hamarosan megindult a feudális-konzervatív tábor és a társadalmi, irodalmi megújhodás híveinek harca. 1906. jún.-ban ismét Párizsba ment és ott töltött egy évet. 1907. jún. végén tért vissza Bp.-re. Közben 1906. szept.–nov.-ben, megszakítva párizsi útját, Lédával együtt Olaszo.-ban s a Földközi-tengeren járt, Velencében és Nizzában időzve hosszabban. Az I. világháborúig még többször járt Párizsban (1908, 1909, 1910, 1911-ben kétszer), 1911 nyarán Rómába látogatott el. 1907-ben megjelent Vér és arany c. kötete az eddigieknél is hevesebb támadásokat váltott ki, de ekkor már megnövekedett ~ híveinek tábora is. Ebben az időben került baráti kapcsolatba Hatvany Lajossal.

A Nyugatnak megindulásától (1908. jan.) vezető költője; a Nyugatra támaszkodott a verses. kötetei (Az Illés szekerén, 1908; Szeretném ha szeretnének, 1909; A minden titkok verseiből, 1910; A menekülő élet, 1912; A magunk szerelme, 1913; Ki látott engem? 1914; A halottak élén, 1918) körüli vitákban, harcokban. ~ a vezéregyénisége az új líra erőit tömörítő nagyváradi Holnap irodalmi körnek is, amely két antológiát adott ki részvételével (1908–1909). 1909-ben kapta a költői elismerés egyetlen hivatalos jelét költői pályáján: elnyerte a főváros 2000 koronás Ferenc József-díjat. 1909-től szoros kapcsolatban állt a forradalmi utat kereső egyetemi ifjúság Galilei Körével. 1909-től gyakran betegeskedett, sok időt töltött hazai és külföldi szanatóriumokban. 1912-ben szakított Lédával. Ugyanebben az időben szabadkőműves, a Martinovics-páholy tagja lett. Verseiben, cikkeiben korábban a feudális Mo. polgári demokratikus megújhodását, a paraszti forradalmat, a jogtalanság és kifosztottság megszüntetését hirdette és sürgette; később meggyőződve a polgárság gyengeségéről és felkészületlenségéről, a proletariátus felé fordult, tőle várta a megváltó forradalmat. 1912 tavaszán, a nagy tömegtüntetések idején: a „vérvörös csütörtökön” odaállt a munkásosztály mellé (Rengj csak Föld, Rohanunk a forradalomba).

1915-ben feleségül vette Csinszkát (Boncza Bertát), B. Miklós erdélyi földbirtokos ügyvéd lányát, akivel már évek óta levelezett. A háború első éveit főképp a csucsai Boncza-kastélyban töltötte, innen küldte a háború ellen tiltakozó verseit, cikkeit a Nyugatnak és a Világnak. 1917-ben Bp.-re költözött; betegsége állandóan súlyosbodott. 1918. aug.-ban A halottak élén címmel kiadta a háború alatt írt verseinek egy részét. 1918. nov.-ben még részt vett a parlamentben a köztársaság kikiáltásának ünnepén, s elment a Vörösmarty Akadémia ülésére, amelynek elnökévé választották. ^[1]

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
[1] http://mek.niif.hu/00300/00355/html/index.html

Kép:
Ady Endre arcképe - forrás: internet