Közismert, hogy Kossuth Lajos teljhatalmú országos népfölkelési biztosként járt először Szentesen, az alföldi toborzó körútja során. 1848. október elsején délután érkezett városunkba, s a főtéren lelkesítő beszédet intézett a szentesi néphez. A város népgyűlési jegyzőkönyvének bejegyzése szerint: "A minden felől hallatszott éljen felkiáltások között Kossuth Lajos országos teljhatalmú biztos megköszönvén a szíves elfogadást, - számos lovas őrsereg elő kíséretében az utcákon hullámzó néptömeg közt városunk piacára beérkezett, - hol is a minden felől öszve tódult és tág piacunkon meg nem fért néptömeg között az esten felállított szószékre Kossuth Lajos országos biztos úr a szűnni nem akaró éljenzés közt fellépvén, minden lelkes honpolgárt megható lelkes beszédjei által városi közönségünket az általános népfelkelésre felhívta, - mely felhívásra városunk lelkes lakosai felhevülve általános és lelkes felkiáltások közt hazáért élni halni nyilvánítván magát, a felkelésre készségét többszöri felkiáltások közt ismételte." Kossuth az éjszakát Boros Sámuel főbíró házában, a volt jegyzői lakban (Hajdú Lajos u. 1.) töltötte. Másnap kinevezte a népfölkelők parancsnokait, és folytatta toborzó útját Szegváron, Mindszenten, Hódmezővásárhelyen és Szegeden.

A Kossuth személye iránti ragaszkodás ettől kezdve töretlen maradt a szentesiekben, - talán mondhatjuk, hogy napjainkig. Ennek számos megnyilvánulását ismerjük: a szentesiek az 1869. évi országgyűlési választáson közfelkiáltással Kossuth Lajost választották meg a város országgyűlési képviselőjévé; a város 48-as érzelmű polgárai 1870-ben az újonnan alakult Szentesi 48-as Népkör tiszteletbeli elnökévé választották, majd 1875-ben kísérletet tettek hazahívására; 1887-ben egyhangú lelkesedéssel Szentes díszpolgárává választották; 1892 szeptemberében - 90. születésnapja alkalmából - a városi képviselő-testület határozatot hozott életnagyságú képének megfestésére a közgyűlési terem számára; kimondta továbbá, hogy a város főterét, valamint a vasúthoz vezető főutcát Kossuth Lajosról nevezi el. Ugyanebből az alkalomból 1000 forintos tőkével Kossuth-alapítvány létesült a helybeli gimnazisták javára.

Kossuth 1894. március 20-án bekövetkezett halálának híre mély részvétet keltett. Turini ravatalánál Sima Ferenc országgyűlési képviselő helyezte el Szentes város koszorúját, a parlament megbízásából közreműködött Kossuth hamvainak hazaszállításában és az országos gyászünnepély megszervezésében. A városi közgyűlés részvéttáviratot küldött Kossuth fiainak, s intézkedett a kegyelet lerovásának méltó módjáról. Ekkor határozta el, hogy addig is, amíg a város Kossuth Lajosnak szobrot emelhet, egy díszes emlékkővel jelöli meg a főtérnek azt a helyét, ahol 1848-ban Kossuth a beszédét tartotta. ^[1]

A helyi sajtó 1894. május 23-án így írt az eseményről:
Csongrádmegye közgyűlése Sima Ferencz indítványára elhatározta, hogy Kossuth élet nagyságú arczképét lefesteti a közgyűlés terme számára, 500 frtot ad az országos szobor költségéhez s a megye hozzá fog járulni a Szentesen felállítandó Kossuth szobor költségéhez is; de e felett érdemileg akkor határoz, ha Szentes városának a szobor létesítése iránti szándéka hivatalosan jut a megye tudomására. Mikor a megye Sima idevonatkozó indítványát tárgyalta : Nóvák József inditványozta, hogy Kossuthéval egyideüleg festessék le Deák Ferencz, történelmünk e másik nagy alakjának arczképe is, mit a közgyűlés egvhangulag elfogadott. ^[2]

A gyűjtés nyomban megkezdődött, de a befolyt öszszeg egyelőre csak egy szerény méretű és kivitelű mellszobor beszerzését tette lehetővé. A Kis György és Gerenday Béla budapesti szobrászok műhelyében készült Kossuth-mellszobor leleplezésére 1898. március 15-én - a forradalom és szabadságharc 50 éves évfordulóján - került sor. A szobor talapzatán Kossuth Lajos neve alatt ez állt: "Eljöttem, hogy megkérdezzem a Magyar Nemzettől, meg akar-e hát halni rabszolga módra gyalázatosan, vagy élni akar szabadon és dicsőségben. E helyen mondta Szentes népének 1848. szeptember 26-án." A dátum ugyan téves, de a szándék nemes volt; örök emléket állítani a nagy hazafinak. ^[1]

A helyi sajtó 1898. március 18-án így írt az eseményről:
Kossuth Lajos leleplezendő mellszobra kőrül védő kordont húzatott az ünnepélyt rendező bízottság gondnogsága. Semmit sem ért. Az óriási emberáradat mint egy méltóságteljesen dagadó tenger tőrte össze a gyenge korlátokat, maga előtt tolva mint tiszta fehér habját városunk szép asssonyait és leányait. Így talpalatnyi hely nem maradt elfoglalatlanul az óriási téren. Tele voltak a házak ablakai, tetői, az épülő nagy vendéglő álványai és a térre torkolló utcái is. Egész tömeg magatartását általában méltóságteljes nyugalom jellemezte, az arcokon ünnepélyes maghatottság - szomorúság látszott.

Nyugodt, magasztos, szép volt az ünnepély lefolyása, as elmondott beszédeket vasárnapi lapunkban fogjuk közölni. Itt csak azt emlitjűk meg, hogy a polgármester megnyitó beszéde után a város országgyüllési képviselője Sima Ferencz egyszerű és szép magyar díszbe lépett a szószékre s feszült figyelem és érdeklődés között mondta el ünnepi beszédét, melynek mondása kőzban lehullott a lepel nagy Kossuth Lajosnak mellszobráról. ^[3]

A Kossuth-kultusz továbbélését bizonyítja, hogy születésének 100 éves évfordulójáról - 1902. szeptember 19-én - fényes külsőségek között emlékeztek meg; néhány hónappal később pedig (1903. április 20-án) kimondták, hogy az ideiglenesnek szánt mellszobrot egy méltóbb emlékművel cserélik fel a város főterén. ^[1]

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
[1] Labádi Lajos: Az első kossuth szobor felállítása - http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2008/10_0314/09.htm
[2] Szentesi Lap 1894-05-23. 60. szám 2. oldal
[3] Szentesi Lap 1898-03-18. 33. szám 2. oldal

Kép:
© Lantos Imre - Kossuth Lajos mellszobra
Szoboravató 1898-ban - forrás: Szentesi Levéltár