GÁTVASÚT
Szentes első gazdasági kisvasútja

1879-ben és 1881-ben óriási árvizek pusztították Szentest és környékét, Zimonyi  Schwarz Ármin (1826—1915) vállalkozó, vasútépítő mérnök (1880? vagy 1881)-ben állami kijelölés útján elvállalta a Körös- és Tisza bal parti gátak Bökénytől a III. gátőrházig történő kiépítését.  

Egy különleges műszaki megoldással próbálkozott.  A körös-balparti megingott és elázott gátat sem az ártérben, sem a mentesített területen nyitott kubikgödrökből nem lehetett akkor magasítani, hiszen amerre a szem ellátott körös-körül a víz uralta tájat. Így azután magán a gyenge gáttesten kellett az anyagot beszállítani, a hullámtéri oldalon előkészítve elteríteni és bedolgozni végig a veszélyes szakaszon. Az esős- zimankós  időben a földhordó kocsik, szekerek kerekei felvágták volna a gát koronáját, ezzel tovább gyengítették volna  azt. Így merülhetett fel a gondolat, hogy a gát koronán vasúti pályát létesít.

Mivel az utak nem voltak még kiépítve a vízi utak voltak kihasználva. A nagytömegű árú szállítást csaknem egészében a Tiszán és hajózható mellékfolyóin végezték. Schwarc Ármin vasútja is vízen érkezett Szentes alá, majd a Körösön vonták fel a megrakott uszályokat, és a Bökényen innen a Kurca kiszakadásánál tették partra – alkalmasint a gátra, ahonnan két irányba, fölfelé a bánya irányába Zalotának, és lefelé Szivágynak úgy építették ki, hogy saját alkatrészeit fel és lefelé fokozatosan szállítani tudta.

A helyi Szentesi Lap is beszámol az eseményről:
A gát mentén a vasut melyen egy elsőrendű gőzgép által vont kocsi hordja a gátjavitása szükséges földet, már készül és a nagy munkát e héten megkezdik. — Vállalkozó a 300 ezer frt. áru földet tartozik a gátba márc. 15-ig behordatni. ^[1]

A Schwarz-féle szokatlanul körülményes munkakezdésről 1880. december 12-én Kamocsay János Bökény-mindszenti ármentesítő társulat igazgató így számol be jelentésében:

„A Vállalkozó részére f. évi dec. 8-án a Körösön az első számú Csőszházhoz hajón érkezett:, 3 gözmozdony és 24 földhordó kocsi, a vasút készítéséhez szükséges talpfák és sínek  - ezek kirakása f. hó 11-kén reggel vette kezdetét;  - már néhány nappal előbb … érkezett a Kurca torkolatánál részükre 20 földhordó kocsi, ezek a gáton már ki is vannak rakva, e szerint van nekik  44 földhordó kocsijuk… A Magos Zalotán Bazsóné földjéből széthordatik a föld a Magos Zalotáról lefele a töltés belső oldalára – ezek hordása kocsikkal eszközöltetik… Továbbá dolgozik a vállalkozónak a gőzmozdonyok útjai egyengetésén 30 munkás.”  ^[2]

A gát javítását a rossz időre való tekintettel 1880. december közepén abbahagyták de 1881. január első felében a közelgő árvízveszély miatt a gát megerősítését tovább folytatták.

A helyi sajtó így számolt be az eseményről:
A gátépítés céljából, a teési parton, épített vasúton a gőzös már jár s uj évtől kezdve ezen fogják a földet hordani. ^[3]

A mozdonyok és a kocsik számából, valamint az éppen hogy gáthosszúságú sínanyagból arra lehet következtetni, hogy  egyetlen vágányt építettek ki a gátkoronán, azon kitérő nélkül egy 20 vagonos, elől-hátul gőzmozdonnyal vontatott szerelvény vitte épp a földet, vagy űrített, vagy tért vissza üresen. Közben a bányaudvaron, ahol már váltók és kitérő is lehetett, a másik 20 kocsis szerelvényt rakodták, melyet a harmadik tartalékmozdony vontatott.

A gáton folyó munka nem volt zavartalan mentes a helyi sajtó állandóan kritizálta a munka hatékonyságát.
A bökény-mindazenti gátakon, mint halljuk nagyon hitványul megy a munka. A gát vastagitásánál semmi vagy igen csekély alapozást tesznek, s ugy hordják a begyöpösödött gát oldalára a földet. Számos panaszos cikk jött be hozzánk, melyek érdemében csak a Jövő számban írhatunk ez ügyben. A társulat a munkálatnál semmi felügyeletet nem gyakorol. A kormánybiztost soha nem látják a gáton, hol a társulat borzasztó kárával hozzá nem értő emberek kontárkodnak. ^[4]

Szinte nemvolt nap hogy neéltek volna a kritikával.
…Lapunk mult számában megígértük, hogy a bökény-mindszenti társulati gátakon közigazgatási végrehajtás utján eszközlésbe vett gátmunkálatra ezúttal érdemileg megtesszük észrevételeinket… Megtekintettük a gátat, ott is ahol dolgoznak és ott is ahol nem dolgoznak, s igy azon helyzetben vagyunk, hogy elfogulatlan bírálatot mondhatunk a vállalkozó gátépitési kötelezettsége és ennek munkálatba vett teljesítése felett… Nem tagadjuk, hogy amit eddig építettek, az ellen kevés kifogás tehető; mert kellőleg szélesítve és hatalmas patkával lesz ellátva a gát ; azonban ezen gőzös munkát soha nem lehet hasonlítani a talicskával épített gáthoz, hol minden talicska földet megnyom a talicska s legázol a kubikos, mig itt kihányják a kocsikból a földet s az lazán, minden nyomakodás nélkül fekszik a gáton. No de gőzössel nem lehet jobban, mint amint itt teszik és ez ellen nem lehet kifogás és az ellen amit eddig végeztek, technikai szempontból sem teszünk semmi kifogást… — Hanem az már nincsen okosan hogy már két hónapja dolgoznak és eddig ezer öl gát nincs kiépítve, egy lapát föld sincs téve az osztom és akolszegi vonalra, mely az egész gátvonalnak a legveszélyesebb része.

Bírálták a vállalkozót a kitermelt föld elszámolásával is
…A gátba behordott föld köb mennyisége ugyanis, nem a kikubikolt fold űrnek fölvétele után számíttatik föl, hanem megraknak földdel egy 5 kubik méteres kocsit és ahány  ilyen kocsi földet hordanak a gátba, annyi 5 kubik méter földet számítanak föl… Azon 5 kubik méteres kocsikra a földet természetes állapotában véve, 3 kubik méter földnél többet nem lehet fölrakni. Ez borzasztó mérvű megkárosítása a társulatnak; mert 100 kubik méter helyett igy csak 60 — legfölebb 70 méter földet építenek be a gátba és a vállalkozó 100 kubik méterért teszi el a pénzt… ^[5]

A kemény bírálatok ellenére a gátépítését keményen folytatták.

1881 márciusában a Közmunka és Közlekedési Minisztérium Horváth Gyulát küldte Kormánybiztosként a Körös-Tisza-marosi öblözet védelmi és építési munkáinak ellenőrzésére.  

Horváth Gyula emlékírataiban így emlékezik meg rólla:
… A bökény-mindszenti társulat gátvonala… átlag nem egészen 24.5 láb magas lévénmindenütt magasítást igényel, mely töltés-magasítás a víz rohamos növekedésével arányban hajókon, pontonokon, ladikon és a vállalkozónak a védelem céljaira lefpglalt vasútján szállitott földanyaggal eszközöltem… A védelmi anyagok szállítására és a járhatatlan utak miatt a közlekedés közvetítésére rendelkezésemre állott: 2 gőzhajó, 7 uszályhajó, 14 lundra, 40 ladik és 81 ponton-rész; ezenkívül Schwarz Ármin vállalkozónak 3 gőzmozdonya és  80 lowrieja… ^[6]

A zord időjárás továbbra sem kedvezett a munkához. A magas vízállás és a közeledő árvíz veszélye azonban emberfeletti munkára  késztette a védekezőket. 1881, márciusára a munkálatokat teljesen fel kellett adni. Sajnos az építkezés koncepciójáról, menetéről sem műszaki leírás, sem terv nem maradt fenn. ^[7]

A helyi sajtó így számolt be az eseményekről:
A Tisza és Körös folyók folyton áradnak. A töltéseket a márc. 31-iki vihar erősen megrongálta, a karók ezrével úszkálnak a vizén. A gáton gőzkocsival való közlekedés lehetetlen. A folytonos esőzés miatt a gát el van ázva, a munka szerfelett nehezen megy, sőt csaknem lehetetlen. Vizveszélytöl csak ugy menekülünk meg, ha az áradás szűnik és ellenünk szolgáló vihar nem lesz. ^[8]

Az árvízveszély elmúlása után a gát megerősítését tovább folytatták. A munkák végeztével a kiépített vasútvonalat felszedték, mára már semmilyen emlék nem található róla.

Felhasznált források

Irodalom:
[1] Szentesi Lap 10. évf. 49. szám 1880. december 5. (Adatközlő: Szentesi Levéltár)
[2] Csml Szf IX. 213. 2.d. : 361/1880. dec. 13.
[3] Szentesi Lap 11. évf. 1. szám 1881. január 1. (Adatközlő: Szentesi Levéltár)
[4] Szentesi Lap 11. évf. 4. szám 1881. január 22. (Adatközlő: Szentesi Levéltár)
[5] Szentesi Lap 11. évf. 7. szám 1881. február 12. (Adatközlő: Szentesi Levéltár)
[6] Jónás 1888. 10. és 13.
[7] Rózsa Gábor: Száz éves Szentes vasútja 1987. 24-27 old.
[8] Szentesi lap 11.évf. 14. szám 1881. április 2. (Adatközlő: Szentesi Levéltár)