A szentesi bútorfestés mai képviselője általános iskolai tanulmányait Biharnagybajomban végezte 1954 és 1962 között. 1966-ban érettségizett Püspökladányban, majd 1968-ig helyettes óvónőként tevékenykedett szülőfalujában. 1972 és 1982 között pénzügyi előadóként, 1999-ig adminisztrátorként  dolgozott, majd 2000-ben nyugdíjba vonult. Az 1990-es évek közepén egy alkotótáborban ismerkedett meg László Ottíliával, aki Kézdivásárhelyről érkezett, és bútorfestéssel foglalkozott. Szoros baráti viszony alakult ki közöttük, majd levelezni kezdtek, ami további alkalmat biztosított a motívumokkal való megismerkedésre. 2000-ben ellátogatott Kézdivásárhelyre, ahol 10 napon keresztül a festési módszereket és a festékkeverési eljárásokat gyakorolta, végül pedig elkészítette mintadarabját is. Háromszéki stílusban kezdett dolgozni, de szeretné felfedezni a dél-alföldi hagyományokat is. 2005-ben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban is több alkalommal megfordult, ahol a raktárban őrzött, festett bútorokat tanulmányozta. Tervei között szerepel a makói bútorfestéssel való megismerkedés is.

A népművészeti ág gyermekkora bensőséges világát idézi elsősorban, amelyet egy-két régi bútor közelében élát. Akotásait szeretné beilleszteni a mai lakáskultúrába, mivel egy-egy darab teljesen megváltoztatja annak a helyiségnek a hangulatát, ahol elhelyezik őket. Célja a bútorfestés felélesztése, életbentartása, a hagyományok népszerűsítése illetve az emberek figyelmének felhívása saját értékeire és azok megőrzése.

Díjak:
2003. Natura Nemzetközi Kézműves Szakkiállítás (Szeged) alkotói díj
2004. Natura Nemzetközi Kézműves Szakkiállítás (Szeged) alkotói díj és közönség díj ^[1]

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
[1] Velünk élő örökség - Szentes 2009

Kép:
Kovács Ivánné - forrás: internet