1949-1954: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szabó Iván, Beck András. 1958, 1964: Munkácsy-díj; 1973: érdemes művész; 1986: kiváló művész. Főiskolai tanulmányainak befejezése után hagyományos, figurális szobrokat készített, melyekre az expresszivitás, a kiváló anyagérzék és a sokoldalú technikai felkészültség volt jellemző. A 60-as években a lemezplasztika lehetőségeivel kezdett foglalkozni. 1963-ban részt vett Párizsban a Fiatal Művészek Biennáléján, 1964-ben a Velencei Biennáléén. A kortárs nyugat-európai mozgalmakkal való megismerkedés nagy hatást gyakorolt rá, a hagyományos ábrázolástól való eltávolodását eredményezte. Ekkor készítette első hegesztett szobrait is. Előbb figurális szobraiban fordult a leegyszerűsített formák, síkidomok felé, majd áttért a nonfiguratív, csavart lemezplasztikák készítésére. A főként krómacélból készült munkái mellett a 70-es évektől anyagai között megjelent a plexi. Kísérletezett a kinetikus művészettel is, de művei legtöbbjén a mozgásélményt az eredeti formák optikai felbontásával éri el. 1976-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára; 1987-1997 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékén docens. [1]

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
[1] http://artportal.hu/lexikon/muveszek/segesdi-gyorgy-1013