A varsói felkelés előszele, a szetesi gép tragédiája

A varsói események kapcsán hamar világossá vált, hogy a felkelők, a lengyel Honi Hadsereg harcosai komoly utánpótlási nehézségekkel küszködnek.Mind a Honi Hadsereg felszerelése, mind a felkelés ellátása komoly problémát okozott, s ez már a felkelés kirobbanása előtt jelentkezett. A varsói felkelés (Bursa, azaz Vihar hadművelet), melyet már több mint egy éve terveztek, végül 1944. augusztus l-jén robbant ki. A felkelés híre csak napokkal később jutott el hazánkba, főként a Moszkvai és a Londoni Rádió, illetve az Amerika Hangja magyar nyelvű adásai révén.

A felkelés első napjának éjszakáján a lengyel repülősök szokványos bevetést teljesítettek hat Halifax típusú bombázógéppel. A GR-G, JP 283 lajstromjelű Halifax a "San" 215 kódjelű területen (51o48'30"É/20o26'30"K), légvonalban a Varsótól 61 km-re és Skierniewice-tól 27 km-re lévő Zurawka mellett található ledobási övezetben teljesítette a bevetést, azaz kilenc tartályt és 12 csomagot dobott le, a visszafelé tartó úton azonban egy német Me 110 típusú éjszakai vadászgép lelőtte. A vadászpilóta, Ofw. Josef Federle (8./NJG 6) részére egy Wellington típusú gép lelövését igazoltak, mely szerint a légi győzelem a 24 Ost/KA-2 (Csongrádtól délre) hálórácsban, 2.300 méterről, 02.46h-kor történt (Anerk Nr. 12). Egyes adatok alapján azonban a Tisza folyó hídjánál felállított magyar légvédelmi tüzér üteg is lőtt a bombázógépre. Ennek ellentmond több szemtanú visszaemlékezése, akik azt állították, hogy tüzérség ekkor nem volt a híd körül, csak később. Egy ugyanezen terület fölött bevetést teljesítő brit személyzet Campo Casale-ban landolva jelentette, hogy kb. 02.30 h-kor Nagyvárad-Debrecen körzetben, magyar terület fölött láttak egy négymotoros gépet égve lezuhanni. A magyar források, valószínűleg egymás adatait következetesen átvéve, a lezuhanás időpontját 02.45 h-ra teszik, Szentes Alsórét nevű külterületére.

A fogságba esett rádiós, Chmaruk visszaemlékezése szerint 19.59 h-kor indultak el a bevetésre, majd 6 óra 30 perccel később zuhantak le. Chmaruk szerint a jobb szárny az első sorozat becsapódását követően elkezdett égni, a póttartályok pedig felrobbantak, annak ellenére, hogy már üresek voltak. A gép belső tere is azonnal kigyulladt, így a lángokon keresztülrohanva ugrott ki belőle ejtőernyőjével. A földet érést követően dél felé menekült kb. tíz kilométernyit, majd egy tanyánál véresen és megpörkölődve elaludt. Aznap délután fél három körül azonban a magyar csendőrök alvás közben elfogták, és lovas kocsin, majd oldalkocsis motorkerékpáron Szentesre szállították. Az egyik őrtől, - aki szlovákiai magyar volt -, tudta meg azt, hogy a személyzet két tagját holtan találták. Az őrök beleegyeztek, hogy megnézhesse a holttesteket és a gépet. Bár a testek megégtek, a ruházatukról azonosítani tudta a műszerészt és a bombázótisztet. Miután pár napig a városi rendőrségen fogva tartották, védőőrizetben Budapestre vitték, majd a Citadellában átadták őt a németeknek.Ennek a beszámolónak némileg ellentmond Szentes város halotti anyakönyve, amelyben a halál okaként koponyaalapi törés, belső elvérzés szerepel, ám összeégett holttesteknek nincs nyoma.

A személyzet 1944. július 14. óta együtt repült, összesen 13 bevetésen. 1944. július 23-án 21 órakor kényszerleszállást hajtottak végre a JP 236 jelű géppel, ettől kezdve Szetnowski és Duzows-ki helyett Szejnowski és Lewandowski repült a legénységgel, pont azok, akik Szentes mellett életüket vesztették. Ezután két bevetést a JP 281, négyet a JP 283 jelű géppel repültek, az utolsót azon a végzetes éjszakán.


Rangja - Beosztása - Neve - Sorsa

W/O - pilóta - Kazimierz, Wolski - Fogság

F/S -  pilóta - Witold, Raflewski - Fogság

P/O - navigátor - Ludwik, Domanski - Fogság

F/S - rádiós - Bazyli, Chmaruk - Fogság

W/O - bombázótiszt - Jan, Lewandowski - Elesett

Sgt - műszerész  - Pawel, Szejnowski - Elesett

F/S - lövész -  Adam, Proszek - Fogság

A két elesett repülőst a sójmári britt katonai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
"Elestek a dícsőség mezején..." Egy lengyel Halifax tragédiája Szentesen, 1944. augusztus 2. - Szentes 2013.