Heinrich Böll 1944. július 9-én vasárnap egy német katonavonattal érkezett Szentesre. Jöveteléről még a helyi lap sem adott hírt. Nincs is ezen mit csodálkozni: bár Böll már a 26. évét taposta, még semmit sem tett a halhatatlanságért. A háború kitörése óta katonáskodó fiatalembernek csak egy célja volt, túlélni a harcokat. (Böll később többször megírta, hogy korosztálya minden hat férfitagja közül csak kettő érte meg a háború véget: így esélye a túlélésre kisebb volt, mintha a legvakmerőbbek  "játékával",  az orosz roulett-tel kísértette volna a halált.) Szentesre is egy súlyos sebesülés juttatta, itt, távol a balkáni fronttól kezelték egy német hadikórházban. A Szentesi Napló egyébként azt sem találhatta feljegyzésre méltónak, hogy mikor települt a Böllt befogadó 2/601-es számú német hadikórház a városba. Pedig ez az esemény alaposan megzavarta az iskolák életét. A gimnázium épületét már május hónapban lefoglalták a kórház számára, később pedig kisajátÍtották a Bartha János Téli Gazdasági Iskolát is. De még a korabeli hivatalos iratokból sem tudjuk a németek mozgását pontosan megállapítani. Csak igen hiányosan maradtak fenn, s a megmaradtak sem mindig megbízhatóak. Fennmaradtak viszont Böll Szentesről írott levelei, amelyek így segíthetnek nekünk, hogy a város történetének egy jelentős szakaszáról pontosabb képet kapjunk. A Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltárában őrzött polgármesteri iratok tanúsága szerint például a M. kir. szegedi 5. honvéd kerületi parancsnokság csak 1944. július hó 22-én jelölte ki a szentesi Apponyi téri" Téli Mezőgazdasági Iskolát" a Szentesre települő német hadikórház fertőző osztálya számára. De Böll levelezéséből kiderül, hogy őt kezdettől fogva, vagyis július 9-től a mezőgazdasági iskola épületében helyezték el. Ugy látszik, a bürokrácia lassabban dolgozott, mint a megszálló hadsereg.

Böll természetesen mit sem tudott a kórház elhelyezésének legalitása körüli bonyodalmakról: számára az volt a fontos, hogy végre megfelelő körülmények közé került. Július 12-én azt írja Köln környékén éléő feleségének, hogy amíg valóban súlyos beteg volt, amíg magas láz is gyötörte, amíg sebesülése elfertőződhetett volna, koszos szalmazsákokra fektették, nem tudott rendesen tisztálkodni, nem volt módja ruhát, tiszta fehérneműt váltani. Szentesen, ahová már szinte felgyógyultan érkezett, fehér ágyba került, szép és ápolt környezetbe. Böllnek arról sem volt tudomása, legalábbis a levelek tanúsága szerint, hogy az ágyak, a mosdók és tükrök csak részben tartoztak az iskola internátusának berendezéséhez. A kórház bútorzata ugyanis jórészt a szentesi zsidó közraktárból származott - "használatra átadva" -, érkezését megelőztea szentesi zsidóság deportálása. Az iratokból ez esetben sem kapunk tiszta képet: a már idézett kerületi parancsnokság által kiadott megkésett utasítás szerint ugyanis a tanulóotthon bútorait az iskola igazgatójának, s nem a német hadseregnek kell "leendő rendelkezésére" bocsátani, annál is inkább, mert az "ágyak stb. fertőző betegek által való használata nemkívánatos, illetve aggályos". Az átadott zsidó ingóságot felsoroló listák pedig folyamatosan készülnek, még augusztusban is, amikor Böll már útban van Franciaország, Metz városa felé, sőt már a hadikórház áttelepítésére is megkezdődtek az előkészületek.A fertőzés miatti aggodalom - mi mindenre kell gondolni egy háborúban! - végül is alaptalannak bizonyult: 1945 májusában Regele János megbízott igazgató jelenthette főhatóságának, hogy az iskola épületében levő internátus "csak kismérvű rongálódást szenvedett (falleverés,ablaktörés), az ágyak - 18 darab kivételével, mit az orosz parancsnokság kölcsönvett - megvannak."

De nem a Bartha János Téli Mezőgazdasági Iskola története a témám, hanem Heinrich Böll szentesi tartózkodása, amelyet elsősorban kiadás előtt álló, a család által rendelkezésemre bocsátott tizenkilenc szentesi leveléből ismerek, s amelyet rekonstruálni segÍthet magyarországi élményeiből táplálkozó műveinek életrajzi olvasata, s nem utolsósorban a szentesiek, a kortársak emlékezete is. Mit jelentett tehát Böll számára az a huszonhárom nap, amelyet 1944. júl. 9. és 31. között Szentesen töltött? Először is nyugalmat, időt az elmélkedésre: ez a bő három hét volt a háború hatodik évében, harmadik komolyabb, és mindhárom közül talán a legsúlyosabb sebesülése után Böll legbékésebb, leggondtalanabb időszaka. Ezt akkor értjük meg igazán, ha felidézzük a szentesi tartózkodást keretező történéseket.
 

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
Bernáth Árpád, Heinrich Bőll Szentesen (Tiszatáj, 1994 december)