Az év elején még Odesszában van, ahol az 1943. dec. 2-án szerzett fejsérülését kezelik. Ahogy gyógyul, egyre nagyobb távolságra tudják szállítani, s így egyre távolabb kerülhet a fronttól is, de életkörülményei keveset javulnak. Nem tudja felvenni családjával a kapcsolatot. Több mint 100 napig nem kap hazulról levelet, s ezt nehezebben viseli el, mint sebesülését. Felgyógyulása után rövid ideig a francia határ közelében állomásoztatják. 1944. máj. 17-én bevagonírozzák egységét, s elindul újra keletre, ismeretlen céllal. A magyar határt 1944.máj. 20-ról 21-ére virradó éjszaka lépik át Bruck an der Leithánál. Utirány: Budapest, Debrecen, Erdély, Románia. 1944. máj. 2S/26-án éjszaka érkeznek Iasiba. Már az első bevetésnél, 1944.máj. 31-én, a pünkösd utáni szerda reggelén, 6 óra körül Iasi közelében egy gránátrepeszt kap a hátába. "Pont, amikor megsebesültem és úgy-ahogy bekötöztek, orosz páncélosok törtek be és nekünk futnunk kellett; ezzel egy időben orosz gyalogságtól feketéllett minden 50 méterre előttünk! Ez volt a legrosszabb, ez a menekülés, de Isten megmentett és megőrzött" - írja feleségének a halálos veszedelem után. Böllt visszaviszik Iasiba. Közben a Friessner tábornok parancsnoksága alatt álló német "Dél-Ukrajna" hadseregcsoport ellentámadása megtörik, a front ezen a szakaszon megáll. Majd csak augusztus 20-án mozdul meg újra, de ekkor már a Malinovszkij vezette második Ukrán Front tör át Bukarest és a román olajmezők irányába. Így Böll kórházvonata, amellyel jún. 2-án Iasit elhagyva Magyarország felé vette útját, egy viszonylag békés világ felé halad. Jún. 5-én Sepsiszentgyörgyre érkezik. Jún. 15-én elindulnak Sepsiszentgyörgyről Debrecen irányába. Az első éjszaka Marosvásárhelyen áll a kórházvonat. A következ6 állomáson Böllt leveszik a vonatról, orvosi ellátásra szorul. Hamarosan tovább utazhat: jún. 17-én este (vagy esetleg csak 18-án reggel - a levelek nem adnak egyértelmű eligazítást) már Debrecenben van, ahol júl. 8-ig marad. Innen kétnapos vonatozás után érkezik Szentesre.

Miután Szentesen gyógyultnak minősítik, nem tér vissza a frontra. Eléri, hogy az útiparancsba a célállomást (szabályellenesen) maga töltheti ki. Ahelyett, hogy visszautazna Iasiba, inkább Metzbe, csapattestének eredeti állomáshelyére igyekszik. Abban bízik" hogy hamarosan véget ér a háború, és ekkor nyugaton nagyobb biztonságban lesz. Es ami számára a legfontosabb, közelebb feleségéhez, családjához. Eletveszélyes kalandba kezd tehát a túlélés érdekében. Metzből rövidesen hazautazik, majd beteget jelent: manipulált lázzal, maga által készített vagy kiigazÍtott iratokkal egyre többet tartózkodik feleségénél. Szabadságra küldi magát, majd bujkál, szabadcsapatoknál húzza meg magát, míg végül egy hónappal Németország kapituláci6ja előtt, 1945. április 9-én az amerikaiak fogságba ejtik.

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
Bernáth Árpád, Heinrich Bőll Szentesen (Tiszatáj, 1994 december)