Böll újra sokat olvas. Nem tudjuk, honnét szerezte be szentesi olvasmányait. Talán az iskolaigazgató feleségétől kapta a könyveket, esetleg közkönyvtárakból kölcsönözte. - Mindenesetre lehetősége volt arra is, hogy céltudatosan válassza ki olvasmányait. Valamennyi könyv, amiről feleségének beszámol, az első világháborúról szól, az első világháború gyalogosairól - Böll is gyalogosként szolgálta végig a másodikat. Rudolf G. Bindinget említi, aki egyébként ekkor már hat éve halott, s aki a náci propaganda egyik támogatott írója volt, aztán Werner Beumelburgot, aki önkéntesként vett részt az első világháborúban, a másodikban pedig repülőörnagyként. Szentesen olvassa Ernst Jüngert is, akit már gimnazista korából ismert: német tanára hívta fel rá figyelmét. Kezdetben a harc mÍtoszát hirdető nacionalista író 1939-ben megjelent regényével - Auf den Marmorklippen (A márvány szirteken) - vált egyértelműen Hitler bírálójává. Ezt a Jünger-művet, röviddel a háború kitörése előtt, Böll mégis idegenkedve olvasta - akkor éppen Dosztojevszkij és Chesterton volt a példaképe. Itt Szentesen azonban, időközben minden alakjában megtapasztalva a háborút, egyenesen fantasztikusnak találja Ernst Jünger első világháborús naplóját, az In Stahlgewittern-t (Acélviharokban). Erről is ír legrészletesebben. Dicséri pontosságát, dicséri élményanyagát. Jünger az első világháború mind a négy évét a fronton töltötte, a legveszélyesebb szakaszokon, szinte állandó tűzben. Ismeri a harc minden borzalmát. Böll szeretné, ha ez a napló állandóan keze ügyében maradhatna, mert benne, ahogy írja, megvan a frontkönyveknek minden erénye, miközben világosságában és szenvedélyességben még felül is múlja társait.

De bármennyire is becsüli most Jüngert, fontosabb marad számára mégis egy másik író, akit még a háború elején, 1941 novemberében Franciaországban olvasott, s erről egyik szentesi levelében is megemlékezik. Ernst Wiechertről van szó, akinek háborúélménye Böll olvasatában az abszolút "szegényeké", míg Jünger a "hatalmasok" háborúélményét ábrázolja. Bár Jüngert ugyan meg tudja érteni, de továbbra is jobban szereti Wiechertet, akin, véli Böll, mint az abszolút "szegényeken" mind, a háború súlyos sebet ejtett. Jünger arisztokratikus fölénye, rideg felülállása végül is kevésbé érinti meg, mint azoknak a szenvedése, akiket Wiechert ír le. A legnyomorúságosabb katonákat, a gyalogos közlegényeket a patakzó vér jelöli meg, amiben, mint Böll írja, időnként szó szerint gázolniuk kell.

Ehhez a Wiechert-ábrázoláshoz méri ismét saját élményeit, igyekszik magának megfogalmazni az első és a második világháború közötti különbséget. Arra jut, hogy a második világháború súlyosabb sebeket ejt, mint az előző. Ezek a sebek majdnem olyan gyógyíthatatlanok, mint amilyen gyógyíthatatlanok hite szerint Krisztus örökké vérző sebei. Sebesülése és a világ helyzete így válik egyetlen képben megragadhatóvá, s ez a kép egyben már a születőben lévő író egyik alapképe és alapképlete. Annál is inkább, mert összekapcsolódhat egy régebbi, háború előtti irodalmi élménnyel. Heinrich Böllt gyermekkora óta izgatta a Nibelung-ének hősének, Siegfriednek a története. Siegfried megfürdött a legyőzött sárkány sebezhetetlenné tévő vérében. Egy testére tapadt hársfalevél azonban mégis kiszolgáltatottá tette, ahogy Krisztus kiszolgáltatott volt Ádám bűne által. Sebezhetőség és erő fonódik össze az íróságról kialakuló képében és saját sorsáról alkotott elképzelésében is. Böll azzal a hittel vett részt a világháborúban, hogy küldetése van, s e küldetése végett túl fogja élni a világégést. Ugyanakkor újra és újra épp a sebesüléstől várta a megváltást: hogy szolgálatra alkalmatlanná váljék. Ebben az értelemben nevezte leveleiben a hátán éktelenkedő, kézigránát repesz okozta sebét ismételten Siegfried-sebnek. Irói munkásságában a két seb, Siegfried és Krisztus sebe majd csak 1963-ban, az Egy bohócnézetei c. regényében tematizálódik s kerül, ha csak nagyon rejtetten is, kapcsolatba. De a háború ejtette, nehezen gyógyuló seb metaforája már első jelentősebb publikációjában szerepet kap. Az 1947-ben közölt novella címe Die Botschaft-magyarul két fordításban is megjelent - A küldetés (Rayman Katalin) / Megvittem a hírt (Bor Ambrus). Az elbeszélt történet banális: egy hazatérő katona barátja halálának hírét viszi meg az özvegynek, akit épp egy férfival talál együtt. De a hírvivőt mélyen megérinti az özvegy kiszolgáltatottsága. "Sohase lesz vége a háborúnak, gondoltam, addig soha, amíg csak egyetlen seb is vérzik bárhol, amit bárkin ejtett."

Ezeket a sebeket megmutatni - Böll életművének lényeges összetevője. Szentes nemcsakazért volt fontos állomás Böll életében,mert itt érett megbenne az elhatározás, hogy dezertál. Itt kezdett formát kapni írói programja is. Nem véletlen tehát, hogy a hat évvel később megírt első regénye, a Wo warst du, Adam? (Adám, hol voltál?) tartalmilag is merÍt a szentesi élményekb61 - a harmadik fejezet magyar kisvárosának, "Szokarhely" -nek (a magyar fordításban: "Sósvárhely") modellje felismerhetően Szentes.

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
Bernáth Árpád, Heinrich Bőll Szentesen (Tiszatáj, 1994 december)