A szentesi csipke története 1. rész
ELŐZMÉNYEK
Se csipke, se forrma! - mondják a rendetlen, esetlen megjelenésű nőre. A kézműves technikák királynőjének a csipkekészítést tartják. Nem véletlenül, hiszen a hagyományos csipke elkészítése hosszadalmas, fáradságos munka. jó szemet, nagy ügyességet, finom kezet és ötletességet is igényel. Éppen ezért régen a csipke alkalmas volt arra, hogy viselője mindenkinek tudtára adhassa, milyen gazdag, mennyit tud az öltözködésére költeni.
A csipke Olaszországból indult hódító útjára az 1400-as években. Az olasz csipke hamar meghonosodott. Mátyás király udvarában is, felesége, Beatrix és udvarhölgyei révén.
A XVII. században aztán Franciaország lett a csipkekészítés központja. XIV. Lajos, a „napkirály" versaillesi udvarába Velencéből csipkevarrónőket hozatott, és magas vámot vetett ki az olasz csipkékre. Ennek ellenére hamarosan elérte a spanyol és a németalföldi uralkodók udvarát is a csipke diadalútja. A külföldről származó csipkék a XVI. századtól természetesen Ausztriában és Magyarországon is kedveltté váltak a főurak és hölgyeik körében.
A XIX. századtól, amikor már gépi csipke gyártására is lehetőség volt, a jómódú pest-budai polgárasszonyok nem csak ünnepi alkalmakkor, hanem akár piacra menetkor is csipkével díszitett gallérokat, fejdíszeket, ingvállakat, kötényeket, vállkendőket, zsebkendőket stb., használtak. Jellemző volt, hogy a tökéletes csipke utánzatok beszerezhetősége ellenére a tehetős rétegek körében a valódi csipke iránti kereslet mégis fokozódott. S hogy kiknek a kezeik közül kerültek ki a vert, varrott, csomózott, fonott, hurkolt, rece, kötött, frivolitás/hajós csipkék?
Mindig a légnehezebb körülmények között, a gazdasági szempontból legkedvezőtlenebb adottságokkal rendelkező területeken élő falusi lányokéból és asszonyokéból, akik a csipkeverést nemzedékről-nemzedékre folytatták. Ezzel a háziipari jellegű foglalkoztatásukkal kiegészült családjuk jövedelme, és egyúttal fellendült falujuk idegenforgalma és kivitele is. Így történt ez a csipkekészítés magyar őshazájában, Észak-Magyarországon is. A csipkék szinte kizárólag csak külföldi megrendelésre készültek, pl. Angliába, Németországba, vagy Svájcba. A finom fonálból készített munkadarabok mintájuk szerint leggyakrabban barokk, rokokó, klasszicizáló stílusúak voltak, de kedvelték a reneszánsz és a keleti , (főképpen török) ornamentika hagyományait egybe ötvöző „úrihimzés" motívumkincsét is (pl. gránátalma, tulipán, rózsa, karéjos levelek, indák, stb.). A csipkekészítés története névtelen. Nem ismerjük azoknak a mestereknek a nevét, akik a főurak és a gazdag polgárok ruhatárát, fényűző otthonainak berendezéseit csipkéből készítették. De ismerünk néhány olyan asszonyt, akik itt Szentesen részt vettek 1936/37-ben a városházán megtartott csipkeverő tanfolyamon, és napjainkig készítik csipkéiket.
Az oldalon felhasznált források:
Irodalom:
Paksi Márta: A szentesi csike története (megjelent: 2004-2005. Városi Visszhang)
Kép:
Jan vermeer Delft - A csipkeverő nő / forrás: internet
|