A szentesi csipke története 3. rész
A SZENTESI TANFOLYAM
S mi történt az 1920-30-as években Csongrád megye székhelyén a 33 ezer főnyi lakosú Szentesen? Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a népesség 50%-a mezőgazdaságból, 23%-a kisiparból, 5%-a pedig kereskedelemből élt. A munkanélküliek száma kb. 1.600 volt. A külterületi tanyákon élők aránya 35%. A lakosságból 16 ezer fő római katolikus, 15 ezer fő református felekezetű. A népesség 82%-a tudott írni és olvasni. A lakóházak száma 8.000 volt.
A húszas évek végére elkészült a szivattyútelep és a MÁV Motorgarázs. 1926-ban felavatták a Hősök emlékművét az Erzsébet téren az I. világháború szentesi áldozatainak névsorával. A Kossuth téren az új Központi Református Népiskolát 1930-ban építették. Bővítették a vármegyei közkórházat, a Petőfi utcai posta - és távírda hivatalt. A Széchenyi-ligetben elkészült a vidék egyik legszebb strandja. Nagyvállalat vagy nagyobb gyár nem létezett a városban. A malmok, a Zsoldos Rt. telepe, a csirkegyár jelentették az ipart, de főképpen a kisipart. Rengeteg kovács és cipész dolgozott a városban. 1934-ben a telefonkészülékek száma 160 volt. A gazdasági válság Szentesen is együtt járt a termelés visszaesésével, a munkanélküliek számának növekedésével és a fokozódó nyomorral. Az utóbbiakról megrázó szavakkal írt Móricz Zsigmond, amikor 1935-ben Szentesen járt.
A szentesi csipke történelmének kezdete erre az idöre esik. Vajda János írását idézzük a Tolnai Világlap korabeli számából: "Nemsokára negyedik éve lesz, hogy istenítélet kaszált végig a szentesi határon. Elverte a jég Csongrád megyét, de úgy, hogy a búzatáblák pirkadó termésére a harmadik dűlőkben talált rá gazdájuk. Kilométer hosszúságban rozsdás, halott földek maradtak a tanúi annak, ami történt, és megesett az, amit se a háborúban, se azelőtt, se azóta nem láttak: ríttak, zokogtak a gazdák a megcsúfolt földeken, akár a kisgyerekek. A szentesi templomok tornyáról elvitte a jeges fergeteg a mutatót, és hónapokon át olyan volt a város, a fekete földek megyéjének székhelye, mint a siralomház."
És, amikor már az egész országban kitudódott a Csongrád megyeiek nagy nyomorúsága, egy szomorú nyári reggelen kis csomagot kézbesített a posta a szentesi városházára. A csomagot Káyel Endre dunántúli református lelkész küldte Négyesi Imre dr.-nak, Szentes akkori polgármesterének. A csomagolópapírból néhány ismeretlen rendeltetésű fadarab hullott ki egy kis levél kíséretében. - A csipkekészítés az én falumban, a Balaton mellékén hasznot hajtó, értékes háziiparrá fejlődött - írta a levélben a pap. Azt ajánlom a sorscsapásokkal sújtott szentesieknek, próbálkozzanak meg vele. Ezért küldtem el a hozzá való eszközök mintáját is. Községemben háromszáz lány foglalkozik a csipkekészítéssel, és én nem hírnőm álomra hajtani nyugodtan esténként a fejem, ha nem hívnám fel erre Szentes figyelmét. "Fél nap alatt Csergő Károly szentesi alispán életté hajszolta a városházán" a dunántúli pap csomagját.
Az első csipketanfolyamra 1936. elején került sor, amire háromszáz szentesi lány jelentkezett . "A nyomorúság fekete esztendejében" azonban Csongrád megye csak ötven jelentkezőt tudott cérnával, vetélővel, orsóval és csavaróval ellátni. A tanítást a kitűnő szakképzettséggel rendelkező Csokonay Vitéz Etelka iparművészre bízták. A tanfolyam néhány hónap után sikeresen befejeződött. Beindulhatott hát Szentesen a lelkes, ügyes lányok segítségével a városháza épületében egy új vállalkozás, a csipkegyártás. A szentesi csipke motívumait Csokonay Vitéz Etelka Csallány Gábor igazgató segítségével a helyi múzeumban található tulipános ládákon és hímzéseken levő motívumok alapján rajzolta meg. A szentesi mintájú csipkék hamarosan felkerültek Budapestre, és nagy sikert arattak. Mezei virágokat, pipacsokat, muskátlikat ügyeskedtek csipkéikbe a nyomorúságos körülmények között élő szentesi leányok, asszonyok. Munkáik hamarosan külföldre kerültek. Ellen Nelson rendelése nyomán Svédországba, ugyanakkor Londonba, Párizsba, Fokföldre is szállítottak Szentesről csipkéket az ottani kézimunkaboltokba.
Az oldalon felhasznált források:
Irodalom:
Paksi Márta: A szentesi csike története (megjelent: 2004-2005. Városi Visszhang)
Kép:
Csipkeverő nők / forrás: internet
Csipkeverést tanuló kislány / forrás: http://mek.oszk.hu
|