K - lexikon : Katonasors az első világháború idején 1. rész |
Katonasors az első világháború idején 1. rész
A hegyes-völgyes Bosznia szép és érdekes fővárosában, Szerajevóban, 1914 június 28-án, egy szép, felhőtelen nyári vasárnapon ölte meg egy-egy revolvergolyó Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Hohenberg Zsófia hercegnőt. A kétszeres orgyilkosság egy nagy, ünneplő kedvben és ünnepi díszben pompázó város közepén történt.
A szerajevói orgyilkosság után már az első napokban nyilvánvaló lett hogy Ausztria-Magyarország diplomáciai lépéseket fog tenni Szerbiában az elégtételszerzés dolgában.
Ő császári és királyi Felsége 1914. évi július hó 28-án kelt legfelső elhatározása alapján a mai napon a szerb királyi kormányhoz francia nyelven hadüzenet intéztetett, mely magyar fordításban következőképpen szól:
A hadüzenet.
"Mivel a szerb királyi kormány ama jegyzékre, mely részére Ausztria és Magyarország belgrádi követe által 1914. évi július hó 23-án átadatott, kielégítő választ nem adott, a cs. és kir. kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ezen célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria és Magyarország ennél fogva a jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadi állapotban levőnek tekinti magát.
Ausztria-Magyarország külügyminisztere: Gróf Derchlold s. k." (szerkesztői kiegészítés)
Elődeink beszéltek az első világháború eseményeiről. Az iskolában alig esett szó róluk. A dicső és szomorú tényeket a parancsnokok naplószerűen dokumentálták a „101-es zászló alatt" c. AV Békéscsabai Gyalogezred emlékalbumában. Szerkesztette és kiadta Makkay Machalek Pál 101-es százados.
Békés, Csanád, Csongrád vármegyék katonakötelesei, sárga parolinos uniformisban Békéscsabán, Trebinjén (Horvátország) Neuhausban (Ausztria) szolgáltak. Az I., II., III., IV. zászlóaljakban négyezer sárga parolinos baka.
Az emlékalbum sárga borítású oldalairól az utódok ismereteket szerezhetnek, tanulságul is szolgálhat, hogy a dráma soha ne ismétlődjék meg.
1914.
Aug. 5. A II. önálló zászlóalj parancsnoka Erlach őrnagy, dr. Gabnay az orvos. A katonák 30 - 40 év közötti tartalékosok. 28 - 30 kg-os felszerelést cipelve megérkeztek a délvidéki Fercnchalom községbe, a sváb ajkú lakosság szeretettel fogadta őket. A katonák a tisztikarral együtt ünnepélyesen felesküsznek a zászlónkra.
Aug. 7. A Duna egyik szigetén szerb srapneltűzben (szilánkos robbanólövedék) átesnek a tűzkeresztségen. Pancsova főterén magyar és német nyelven lelkesítő beszédek hangzanak el.
Aug. 21. A mai napfogyatkozás sok babonás hír elterjedésére ad okot... A révújfalui vasútállomásról 22-én az ezred orosz hadszíntérre indul, és érkezik 28-án Brjniczebe, az északi harctérre. .
Aug. 30. Rohatyni csata. Az ezred tűzkeresztsége, az I., III., IV zászlóaljak harca.
Szept. 8. Kisasszony napja: 8 órakor megkezdődik a tüzérségi párbaj Rumnovnál.
Szept. 13. Ma érkezett meg Rubikba a II. menetzászlóalj. A monarchia valamennyi nyelvén beszéltek itt az emberek. A kárpátokba való visszavonulást elrendelték, Brzescianyba érkeztünk. Csapatzászlónkat a kis Kanász kadét mentette meg. A lakosság a telefonvonalakat szándékosan megrongálta. A foglyok elmondják, hogy parancsuk van a „sárga kamáslisokra" lőni. Pihenő Lackóban.
Szept. 22. Zuhogó esőben érkeztünk Komanczára. Az első kolera esetek ma fordultak elő, az oroszok hurcolták be. Mezőlaborcon, Homonnán, Eperjesen (a mai Szlovákia területén találhatók - szerk.) kolerakórházakat állítottak fel.
Szept. 27-ig több mint ötven áldozat lett. Az oroszok a Dnyesztertől az egész vonalon visszavonulnak. Homonna környékén: is feladják a harcot, a 101-esek ötszáz foglyot ejtenek.
Dec. 22 - 26. között: Háromszáz embert vesztettünk.
1915.
1915. év elején a Galiciában, Bukovinában küzdő orosz hadak létszáma ötszázezer, a miénk nem haladja meg a kétszázhetvenezret.
Márc. 26. A Beskídek magyarországi vonalán foglaltunk állást.
Ápr. 2. Nagypéntek: A legények fedezékeik előtt tetveket vadásznak, tréfásan számolgatják... Sok van.
Ápr. 3. Nagyszombat: Betörnek a muszkák, a Gusinai, Gaesciki (Szlovákia) magaslatokat elfoglalják, de derék katonáink visszafoglalják: 650 fogoly. Dorogi szakaszvezetőt egy orosz tiszt megkérdezi: sok katona van-e itt sárga? - Egész vonalon azok vannak, mire az orosz tiszt átadta pisztolyát.
Ápr. 5. Húsvét hétfő: az 583-as Gusina magaslaton a hadtörténelem legnagyobb téli csatájának legfontosabb, döntő sikerű része zajlott, a derék 101-es katonáink örök babért fontak ezredünk zászlajára. Itt akadályozták meg, hogy az oroszok nagy céljukat megvalósítva Budapestre vonuljanak.
Máj. 7. Általános támadás Világ - Gusina térségében, az ellenséges vonalakat áttörtük. Sok a muszka temetetlen halott és súlyos sebesült. Nem sokat törődtek velük. Saját katonáink igyekeztek segíteni rajtuk, és mégis mi voltunk a barbárok!
Jún. 22. Lemberg visszavétele.
Szept. 28. Három zászlóaljunk az utóbbi harcokban kilencszáz főnyi veszteséget szenvedett.
Márc. I6. Az I., IV, majd a III. zászlóalj Zborovban vasútra szállt. Hová? Senki se tudja. Mindenki kíváncsi. Folyton robogtunk. Valahol nagyon nagy szükség van a 101-esekre. Megint Szerbia. A szerb hadsereg kénytelen volt az országot kiüríteni, nyomában csapatainkkal egészen a tengerig menekült. Ebben a viszontagságos teljesítményben a 101/II. zászlóalj kezdettől a győzelmes végig részt vett. A legnehezebb viszonyok között indult rohamra.
Dec. 1. Belgrád a miénk! Nem sokáig. Gorni Milanovac felől megindult a szerb támadás, visszacsapás. Vigasztalan, sötét balkáni kép, benne pusztulásra ítélt csapataink, köztük a sárga hajtókás 101-esek. A II. zászlóalj az utolsó visszavonuló csapat. Nem ők tehetnek róla. Eleinte minden kúp (domb, magaslat) birtokáért harcolni kellett. Később már ötven km. napi menetet is láttunk. Ezek a tények örökítik meg a zászlóaljak akkori sorsát, emberfeletti teljesítményeit.
Dec. 11-én éjfélkor a Száván Klenáknál léptek hazai földre. Nagyot sóhajtottak, de nagyot! Azután feltekintettek a jóisten egére, leborultak és megsimogatták a csapatok, állatok özönlésében sártengerré taposott hazai rögöt. Mert nagy dolog ez, mindennél nagyobb.
Hadseregünk vesztesége 273.804 ember. A szám mutatja a közdelem hatalmas arányait, elkeseredettségét, és azt a megrendítő katona sorsot, hogy a vérrel szerzett teret az ellenségnek vissza kell adni. Innen a 101-esek az Erdős-kárpátokba vonulnak.
Az oldalon felhasznált források:
Irodalom:
Hadüzenet: A világháború képes krónikája 1. kötet 1914.
Kátai Ferenc: Katonasors az első vlágháború idején. - Városi Visszhang 2002. 6. szám
Kép:
Harcfelé. Míg áll a vonat... A világháború képes krónikája címlapja 66. füzet, 1916. jan. 9.
Katonák örzik a vasutat a Szerb-bosnyák határon - A világháború képes krónikája. 7. füzet 1914. nov. 22.
A gyalogság harcara készül - A világháború képes krónikája. 27. füzet 1915. ápr. 11.
|