A 101/II-es önálló zászlóaljnak Isonzónál kezdetleges hadieszközökkel a legnehezebb terepviszonyok között kellett a  sokszoros túlerőben lévő olasz  hadat feltartóztatnia 1915. májusától augusztusig. Mohácsy Lajos hadnagy jegyezte le 1916. tavaszán: „már megint az északolaszországi hadműveletekben vettünk részt."

A zászlóalj katonái - édesapám és társai - alföldi terepen nevelkedtek. Az emberek a hegyvidéki területhez nehezen tudtak alkalmazkodni. Ahogyan visszaemlékeztek: a köves talajon alig tudtak fedezékeket rögtönözni. A gránáttölcsérek, gödrök biztonságosabbak voltak. A pontosan lövő olaszok  ezekre   a helyekre többször nem  lőttek. A srapnel-, és a kőszilánkok veszélyesek voltak. A tüzérségi támadás kezdetekor apám mondja bajtársának: rossz   érzésem van, menjünk el innen. Társa maradt. A lövöldözés abbahagyása után a bajtársból ruhafoszlány sem maradt. Édesapám a puskája tusára támaszkodott, és zokogott. Az osztrák zászlóaljparancsnok és dr. Kanász Nagy Sándor főhadnagy szemlét tartottak. Kérdezték, miért sír. A válasz magyarul: Miért ez az öldöklés? Az osztrák tiszt kérdezte, a honvéd mit mondott. A főhadnagy: Flóri bácsi, megmondjam neki? - Doktor úr, mondja meg, így apám. A parancsnok kevés gondolkodás után a vállára veregetett, és adott neki két faintos szivart. Ez is mutatja: az Öreg  katonák és a tisztek között  kötetlen volt a kapcsolat.

Wagner Miklós 101-es kapitány, tábori pilóta így írt: „Tizenkét repülőt tudtunk támadásba vinni, az ellenség a Júlia-Alpok 2600 méteres magasságában légelhárító ütegeket állított. A  mi repülőink csak százötven  kilogramm bombakészlettel  voltak terhelhetők, a géppuskákat is vissza kellett hagyni. Az olasz repülőgépek dühös támadása ellenére a milánói erőműt sikerült teljesen megbénítani." Mohácsy hadnagy  jegyzetéből: „A Piave torkolatánál a francia - angol - olasz csapatokkal szemben a II. zászlóalj huszonhárom tisztje hétszáznyolcvan gyalogossal várta  a támadást. Az ezred I., III., IV   - es   zászlóaljával 1918. október  24-én Tombal - Uzon városkáknál a szövetségesek túlerejét támogatta húsz-harminc repülővel, bombáztak és irányították tüzérségüket." A II. zászlóalj nyolcszázhárom fő volt, holt fáradt,  kiéhezett, lelkileg is összetört,  rongyos, kimerült maradványa  hat tiszt, ötvennégy katona (apám is egyikük - K.F.). Százharmincnégy sebesült, negyvennyolc olasz fogoly Csáktornyánál éri el a magyar határt. Ott a forradalmi kormány kiküldötte várja a hazaérkezőket és beszédet mond,  hogy most tegyük le a puskát, és fogjuk meg az eke szarvát. A  beszéd szépen hangzott, a  puskát letettük, s a szomszédok  azután felnégyelték országunkat. (Von Hammel alezredes.)   

Édesapám öreg bajtársaival  a le sem tett fegyvereikkel újabb   utasításra román frontra lett  vezényelve. A túlerőben lévő hadsereggel szemben többen  elestek, megsebesültek. A  foglyokra a román katonák bottal ráverték a douázeci si ciui-t, huszonötöt. A számlálást elfelejtették, a botozást újra kezdték. A legyőzötteket a foksáni hadifogoly táborba vitték egy évre. Idehaza hat hónap internálást kellett elviselniük. A szentesi Bán István, Kádár Sándor is közöttük volt. Román keresztneve (Flórián); és némi  román nyelvismerete miatt édesapám  nem lett fogoly. Román és szerb  nyelven nem tudták eladni. A Tanácsköztársaság bukása után obsitos lett. A háborúról való osztrák-magyar vélemények  után a szemben álló oldal jeles személyiségének véleményét  idézem: Julius Evola (1898-1974)  mérnök, olasz tüzértiszt az első  világháborúban részt vett. Tapasztalatait a „Lázadás a  modern világ ellen - 1934 -„ c. könyvében írta  le:  „Kevés olyan  háború volt a világon, mint az  1914-1918-as, amely annyira  mutatta volna annak jegyeit, hogy nem államok és nemzetek közötti konfliktusról van szó, hanem a különböző kasztok ideológiái közötti összeütközésről."

E konfliktus közvetlen és szándékos következménye a monarchista Németország, és a  katolikus Ausztria elpusztítása, közvetett következménye pedig a cári birodalom összeomlása, a kommunista forradalom, és  Európában egy olyan kaotikus  és ellentmondásos politikai, társadalmi helyzet megteremtése, amely magában foglalta egy új világégés minden előfeltételét.

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom: 
Kátai Ferenc: Katonasors az első vlágháború idején. - Városi Visszhang 2002. 8. szám

Kép:
Pihenő a keresztfa alatt - A világháború képes krónikája címlapja 51. füzet, 1915. szept. 26.
Zsákmányolt ágyúk Szerbiában -  A világháború képes krónikája. 9. füzet 1914. dec. 6.  
Motoros nehézüteg -  A világháború képes krónikája. 5. füzet 1914. nov. 8.