K - lexikon : Katonasors az első világháború idején 4. rész |
Katonasors az első világháború idején 4. rész
A 101-es Gyalogezred 6000 hősihalottjából 400 szentesi, 89 szegvári, 50 mindszenti, 28 derekegyházi és 3 tés-fábiárisebestyéni áldozat volt. "Az első világháborúban 3,8 millió magyar katona vonult hadba. Közülük 661 ezren vesztették életüket, megsebesült 743 ezer, fogságba esett 734 ezer katona." (Magyar Nemzet 2002. júl. 24.)
"Ezek a derék emberek, akik hónapokon át éhség, szomjúság, hideg és hiányos ruházat (fehérnemű majdnem teljesen hányzott) miatt szenvedtek, és mindig lelövés veszélyének voltak kitéve, ismételt látogatásaimnál mindig helyükön voltak, és az összeköttetés sohasem mondta fel a szolgálatot, amit a hadosztályparancsnok az ezred leváltásakor dicsérőleg elismert. Valóban fényes példája a 101-es csendes hősiességének, amelyre mindig hálával gondolok vissza, és büszkeség tölt el, hogy ily derék, lelkiismeretes, önfeláldozó és hős katonáknak lehettem az ezredparancsnoka." (Redensbrucki Redlich Ernő tábornok.)
A 101-es Gyalogezred első világháborús hősi emlékműve helyére Békéscsaba központjában sima obeliszket állítottak. A bevésett szöveg: "A Békés es Csongrád megyék fiaiból álló 101-es békéscsabai Gyalogezred hősi halottainak tiszteletére 1914-18. 1999-ben emelte Békés Megye Önkormányzata." Az olaszországi Assigoi magyar, osztrák hősök temetőjét fiam néhány éve meglátogatta.
A háború szentesi hősei előtt jövőbe tekintő embercsoport szobra tiszteleg. Az emlékművet angol típusú kert övezte. A szoborcsoportot 1996-ban, a parkot az elmúlt évben újították fel. Az elődökhöz való kötődés jele az is, hogy a változó korszakokban e helyet Hősök terének neveztük. A hősök névsorában van Szabó Imre 101-es honvéd is, aki Doberdónál esett el 1917-ben. Testvére, Lajos a gyermekét "Imre" névre anyakönyveztette 1928-ban, hogy a név is emlékeztessen a hős katonára.
A Város északi térségébe telepített tölgy, hársfa ligetet látva a háború hősei jutnak eszünkbe. Hősök erdejének nevezzük. A Nagyhegy szélén, a motorgarázzsal átellenben Nagy Mihály, Csányi János, Czirbus Imre, Sallai József, a Török és az Antalfi családok kaptak telket, és otthonukat ide építették. Pataki János, Nagy Mihály, vitéz Mátéffy Dezső, a Gránicz, Cs. Szabó, Szántó, Szép, Koncz, Valkai (a névsor természetesen nem teljes) családfők rokkantként dohányárusítási engedélyt kaptak. A súlyos rokkantak helyett a feleségek dolgoztak a kereskedelem államosításáig. Majd ezek az idős rokkantak a minimális járadékból, családjuk anyagi segítségével éltek.
Az Ökrös testvérek hazatértek, Ferenc Orosházán főmolnárként, János Szentesen vendéglősként, József ("Nagyökrös") állatkereskedőként kereste kenyerét. Őt a negyvenes években őrmesterré léptették elő. Imre is felépült srapnel sebesüléséből, és nádtetőkészítő mesterként dolgozott. Lánya, Szabó Imréné kegyelettel őrzi édesapjának, és a család többi tagjának fényképét, emlékét. - "Édesapám bajtársaival: Pataki Jánossal, vitéz Kátai Pállal, az Ökrös testvérekkel, Vajda Imrével, Száraz Miklóssal, Malkócs Józseffel, Zinger Lajossal és Támadás Jánossal sokszor emlékeztek a háború eseményeire hol odahaza, hol a Kossuth téren, vagy épp a 48-as körben. Tudomásomra jutott, hogy jogosultak a háborús emlékéremre, Károly csapatkeresztre, ill. sebesülési emlékéremre. Sokan azonban ezekért az elismerésekért nem jelentkeztek."
A megviselt embereknél az izületi és csontfájdalmak, a C-vitamin hiánya következtében skorbut betegség állandósult. Fogaik meglazultak, saját kezükkel, vagy madzag segítségével kirángatták azokat. ldesapám szemfogait Palásti borbély húzta ki felsőpárti műhelyében. Fogak nélkül élt két évtizedet. Ezek az emberek orvoshoz szegénységi bizonyítvány alapján mehettek. Alig volt munkalehetőség. Az "ínségmunka" családtagonként havonta 1 nap lehetett, amiért 1 pengőt adtak. Nekünk ez négy pengőt jelentett. Ehhez kaptuk az inségkenyeret, az iskolában ebédet. A gazdasági válság következményeként a társadalombiztosítási munkaviszony - minimuma 10 év - 65 éves korukra jött össze. Kevés nyugdíjukból szerényen, becsületesen éltek. Az olvasókban kialakulhat olyan vélemény, miért a szomorú tényeket közzé tenni? Az ismeretek bővítése, tanulságok levonhatósága végett úgy vélem, kellett. Az olaszországi isonzói háborús események résztvevőinek emlékezetét Gulyás Gyula és János filmen rögzítették. E sorozatot az elődök előtti tiszteletem jegyében írtam.
"Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térden:.
Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke."
(Ady: Imádság háború után)
Az oldalon felhasznált források:
Irodalom:
Kátai Ferenc: Katonasors az első vlágháború idején. Városi Visszhang 2002. 9-10. szám
Kép:
Előkészület a katonatemetéshez - http://nemfelejtjuk.blog.hu
Sebesültszállítás magyar Vörös-keresz sebesültszállító autómobilján - A világháború képes krónikája. 26. füzet 1915. ápr. 4.
Huszár búcsúzik bajtársától - http://nemfelejtjuk.blog.hu
|