VÁLOGATÁS A KOSZTA JÓZSEF MÚZEUM MŰTÁRGYAIBÓL

A mechanikus zenei berendezéseket már az ókori Görögországban, Egyiptomban és a Közel-Keleten ismerték, amelyek az arabok közvetítésével jutottak el Európába. A szerkezetek a reneszánsz, majd a felvilágosodás korában kezdtek széles körben elterjedtté válni. Athanasius Kircher 1650-ben napvilágot látott munkájában részletesen ismertette a zenélő automaták elméletét, amelynek hatására százával készültek a zenegépek. A18. századtól a szerkezetek gyártása Európában többfelé (Németország, Franciaország, Belgium stb.) valóságos iparággá vált. A vásári verkliket főleg Németországban építettek, de Franciaországban is készültek ilyen típusú gépek. Az 1930-as években a modern hangrögzítés eszközeinek (hanglemezek, magnetofon) az elterjedése, valamint a rádió általánossá válása megpecsételte sorsukat, és fokozatosan eltűntek az utcákról valamint a házak udvarairól. Az 1980-as évektől Nyugat-Európában megindult a szerkezetek újjászületése, amelynek eredményeként sorra alakultak a zenegépek történetét, működését bemutató múzeumok és a gépek múltjának feltárására vállalkozó egyesületek.

A Koszta József Múzeum tulajdonát képező szerkezet nagy méretű, hengeres vezérlésű zenegép, amely a hagyomány szerint a nagymágocsi Károlyi kastélyban szórakoztatta a grófi család tagjait és a velük együtt élő személyzetet. A gépezetet magában foglaló szekrény mívesen megmunkált asztalosmunka, amelynek nyitható előlapján üvegre festett zöld lombozatú fa látható. A pénz bedobására alkalmas nyílás felirata szerint a szerkezet egy 10 filléres érmével működik, amelynek hatására egy-egy henger háromszor fordul körbe. A zenegépben egy dob, egy zongora, egy cintányér és egy triangulum található, amelyek a muzsikát szolgáltatják. A szerkezethez négy darab tüskékkel sűrűn behálózott henger tartozik, amelyek közül a három használaton kívüli a zenegép alsó részén kialakított fiókban tárolható.

A „SUSANNA" felújításának az ötlete évekkel ezelőtt merült fel, amikor Vidovics Ferenc órásmester német vendégeit a Koszta József Múzeum ligeti épületébe vitte, ahol megtekintette a szerkezetet, majd elhatározta, hogy megkísérli működőképes állapotba hozni. Juhos András csongrádi zongoratanár elvállalta a törött páncéltőke javítását, a zongorát pedig új húrokkal szerelte fel. A zenegép 2001. februárjában szólalt meg ismét Zsuzsanna-nap alkalmából, ami azóta hagyománnyá vált.
 

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
"SUSANNA" zenegéptörténeti kiállítás leporelló - 2009

Kép:
© Lantos Imre - "Susanna" zenegép belseje