A múlt század ötvenes, hatvanas éveiben nem volt kenyérgyár, sőt pék is alig-alig, jórészt házi munkában sütöttek kenyeret és a művelethez szükséges lisztet az emberek maguk őrlették meg. Volt is bőven malom, mégpedig négyfajta: vízimalom, szárazmalom, szélmalom és gőzmalom is az 1866-os összeírás szerint.
 
A vízimalmokat a Tiszán és a Kurcán létesítették. A nevük is mutatja, hogy a folyóvíz volt a „hajtómotorjuk". Korabeli feljegyzés szerint a vízimalom lisztjét kedvelték legjobban. Szentesen, az említett időben már csak 16 vízimalom volt, az 1853. évi összeírás szerinti 34-el szemben.

A szárazmalom „motor"-jául kiöregedett ló, vagy ökör szolgált Az őrlés ideje alatt — lehet, hogy egész nap is — körbejártak a jószágok, s így forgatták a malomkövet. Ebből a típusból a városban volt 37 és a tanyavilágban 11. 1853-ban csak 3-al volt több a számuk.

A szélmalmok akkor hatalmas fejlődést jelentettek a vízi és a szárazmalmokkal szemben, 1853-ban még csak egyetlen szélmalom volt, az 1866. évben már 16, olyan megoszlásban, hogy a városban 12, a tanyákon pedig 4 működött.

1865 óta állt egy gőzmalom is, amely Tóth József és társai néven szerepelt. Ez a volt Vásártér déli oldalán épült. Találunk nyomot a gőzmalomra 1857-ben Is: a létesítéséhez szükséges engedélyt Kóhn Gábor, Bauer Jakab és Gláser Gábor írta alá és a malmot a Gláser telken kívánták felállítani. A malmot azonban nem engedélyezték, mert a telek, szűk és így tűzveszélyes is volt. Megállapította a Tanács, hogy a malom működése „rontja a tiszta levegőt, s így az egészségre káros lenne". Kilátásba helyezték, ha a városon kívül lesz a helye, akkor engedélyezik a gőzmalom felépítését. Bauer Jakab azután Hódmezővásárhelyen épített gőzmalmot. Itt alakult ki később a Mérleggyár, a METRIPOND.

A kapitalizálódás egyik „lépcsője" volt a malom. A malmok összeírásából megállapítható a tulajdonosok neve, s így a jómódúnak ismert családok, egy vagy több malomnak voltak a gazdái.

Az 1853-as összeírás alapján megállapítható, hogy Dósai Molnár Mihálynak 5, Borsos Józsefnek 3, Borsos Jánosnak, Kotvics Jánosnak, Jurenák Edének és Jurenák Henriknek 2—2 vízimalma volt a 34-ből.

Két-két szárazmalma volt Szűcs Jánosnak, Jurenák Katalinnak és Jurenák Krisztinának, továbbá Pokomándy Gábornak. Ezek a malmok az 1864. évi öszszeírásban már Pokomándy Gáborné nevén szerepelnek. Még az 1866-os összeírásban találjuk, hogy Erdőháti Antalnak 5 szélmalma volt.

1869-ben a Tanács úgy határozott, hogy a gyakori tűzesetek miatt veszélyes szárazmalmokat a város belterületéről eltávolítják. Ez a határozat 43 szárazmalomra vonatkozott. A tanács tagjait rokoni, baráti kapcsolatok fűzték a malomtulajdonosokhoz és ezért a malmok nagyobbik fele továbbra is a városban működött. Így maradt a helyén — többek között — a Jurenák Ede, Jurenák Jusztina, Sarkady N. József, Sarkady Nagy István, ifj . Sarkady Nagy István, Csúcs János, stb. jómódú gazdák, Kugler János postamester, majd később polgármester malma is.

1875-ben már a gőzmalmokról beszélhetünk: Zsoldos Ferenc gőzmalma, Sonnelfeld Lázár — később Székely-féle malom — Füchsl József, Weil Salamon malma — most a Erőtakarmánygyár van a helyén — és a Schweiger Testvéreknek volt gőzmalma Szentesen.

A malmokon kívül az olajütőkről is van adatunk. A számuk 4 volt. Tökmagból, napraforgómagból — általában olajos magvakból — „ütötték ki " az olajat.

A malmok és olajütők után a város taksát — adót — szedett. Ez jelentős jövedelmet hozott a városnak. A vízimalom évi taksája 25, a városi szárazmalmoké 14,70, a tanyaiaké 31,50, a szélmalmoké egyenként 60, az olajütőké 10,50 forint volt. A gőzmalmok tulajdonosai 120 forint taksát fizettek.

A szárazmalmok helyét ma is megállapíthatjuk. így a mai Luther téren, az evangélikus templom telkén is dolgozott szárazmalom. A malomtulajdonosok egymás szomszédságában is megéltek. A Kígyó utcában levő háromszögű tér is szárazmalomnak adott helyet. A református nagytemplom mögött volt Feyér Józsefné szárazmalma, ami az 1869-es rendezés után is ott maradt. Hiába, akinek a neve közepén is ipszilon van, az csak nagy ember lehet és azzal kivételezni kellett.

Jó kereseti forrás volt a malom, bármilyen formában is működött. A malomtulajdonosok nagy többsége, nemhogy az őrlésben dolgozott, hanem feléje sem nézett a malomnak. Ott bérmunkást alkalmaztak, ők maguk pedig zsebrevágták a hasznot. Például Bauer Jakab, Sarkady Nagy Jánosné, Feyér Józsefné, Grünwald Dávid, Pokomándy Gáborné egy zsákot sem tettek arrébb, sem Werner Mihály, akinek pedig vízi- és szárazmalma is volt. Jurenák Ede két vízimalom tulajdonosa — a családnak még két szárazmalom is volt a birtokában — nyilván nem törte magát a malmi munkában.

Ahogyan a vízimalmok és szárazmalmok sorsát megpecsételték a szélmalmok, úgy „falták fel " a gőzmalmok a szélmalmokat.

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
Megjelent: Szentesi Élet 1972-06-05

Kép:
Szentesi szélmalmok régi képeslapon
Reklám a Szentesi Lap 1873.01.12. számából