A,Á lexikon : A termál gyógyfürdő épülete - (Szerző: Sipos Anna) |
A termál gyógyfürdő épülete - (Szerző: Sipos Anna)
Városunk összképének 1963 óta meghatározó eleme a Termál Gyógyfürdő, amelynek nyolcszög alaprajzú, magas kúptetővel fedett és kerámiaburkolttal díszített medencecsarnoka hivalkodás nélkül emelkedik ki a környező házak közül. Építésére elsősorban azért volt szükség, hogy a város lakossága számára olcsón biztosíthassa a mindennapi higiéniához szükséges tisztálkodási lehetőséget.
A szocialista modernista stílusú fürdő a 20. századi magyar építészet egyik kimagasló alakja, ifj. Dávid Károly (1903-1973) tervei alapján valósult meg. Dávid építészetének legfontosabb jegyei, mint a pontos részletképzés, igényes anyagválasztás, nagy műgond és a centrális formák használata nem csak két legismertebb alkotásán a Ferihegyi repülőtér felvételi épületén és a Népstadionon figyelhetőek meg, hanem a szentesi fürdőt is jellemzik.
Az épület számára választott telek a város legmagasabb pontja volt, helyén az 1860-as évekig az előkelő Dombi Kocsma, majd sóház állt, ezt követően az ingatlant gazdasági célra használták.
A termálfürdő első, később alig módosított tervváltozata 1959 januárjára készült el, az építkezés pedig 1960. augusztus végén vehette kezdetét. A szentesiek kezdettől fogva nagy kíváncsisággal, meg-megállva figyelték a munkálatok előrehaladását. Decemberre már kialakították a kátránnyal szigetelt fürdőmedencék egy részét, valamint elkészült a teljes alapozás és a pince is. A központi fűtés, légfűtés és páraelszívás berendezéseit 1962. augusztus végén szerelték be és ekkor kezdték el felrakni a belső falakra a csempe és egyéb burkolatokat. Korszerű technikai vívmányként, hogy a párásodást megakadályozzák, az előcsarnok függönyfala elé légfűtéses rendszert telepítettek. Ekkor épült ki a kórház és fürdő között az 1958-ban fúrt termálkút 78 °C-os vizét szállító fővezeték is. 1962. szeptember végén már a belső szerelési munkálatok folytak, többek között elkészült a központi fűtés radiátorainak és vezetékeinek hálózata, a medencecsarnok tetejét pedig december elején fedték le. A 13 millió forintos beruházással elkészült, korszerű tisztasági fürdőt, a tervezetthez képest egy éves késéssel, 1963. június közepén adták át, és már az első napon közel kétezer látogató kereste fel, annak ellenére, hogy a külső homlokzati falak díszburkolata csak június végére készült el. A fürdő előcsarnokát a Csongrád Megyei Hírlap mint legszebbet emelte ki a szentesi középületek sorából, amelynek oszlopokkal szegélyezett és nagy üvegablakokkal felszerelt terét modern bútorok és délszaki növények tették a kellemes pihenés helyszínévé.
Az épület legimpozánsabb tere mégis a fedett medencecsarnok, amelynek 500 m2-es palástját eredetileg kívül és belül is hódmezővásárhelyi majolika borította. A burkolatok megtervezésére pályázatot írtak ki, amelyre több mint 60 képzőművész jelentkezett. A belső teret Kiss Kovács Gyula és Lendvai Zsigmond dekorálta. Első pályázatukban vízzel kapcsolatos mitológiai jelenteket dolgoztak fel, de a megrendelő igényeihez igazodva magyarosabbá és közérthetőbbé kellett tenniük a kompozíciót, valamint az alakok elrendezésén is módosítaniuk kellett. A meleg vizes fürdőben szándékosan hideg színekkel vázolták fel a vízi élet jeleneteit.
A homlokzat eredetileg sárgás, lilás színű, mozgalmas majolikaburkolatát Csekovszky Árpád tervezte. Ez azonban rövid idő alatt tönkrement, el kellett távolítani, ezért felkérték a művészt, hogy tervezzen új kompozíciót. A ma is látható jóval homogénebb és redukáltabb színvilágú Zsolnay mázas pirogránitlapok felrakására 1990-ben kerülhetett sor.
A fürdőt tápláló termálvizet 1968-ban gyógyvízzé minősítették, ezért a hetvenes és nyolcvanas években is felmerült a termálfürdő bővítésének lehetősége, ám a tervek nem valósultak meg, igaz a nyolcvanas évek során végeztek kisebb átépítéseket. 2004-ben Juhász Márta tervei alapján a tetőtér beépítésével és a Sima Ferenc utcai szárny bővítésével nappali szanatóriumot alakítottak ki.
A Termálfürdőt művészettörténeti szempontból kifinomult alkotássá és egyedi, pótolhatatlan értékké teszi a változatos anyaghasználat, geometrikus homlokzatképzés, valamint az elismert művészek által megálmodott számos részletforma, amelyek közül érdemes még kiemelni az udvari medencébe nyúló szobrot; Segesdi György Napfürdőzőjét.
A TERMÁL GYÓGYFÜRDŐ DÍSZÍTÉSEI, SZOBRAI
--
|