Régi újságok lapozgatása közben gyakran találunk mára már megmosolyogtató történeteket.  Az Alföldi Újság 1929-ben megjelent számában a szentesi csordásra panaszkodtak a város lakók, és üzentek neki egy tréfás történettel.

A jóízű magyar adomák szülőhelyét mindenki máshol sejti, van aki az adomát a nagyobb hatás kedvéért saját magával történt ötletes esetnek mondja el, az igazság az, hogy az alábbi jóízű eset Tótkomlóson történt egy öreg patikussal.

A patikus esténként sokáig elalsózgatott a barátaival, reggel fél nyolc előtt ritkán kelt fel. Szeretett aludni. Egyszer új kondást alkalmazott a község, a kondás minden reggel öt órakor meg ált a patika ablaka előtt, belefujt a tülkébe és jó öt percen át gyülekezőt dudált a disznóknak. A patikus persze minden reggel felébresztette a dudaszó.

     — Megállj kutyafülű! — gondolta.

Másnap reggel, amint fölverete a kondás a dudaszóval, kinyitja a patikus az ablakot. Kiszól.

     — Hun az Isten csudájába tanultad meg öcsém a dudálást, hogy olyan szépen fújod?

Dagadt a keble az önérzettől a kondásnak. Nagy büszkén kivágta. 

     — Még az apámtól!

     — Tisztelem a tudományod, öcsém. Nem is kívánom ingyen. Nesze, itt egy korona. Ezen túl minden reggel pontosan 5 órakor jó hangosan, tele tüdőből az én ablakom alatt fújd a gyülekezőt! 

A kondás nagy örömmel elteszi a pénzt. Másnap reggel már jóval hosszabb gyülekezőt dudált. Az ablak kinyílt, megint kapott egy koronát. Harmadnap is, negyednap is. Ötödnap nem nyílt ki az ablak.

     — Ejnye, tán nincs itthon a tekintetes úr… — gondolta a kondás.

De a következő reggel sem nyílt ki az ablak. Azután sem. Végül aztán megharagudott az önérzetében megsértett kondáslegény.

     — Majd bolond leszek az úrnak ingyen dudálni!

Attól kezdve a negyedik uccában fújta a gyülekezőt, nehogy meghalja a patikus.

Persze, az élelmes patikus hajnali álmát azután nem zavarta többé a dudaszó…

Ezt e jóízű orvosságot kellene alkalmazni a szentesi csordás ellen is, aki reggelenként még sokszor hat óra előtt is akkorákat rittyent a karikás ostorával, hogy egy-egy kisebb ágyú szava elhalkulna a durrogtatás mellett. Tegnap délelőtt már panaszra is mentek a rendőrségre miatta, a rendőrlegénységnek a panaszok alapján kiadták, hogy belterületen a rittyentgetés tilos. Ez után az őrszemes rendőrök ügyelnek arra, hogy a szentesi csordás ne ijessze fel hat óra tájban azokat, elfoglaltságuk olyan, hogy hét óráig nyugodtan alhatnak.

Megjelent: Alföldi Újság 1929-08-23.