1899. január közepén szenzációs esemény zavarta meg a szentesi lakosok nyugalmát. Szájról-szájra terjedt a hír, hogy a csendőrség elfogott Szentesen egy bankóhamisító bandát, s ezt a fővárosi lapok is megerősítették. A szigorú hírzárlat miatt heteken át folyt az izgatott találgatás. Az érdeklődés egyre fokozódott, mivel számos személyt letartóztattak, köztük ismert gazdálkodókat, kereskedőket és kocsmárosokat. Az előállítás minden alkalommal csendőri fedezettel történt, ezért nyomban megindult a mendemonda, s bűnösnek könyveltek el olyan egyéneket is, akiket csupán tanúvallomásra kísértek be a rendőrségre, és azt követően haza is bocsátották.

A Szentesi Lap tudni vélte, hogy a vizsgálat már másfél év óta folyik, s a környékbeli városokban és községekben folytatott nyomozás irányította a hatóságok figyelmét Szentesre. A nyomozás kiterjesztését erősítette egy névtelen feljelentő levél is, amely tartalmazta mindazok neveit, akik állítólag a bankóprés előállítására adakoztak. Az egyik bevádolt azt vallotta, hogy őt egy Mindszentről Szentesre költözött gazdaember kétszer is felszólította, hogy adjon pénzt a bankóprésre, de ő ezt megtagadta. A helyi újság kijelentette: - Ha lesz is valami eredménye a vizsgálatnak, úgy a helybeli gazdák nem egyebek áldozatoknál. És aki elkábította őket, nem lehet más, mint a csendőrség által lefogott, sokszorosan rovott múltú személy: K. Gergely.

A Szentesi Lap által megnevezett illető a történések idején 51 éves volt; ebből 18 és fél évet börtönben töltött; három ízben bankóhamisításért ült. Ifjú éveiről annyi tudható, hogy két gimnáziumot végzett, majd kereskedőtanonc lett a helybeli Bányai és Nagy kereskedő cégnél. Innen azonban hamarosan távoznia kellett, miután egy szentesi vásár alkalmával az őrizetére bízott sátrat meglopta.

K. Gergely kézügyessége már serdülő korában megmutatkozott. Az őt ismerők mesélték, hogy 15-16 évesen bodzafából és krinolin acélból orgonát készített, amely szólt is. Azonban nem maradt meg ennél a dicsérendő foglalatosságnál, hanem csakhamar áttért a bankóhamisításra. Kortársai szerint szabadkézzel olyan százforintos bankjegyet rajzolt, amelyet a valóditól alig lehetett megkülönböztetni. Igazolja ezt, hogy Beke Kálmán csendbiztos a hamis százast próbaként beküldte Dobrai Sándor kereskedőhöz elváltani. Miután a rutinos boltos a hamis bankót gyanútlanul elváltotta, csak akkor közölték vele, hogy hamis pénz került hozzá.

A csendőrség üldözőbe vette K. Gergelyt, aki hamarosan kézre került. 1867-ben a hódmezővásárhelyi vármegyei törvényszéken 3 évi börtönre ítélték, amit ugyanott töltött ki. Szabadulása után nem hagyott fel a pénzhamisítással, ezért ismét összeütközésbe került a hatóságokkal. 1878-ban 6 és félévi börtönre ítélték, amelyet ezúttal Lipótváron ült le. Midőn kikerült a fogságból, Szegedre ment lakni, és ott a tanyák között zugtanítóskodott, no és gyártotta a hamis bankókat. De rövidesen ismét rajtaütöttek. Egyévi vizsgálati fogság után a Budapesti Kir. Törvényszék 1887 májusában 9 évi fegyházbüntetésre ítélte. Visszakerült Lipótvárra, ahol fogsága alatt kitanulta a mázoló mesterséget. 1896 májusában szabadult.

A börtönévek után Gal-gócra ment lakni, majd hazaköltözött Szentesre. Idehaza cégfestéssel foglalkozott, de lakásán gyakorta találkozott gyanús idegenekkel. Erre a hatóságok is felfigyeltek, ezért Szegedre költözött, ahol a vasútállomás közelében nyitott egy kiskocsmát. Vélhetően továbbra is hamis bankókkal üzletelt, fedőcégként használva ivóját. 1898 végén ismét hazatelepült Szentesre, de nem cégtáblákat festegetett, hanem jövő-menő idegenekkel tárgyalt Nagygörgős utcai bérelt lakásán.

Az 1899. januári rajtaütés során K. Gergely több valós vagy vélt bűntársát letartóztatták, és átszállították Hódmezővásárhelyre. A házkutatások során az egyik szentesi gyanúsított édesanyjának lakásán találtak egy litograph-gépet (képsimító), amelyet bankóprésnek véltek. K. Gergely elismerte, hogy az ő tulajdona a nevezett berendezés, amelyet festéktörésre használt. A gyanút azonban nem tudta eloszlatni, mivel H. Lajos őrizetes házánál a szalmazsákban lemezeket találtak, amelyeken a százas bankó hű képei voltak láthatók.

A kiterjedt vizsgálat során a megye területéről több mint 70 embert állítottak elő, de a többségüket egy-két nap után szabadon engedték. Tartósabban őrizetben maradt 10 személy, közülük 6 szentesi. A vádlottakat 1899. február közepén előbb Szegedre, majd láncra verve Budapestre szállították. A további vizsgálatok eredményeként - bűncselekmény hiányában - 7 személy ellen megszüntették az eljárást. "Nagy szél - kis eső!" - állapította meg a Szentesi Lap az országos hírűvé duzzadt pénzhamisítási ügy végkifejletéről.

Március közepén H. Lajos gyanúsítottat is hazaengedték, és csak a valódi bűnösök maradtak őrizetben. H. Lajos szabadulása után a helyi lap így írt: "Nem volt ő bankóhamisító, csakis egy pár lelketlen csaló áldozata lett. Ma már az ügyben elfogottak közül a két kolompos, K. Gergely és B. János vannak elfogva. Az előbbi volt az, aki ebbe a csúnya bűnperbe nemcsak belekevert annyi sok tekintélyes embert, de amellett még azokat nagyobb pénzösszeg erejéig be is csapta." Az üggyel tovább nem foglalkozott az újság, így nem tudhatjuk, hogy K. Gergely hány évet kapott negyedik pénzhamisítási kísérletéért. Nagyon elrettentő nem lehetett, mert 1900 őszén újabb bankóhamisító banda után nyomoztak Szentesen.

Forrás: Szentesi Élet, 2009. január 16.