A,Á lexikon : Az első vadásztársaság Szentesen (Szerző: Lantos Imre) |
Az első vadásztársaság Szentesen (Szerző: Lantos Imre)
Az első vadásztársaság Magyarországon 1850-ben alakult, tagjai szinte csak főurak voltak. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a nagy területű földbirtokok egy–egy család kezében voltak. A vadászatokon csak meghívottak vehettek részt. Az új vadászati törvény megalkotásával lehetőség nyílt a kisseb földbirtokosoknak, hogy egyesülve vadásztársaságokat alapítsanak vagy a területüket bérvadászatra kiadják. Élve az új lehetőséggel Szentesen is kezdeményezték a vadásztársaság megalakulását.
Előzmény
1850. Gróf Batthyány László és báró Wenckheim Béla kezdeményezésére Kondoroson a csákói kastélyban alapították meg az első magyarországi vadásztársaságot, az Alföldi Vadásztársulatot.
1872. Elfogadták az első korszerű vadászati törvényt
1881. Megalakul az országos Magyar Vadászati Védegylet.
1883. Módosítják a vadászati törvényt.
Az első Szentesi Vadásztársaság
1883. Az év első felében több helyi vadász összefogásával kezdeményezés indult, egy helyi vadásztársaság alakítására. A célja többek között az volt, hogy a vadászat, mint férfias sport népszerűsítése, a vad tenyésztés és óvás elősegítése, a fennálló vadászati törvény szigorú betartatása és szakszerű gyakorlása. Aláírási íven Dósa Béla gyógyszerésznél lehetet jelentkezni tagnak.
1883. július 8. A casino nagytermében 42 fővel tartották meg az alakuló gyűlést. A jelentkezők nevének felolvasása után megválasztották a tisztségviselőket.
Közfelkiáltással elnöknek Stammer Sándor kir. tanácsos alispánt, titkárnak Tóth János ügyvédet, gondnoknak Beke Kálmánt, pénztárosnak Dósa Bélát és választmányi tagoknak Kiss Zsigmondot, Burián Lajost, Ónodi Lajost, Sima Ferenczet és Albertényi Antalt választatták meg. Ezután kidolgozták a társulási szerződést, amely többek közt tartalmazta
…a társulás tart az alakulás napjától 1889. évi aug. 1-ső napjáig, a társaság területén a tagok azon határozatok korlátai között vadászhatnak, melyeket a társaság közgyűlése évről-évre megállapít. Vidékiek a tagok által vendégképpen meghívhatók cserkészetek és vízi vadászatokra, hajtó és körvadászatokra meghívók, a tagok ajánlata folytán, mindég a választmány által bocsáttatnak ki, az elejtett vadat eladni és ez által a vadászatot jövedelemszerzésre használni tilos, a melyik társulati tag ellen bebizonyul, hogy a lelőtt vadat elárusította, a társulati tagok közül kitiltatik. Szóval ezen társas szerződésben foglalt pontozatok gondoskodnak arról, hogy az okszerű vadászat gyakorlása által vadállományunk lehetőleg szaporitassék; a minek elérésére szerencse kivánatatainkat örömmel fejeznénk ki, ha annak kifejezését, a régi vadászok által alkotott s még ma is érvényben álló, törvényeink nem tiltanák…(Szentesi Lap, 1883. július 14.)
1883. július 28. A Szentesi Lapban megjelenik az új fegyver- és vadászati adóról szóló törvény. A törvény többek közt kimondta, hogy vadászni csak olyan birtokon lehet, aminek a területe több mint 200 kataszteri hold, vagy olyan helyen ahol egymás mellett legalább 50-50 kataszteri hold föld van, és megszakítás nélkül eléri a 200 kataszteri holdat. Ezzel a törvény elősegítette a kisebb földbirtokosokat, hogy egyesülve vadászhassanak vagy bérbe adják a területüket. A városi tanács 22 helyre adott ki vadászati jogot ebből 10-et a vadásztársaság 12-őt pedig magánszemély gyakorolhattak.
A szentesi Vadásztársaság minden évben rendezett körvadászatot, amire mindig meg hívtak a környező településekről vendégvadászokat. Így a mi vadászaink is részt vettek a szegvári, kunszentmártoni, csongrádi, nagymágocsi körvadászatokon. Egy Nagymágocs határában rendezett vadászatról így számolt be a helyi lapban az egyik vadász.
[...] Mikor már én oda érkeztem, a mágocsi tiszttartói lakás nagy éttermében vadászott illatos gőzölgő teára és hideg sültre vagy negyven vadász. A háziasszony és szeretetreméltó leánya, Margit kisasszony sürgölődtek a vendégek körül és végezték a vendégellátás tisztét a nemes uradalom országszerte ismert urinevéhez teljesen méltólag. A vadászati meghívók Bujanovich Sándor jószágigazgató megbízásából lettek ugyan kiadva: de a házigazdai tisztet Kovács Imre tiszttartó végezte, az ő egyszerűen nemes és éppen azért minden izében őszinte vendégszeretetével. Ő igazán tiszttartó a vendégszeretet dolgában is. Ledobtam téli kabátomat, hogy vadásztársaim módjára, a nyúlvadászat előtt a 14 fokos hideg ellen forró tea, rum és konyakkal is jól kibéleljem magam. Elébb azonban körültekintettem, hogy az ismerősökkel kezet szorítsak, a nem ismerősöknek pedig bemutassam magam.[...] Ezután következett a vadászat. — Hogy a nagy hóban, mely helyenként lábszár tövig ért, mozogni lehessen, hóekével nyitottak utat a vadászok számára Az első körbe eső nyulaknak legyilkolása után a nemes vadásztársaság falatozni gyűlt össze. Az egyik azt mondta, hogy isten ellen való vétek volna csak egy perccel is tovább halasztani. Elő azokkal a jó meleg boros palackokkal! Bicska, tarisznya nyílik, s azután kezdődik a jóízű falatozás. Üdítőül, éltetőül a bor mellé egy-egy jó adoma és éle. [...] A vadászat az első napon d. u. fél 5 órakor ért véget. A vendégek a kastélyban voltak elszállásolva ahol jól fűtött szoba várt mindenkire. Itt átöltözködtek és úgy mentek fél 7 órakor ebédre. Az ízletes estebédet, fűszerezte a háziasszony szeretetreméltó modora és minden irányban kiterjedő szívélyes figyelme és előzékenysége. [...] Másnap a vadászat még estig tartott az előző nap kedélyes hangulata által fokozott kedvű és kitartással. Kedvet és jó emléket vitt haza e sport mulatságból mindenki, s azon véleményt, hogy Mágocson két év óta nagyot változott a világ...(Szentesi Lap, 1888. január 28.)
Természetesen a meghozott társasági szabályzatot nem mindenki tartotta be, gyakran vadásztak a nyulakra, fácánokra még a vadászati idény előtt. A másik ok pedig abból adódott, hogy a helyi vadásztársaság ritkán rendezett vadászatot tagjainak. A helyi újságban így figyelmeztették a vadászokat.
…Aug. 15-én kezdődött meg a vadászat a nyulakra; a vadásztörvény ekkor szabadítja fel ugyanis ezen, bátorságukról legkevésbé híres állatokra az összes katonakötelezetteket és népfelkelőket (ki nem az ma már?) célba-találó ügyességüket kimutatni. Hisszük ugyan, hogy már aug. 15-ike előtt is akadt bátor ember, a ki dicsekedhetett holmi jó kis süldő pörköltkénti megkóstolásával. De mégis a jó vadász megtartja a regulát, s még ha a nyelvét öltene is rá a nyúl, — leereszti bús lemondással a puskáját, s bevárja azt a nagy napot: 15-ikét. Mint halljuk, már eddig is sok nyúl esett áldozatául a vadász-szenvedély és ügyességnek. Bár most nem oly sok a nyúl, mert a múlt kemény tél nagyon megtizedelte a tapsi-füleseket...(Szentesi Lap, 1888. augusztus 19.)
1890. március 12. Közgyűlést tartott az első hat év eredményéről a vadásztársaság. A beszámolón elhangzott, hogy nem zárták eredményesen az első hat évet. A Szentes várostól bérelt vadászterület után 798 frt 60 kr tartozás volt, a házi pénztárból is hiányzott 53 frt. A tagdíjakat sem fizették rendesen, sokaknak lemaradása volt. Az elnökség kijelentette, hogy a ki május 1-ig nem rendezi tartozását, bírósági úton fogják tőle bekérni. Az alapszabály kimondta, hogy a tagság hat évre szól és kilépni csak írásos kérelemmel lehet. A vadászok reklamálták, hogy belépéskor a tagdíj fejében évente két-három körvadászatot ígértek. Hat év alatt fizettek 48 frt tagsági díjat vadászat pedig alig volt, amit számukra rendeztek. Így nem éri meg tagnak lenni, drága mulatság mondták többen.
Természetesen a helyi újság nemcsak a problémákról írt. Gyakran szerepeltek vadászok tréfás történetekben is. A Szentesi Lapban jelent meg a következő tréfás eset.
…Egy vadásztársaság elinduláskor megígérte egy otthon maradt úriembernek, hogy neki is küld nyulat. Előre kell bocsátanunk, hogy két orvos is volt a puskások közt. A vadásztársaság szerencsésen lőtt egy nyulat és egy rókát. Most már tanakodtak rajta; Miképpen tartsák meg ígéretüket olyanformán, hogy a rókabőr, de még a nyúlhús is, megmaradjon? A két orvos vállalkozott e nagy feladat megoldására. Megnyúzták a rókát és a nyulat is, aztán művészi tökéllyel bevarrták a nyúlbőrbe a róka húsát, így küldték el pajtásuknak a róka nyulat. A góbé inas ugyan kissé csodálkozott, hogy milyen könnyen lejön ennek a szép nagy nyúlnak a bőre, de azért megtevé tisztét, átadta a szakácsnőnek. És aztán annak rendje és módja szerint bepácolta a húst. Nagyon jóízűen el is fogyasztották. A dologban az a legjobb, hogy a vacsorára a vadászok egyike is meg volt híva, a ki elfelejtkezve a történtekről, maga is segített a róka pecsenye elköltésében...(Szentesi Lap, 1885. október 31.)
Utószó
A Szentesi Vadásztársaság 1936-ban megtartott éves közgyűlésén meglepő döntést hozott. Mindenkit meglepett a hír, hogy feloszlatták az egyesületüket. A megszűnés okát igen érdekes módon indokolták meg
…A jegyzőkönyv szerint azok a miniszteri rendeletek, amelyek az ez irányban alkotott megyei szabályrendeletet módosították, olyan rendkívül súlyos megszorításokat léptettek életbe, amelyeket a Vadásztársaság képtelen volt elviselni. A módosított szabályrendelet ugyanis külön vadőr tartására kötelezi a vadászegyesületeket és ennek a terhe — a vadászterületek bérével és az egyéb sokirányú költségekkel szaporítva — olyan súlyos a társaságra nézve, hogy azt képtelenek voltak elbírni. Megállapítják azt, hogy a Szentesi Vadásztársaság tagjai csaknem egytől-egyig igen közepes jövedelmű polgárok, akik szenvedélyesen szerették és űzték ugyan a vadász-sportot erejükön felül képtelenek áldozatokat hozni. Rávilágít még a jegyzőkönyv arra is, hogy a vadásztársasággal járó költségek ép a háromszorosát teszik ki annak az értéknek, amit a szentesi területek; apróvadállománya, a nyúl és a fogoly tartalmaz. Viszont a költségek kisebb hányadának a megtérítéséről sem lelhetett szó, mert a vaddal való üzérkedés tilos a polgári vadászok számára…(Alföldi Újság, 1936. augusztus 7.)
Az 1872-ben születet vadászati törvény kimondta, hogy a vadászati jog az ingatlan tulajdon elválaszthatatlan része. 1945-ben megjelent a 4640. számú miniszterelnöki rendelet, amely a nagybirtokokat megszüntette és kimondta, hogy a vadászati jog az ország egész területén a magyar államot illeti meg és a vadászatot ezen túl csak a vadásztársaság tagjaként lehet gyakorolni.
Forrás:
http://www.wenckheim.hu/geist_batthyany.htm
http://bacsvadasz.info/2010/03/09/az-erdekvedelem-kialakulasa/
1883. július 14. vadásztársaság alakulása (Szentesi Lap)
1883. július 28. Vadászainknak. Az új vadászati törvény (Szentes Lap)
1885. október 31. Vadásztörténet (szentesi lap)
1888. január 28. Vadászat Mágocson (Szentesi Lap)
1888. augusztus 19. Nimródok szezonja (Szentesi Lap)
1890. március 30. Számadás (szentesi lap)
1890. december16. Lista a szentesi vadászterületek bérbeadásáról. (Szentesi Lap)
1936. augusztus. 7. Megszünt a vadásztársaság
|