Furcsa eset történt tegnap János nap estéjén egy felsőpárti fiatal géplakatossal. Névnapot volt köszönteni egyik barátjánál, s amint az már ilyenkor szokás, végül alaposan elázott.

Igen rózsaszín hangulatban volt már, amikor a hatodik, vagy hányadik János nevű barátjához botlott be. Vesztére. Az első pár köszöntő szó után a vendég leült a jó meleg kályha mellé és hamarosan elbóbiskolt, a bóbiskolásból csakhamar szabályos alvás lett.

Csak ezt várták a házbeliek. Kimentek a kamrába, négy szál deszkából hamarosan összeütöttek egy szabályos koporsót, gyaluforgáccsal kibélelték, gyorsan bevitték a szobába, feltették az asztalra, s az édesdeden alvó elázott vendéget óvatosan beemelték a >> koporsóba <<. Párnát tettek a feje alá, csipkés terítővel letakarták, a fejéhez két szál gyertyát állítottak, azután eloltották a lámpát.

A >> halott <<még jóideig hortyogott a >> ravatalon <<, azután egyet fordult és felrezzent. Ijedten körülnézett s csakhamar ráeszmélt, hogy koporsóban fekszik – szabályszerűen fel van ravatalozva.

A következő pillanatban gyorsan kiugrott a koporsóból s a másik szobából leselkedő házbeliek hangos kacagása közben kirohant az ajtón s futásnak eredt. Tán még most is szalad, ha meg nem állt azóta.