Síma Ferenc (Szentes, 1912 - ?) újságíró

A szentesi újságírás ma már kevéssé ismert, mégis figyelemreméltó személyisége volt. Bár Szentesen csak két évig dolgozott, fiatalos, lendületes egyénisége sokak figyelmét felkeltette. A korabeli újságírókhoz hasonlóan ő is írta cikkeit, tudósításait a helyi eseményekről, ám az olvasók elsősorban ironikus, könnyed hangvételű, humoros írásai miatt kedvelték. Verses meséi révén országos ismertségre is szert tett.

Nagyapja Sima Ferenc volt, édesapja pedig Sima Endre, első világháborús veterán, aki a háborúból megrokkanva tért haza. A
nyomorék apa rendes munkát már nem kapott, ezért családja elszegényedett. Endre testvére Sima László látva öccse szorult helyzetét 1915-ben átvette „a Ferkó” nevelését, s ezután mindent megtett, hogy a kisgyermek a család rangjához méltó neveltetésben részesüljön.

Ferenc a nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumban érettségizett 1932-ben. Iskolai magaviselete hagyott némi kívánnivalót maga után, mert a „kis csavargó” – ahogy egyik rokona nevezte – nem mindig járt be órákra. Egy alkalommal iskola helyett szüretelni ment a nagykőrösi ismerőse szőlőjébe, de ha iskolában volt, akkor is sok panasz volt rá, mivel az órákon „… mással foglalkozik, sokszor nem figyel, máskor meg súg.” – panaszkodott tanára. Az iskolát ennek ellenére jó eredménnyel zárta, különösen a nyelvérzéke volt kiváló: latinból és görögből is jó eredményei voltak, később megtanult eszperantóul és angolul.

Az iskola után kezdődtek a fiatalember szellemi útkeresései. Először az éledező magyar szélsőjobboldali mozgalommal szimpatizált, de egy mély vallási élmény megváltoztatta a 23 éves fiatalember gondolkozását. Komolyan olvasni kezdte a Bibliát és igaz keresztényként kívánta leélni életét, ám nevelőapja legnagyobb megdöbbenésére nem a családi hagyományokat követve reformátusként, hanem jezsuita szerzetesként képzelte el jövőjét. Ekkor ismerkedett meg egy Péli Eszter nevű leánnyal, akibe hamar szerelmes lett, s a család legnagyobb megkönnyebbülésére elhagyta a jezsuiták házát. Bár bibliás hitét megtartotta, házasságra és világi foglalkozásra készülve hazatért választottjával Szentesre.

1936 májusában már a szentesi kiadású Csongrád megyei Hírlap tulajdonosának írja alázatos sorait: „Én hajlandó vagyok félórai ebédszünetet leszámítva reggel nyolctól este nyolcig a lap szolgálatában állani és dolgozni, amennyiben Méltóságod méltánylására komolyan számíthatok, amiben nincs okom kételkedni.” Az állást megkapta, s nevelőapjával, Sima Lászlóval együtt dolgozhatott. Hatalmas lendülettel vetette magát a munkába. Az Újságíró naplója címen rovatot indított, melyben aktuális eseményekről fejtette ki véleményét; a Látogatás a szentesi iparosoknál c. riportsorozatában a helyi iparosság korabeli viszonyairól ad képet; Csevegi és Fecsegi címen – a pesti Hacsek és Sajó mintájára – kabaréjeleneteket írt, rímes reklámszövegeivel pedig tele volt az újság. Mindemellett rengeteg tréfás verse jelent meg, melyek a szentesi ember hétköznapjairól szólnak, de jól tükrözik Szentes korabeli közállapotait is. 1938-tól Budapesten dolgozott, s ahogy Szentesen megszokta, reggeltől estig írt.

Munkatársa lett egy sor fővárosi lapnak: Pesti Napló, Az Est, Színházi Élet, Párlat, Pesti Hírlap. A versírással sem hagyott fel. Gyermekeknek írt verses meséi két önálló kötetben jelentek meg, amiket a fővárosi sajtó a legnagyobb elismeréssel ajánlott az olvasók figyelmébe. Lassan kezdett anyagilag is egyenesbe jönni. A világháború azonban nem kedvezett az irodalomnak: egy sor újságot beszüntettek, a többinél pedig előtérbe kerültek a háborús hírek és tudósítások. Az általa képviselt írói vonal egyre inkább háttérbe szorult. Anyagi helyzete is megingott, nevelőszüleire volt utalva. Mindezek ellenére általános jó kedélyét nem vesztette el. Egyik levelében így ír: „Állásom nincs, de nem is töröm magam utána, abból úgy sem lehet megélni. Igaz, hogy anélkül se, de hát ha már, se így, se úgy, akkor inkább – így! No, nem?”

A háború után egy ideig még Magyarországon élt, és nyíltan felvállalta szociáldemokrata meggyőződését, ám 1946-ban már Szlovákiában vállalt munkát, ahol Zima Ferencre változtatta nevét. A Szlovák Tudományos Akadémia kiadásában jelentek meg mesekönyvei, versei, sőt filmekhez is kezdett forgatókönyvet írni. Ám itt sem volt maradása, Kanadába költözött. Szentesi rokonaival, ismerőseivel folyamatos levelezésben állt. Halálának körülményei ismeretlenek.

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

Írások és tanulmányok