| A, lexikon : Alfldi letkpek 01. - Krumplicukor - Kaczur Istvn (1956) |
Alfldi letkpek 01. - Krumplicukor - Kaczur Istvn (1956)
RSOK, TANULMNYOK 
Sutty koromban nagyon sok gondot okozott nnekem az, amit az istenrl tantottak. Nem tudtam eldnteni, kit szeressek jobban, kit tartsak jobbnak s nagyobbnak, istent vagy desanymat? Mert a tant nni meg az olvasknyv azt magyarztk minduntalan, hogy a j isten mindenhat, mindent lt, egyengeti az utamat, v a rossztl, bajtl, segt, ha jt akarok. Szmomra akkoriban az volt a legnagyobb rossz, ha hes voltam s ettl a rossztl nem az isten vott meg, hanem desanym.
Ennek alapjn taln egyszer lett volna eldntenem nagy krdsemet, de nem lehetett, mert ha bajban voltunk, anym mindig az istent hvta segtsgl. Gyakran hvogatta. s abbl, hogy desapm nem lett beteg a kubikon, meg abbl, hogy a tyk meg a diszn nem dgltt meg, arra a meggyzdsre jutottam, hogy segtett az isten. Br sohasem kaptam rajta. Tz esztend kocorszott el a fejem fltt, mikor egy vletlen eldnttte bennem a nagy krdjelet.
Akkor trtnt, amikor Szentlszlban szolgltam Szentes alatt. Nyr volt. Csplzgst, rpaport meg acatpelyhet hozott a tikkaszt szl. Gazdmhoz ppen akkor llt be a gp, mikor javban osztogatta rszemre a >>prmiumot<< eszembe se jut mr, mirt.
A csplmunksok megsajnlhattak. Megajndkozott ki-ki, amivel ppen tudott. Egyik szval, msik simogatssal, megint msik almval. Egy jasszony - anymhoz hasonltott - csillog nikkel pnzt bogozott ki a zsebkendje sarkbl, azt adta nekem. Ragyog 50 fillrest, amit nem ppen kevsre becslt a pengs vilg. Mindjrt tudtam, hogy krumplicukrot veszek a pnzen.
Nagyon szerettem a krumplicukrot. Ha kaptam, a kezembe vettem egy darabot, gyengden a fogamhoz nyomtam s reszelgettem, gyalulgattam, mg csak el nem kopott. Vgtelenl szerettem a krumplicukrot. csak desanymat jobban. Elhatroztam, hogy nki veszek majd krumplicukrot az n nagy vagyonomrt.
desanym mindig vsrolt nkem krumplicukrot, amikor a havi, egy napos tisztlkodsi szabadsgrl visszaindultam a tanyra. Tz fillr rn vett. n most egyszerre tvenrt veszek!
Nem volt nyugtom. Klnfle terveket szttem, hogy ezt is, azt is venni kne desanymnak, de vgl mindig a krumplicukornl ktttem ki. Hajnalonknt vele bredtem, este vele kszntem el a csillagoktl s vele lmodtam. A krumplicukorral. Szp nagydarab, fehr krumplicukrot vittem desanymnak, akkort, hogy majd leszakadt tle a tarisznym. Pedig a tarisznyt vzhatlan ponyvbl varrta desapm.
Msnap, az lmom utn el is hatroztam, hogy az ajndkot, nem a tarisznyban viszem, nehogy leszakadjon. Inkbb krek majd paprt Gyri nnitl. volt a boltos.
Arra is gondoltam, gy adom majd t a krumplicukrot, hogy sokan lssk, klnsen Tarnczi Jska, meg Pataki Palk, a szomszd gyerekek. Biztosra vettem, hogy k sohasem vesznek 50 fillr ru krumplicukrot ajndkba, mert nincs annyi pnzk. Hadd lssk, hogy nnekem van. Mert n kapok a szolglatomrt.
Elrkezett a nap, amikor gazdm a boltba kldtt. Vagy hrom kilomternyire a tanytl, oda, ahol a szarvasi, meg a szentmrtoni kvest tallkozik. Nem az ton mentem, hanem keresztl, tarln, kukoricn, toronyirnt. A gazdm pnzt a tarisznyban vittem, az enymet a markomban. Azzal ksznk majd be a boltba, hogy krek 50 fillrrt krumplicukrot - gondoltam. s megmagyarzom Gyri nninek, hogy desanymnak viszem ajndkba, mert szombaton este megyek haza.
rm dobbant a szvembe, hiszen melyik, gyermek nem rl az desanyjnak? rl valamennyi. s ilyenkor vgtelen nagy szeretettel leli az anyjt minden gyermek. n is anym keblre bjtam volna szvesen, de messzire volt tlem. Csak lltam a tarln, fj szvvel s kutat szemekkel vizsgltam a tanykat vez akcosok tvolba vesz lombjait. Tln meg akartam ltni a mi utcnkat, fehrfal kis hzunkat. Honvgy fojtogatta a torkomat, s hirtelenl felmsztam egy rpavontat tetejre, htha legalbb a templom tornyt ltnm, amelyiktl nem messzire ott van desanym. Hm - jutott eszembe - nem is gondolja, hogy milyen hatalmas krumplicukrot veszek nki mindjrt.
Meglttam a tornyot. A szentesi reformtus templom messzire pirosl toronykupoljt s akkort shajtottam, majd lebillentem a figyel helyrl. S ekkor egy pillanatig azt hittem, a torony zent. Valami megpendlt mellettem tisztn, hallhatan.
lomba sztt pnzem, a ragyog tven fillres csszott a fldre. desanymnak sznt ajndkom ra. Napestig kerestem, nem talltam. Aligha srt annyit tzesztends kisbres, mint amennyit n akkor srtam visszafel menet S mindig csak egyre gondoltam: nem lett meg a pnz nem tehettem jt desanymmal pedig imdkoztam.
Imdkoztam mg azutn sokszor. De gy, mint azeltt, soha tbb. Mindig eszembe jutott a krumplicukor, s nem tudtam megrteni, mirt nem jtt akkor az isten segteni. Hiszen olyan j voltam s olyan jt akartam, mint soha sem azeltt! Mgsem segtett.
desanym ppen olyan szeretettel fogadott szombaton, mintha vettem volna nki krumplicukrot. Gyermekfejem akkor dnttte el, ki a nagyobb.
Megjelent: (1956. augusztus 19. Viharsarok)
Adatlap ltrehozsa 2016. oktber 16.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
