| A,Á lexikon : Alföldi életképek 02 - Gyónás - Kaczur István |
Alföldi életképek 02 - Gyónás - Kaczur István
ÍRÁSOK, TANULMÁNYOK 
Ifjabb korában az ember nem mindig válogatja meg a szavait. Én például 12-13 éves koromban kijelentettem:
- Két okból tartom jobbnak a református papot, mint a katolikust: egy, mert a kállomista nekünk, bárányoknak is ad valamicske bort, kettő: mert nem érdeklődik az ember bűnei felől.
Mondanom sem kell; e hetyke felfogásom ellenére is sokszor eszembe jutott, hogy rendben van, a katolikus gyerek akármit csinál, meggyónja és el van intézve, de szegény református gyerek mit csinál a bűneivel?
Örökké bántott ez a gondolat, vagyhát, éppen örökké nem, de még a hittan órákról hazatértem, addig biztosan. Otthon aztán – mivel vétkezni muszáj volt (szép gyümölcsök voltak a szomszédban) hát igyekeztünk a katolikus cinkosokat noszogatni, hozzatok a Sulczéktól almát, nektek semmi bajotok sem lesz az ítélőszék előtt. Viszont a komák nem mindig álltak kötélnek, s bizony az emberfia ilyenkor maga is a tettek mezejére kényszerül. Ha valami parányi belső gátlás esetleg jelentkezett volna is, elsöpörték Édesapám egyszerű, de hatásos elvei.
- Én – hallottam egyszer Édesapámtól, midőn kubikosokkal, a hasznos dolgok megtárgyalása után a vallási problémákra terelték a szót – én katolikus vagyok, de azt sem tudom, mikor gyóntam utoljára. Misén is katonáéknál voltam utoljára tizennégyben, akkor is parancsra. Úgy voltam, még nincs sok bűnöm, addig a papot nem háborgatom. Majd ha szaporodik. Üres tarisznyával nem állíthat az ember a pap elé. Amikor meg sok bűnöm lett, azért nem mentem, - úgyse hallgatnak meg, hisz beszélhetnék vagy két hetet.
S mindezt nevetve azzal zárta le jóapám, hogy isten amúgy is mindent lát, látja a bűneit is, hát bocsássa meg. Ennélfogva mi, gyerekek az ember iránti tisztelettől vezérelve, gyakran meglátogattuk a nagy kurcaparti gyümölcsöst.
Persze a dologban az volt a probléma, hogy látogatásainkról a kertész mindig csak utólag szerzett tudomást, a gyakorlat jelenségeinek észlelése és a fákról elillant körte mennyiségének elképzelése alapján, amelyekből mindig arra a következtetésre jutott az okos ember, hogy ni, már megint megloptak az úristenit.
No, mi kölkök nem sokat adtunk az ilyen motyogásra és az nem is korlátozta, hogy katolikus haverjaink lelkében szaporodjék a gyónni való, hanem a látogatások végére egy szép őszi nap mégis feltette a koronát.
Kedves kisebbik bátyám klapeckorában – korabeli felfogásom szerint – kissé tolakodó természetű volt. (Erre főként abból következtettem, hogy nálam majd két évvel hamarabb született.) Állítom, ebből lett a baj, azon az őszi napon.
Mert addig rendje-módja szerint ment a szomszéd kertbeni látogatás, hogy óvatosan osztozkodni kezdtünk egy szárkúpban. A tolakodóbbak miatt az ügyintézés lassan haladt. Ők többet akartak. Emlékszem, bátyuskámmal össze is zördültünk emiatt.
- Bűnös vagy hékás – mondtam neki a kapuban. Bűnös vagy, többet akarsz, mint a másiknak jut, pedig nem is te bontottad ki a kerítést, hanem én.
Tovább aztán nem folytathattam az erkölcsi nevelést, mert rettenetes kijelentés zavarta meg az osztozkodást, amely épp a végéhez közeledett, lévén a pofozkodás és másféle döngetés a napirend. Hangzott pedig a rettenetes kijelentés kívülről, ekként:
- Megálljatok, az anyátok szentsígit, most megláttalak benneteket.
Hogy mi történt és milyen módon, milyen gyorsasággal ezután nem taglalom, mivel részleteiben ezt magam sem tudom. Elég az hozzá, hogy a megijesztett tyúkok szétrebbenése a miénkhez képest kutyafüle. Ennélfogva egy-két pillanat múltán házunk kedves kertecskéjében találtam magam, teljes egyetértésben a bátyámmal. Megállapítottam mindjárt, hogy azért futni mindketten elég jól tudunk, viszont a szerzemény teljes egészében a kúpban maradt.
S hogy a rettenetes kijelentés megfogalmazója ki volt? Hát ez volt az egyetlen bűn”, amit a fülem hallatára gyónt meg Édesapám. És becsületemre mondom, ezt a vallomást minden templomi gyónásnál hatásosabbnak értékelte sokáig zúgó ifjú fejem...
Megjelent: Viharsarok 1956. október 9.
Adatlap létrehozása 2016. január 25
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
