Kiadványok : 2004. "Aki iszik belőle, váljon egészségére!" |
2004. "Aki iszik belőle, váljon egészségére!"
KÖNYVESPOLCRA
„Aki iszik belőle, váljon egészségére!”
Butellakiállítás ás pálinkatörténeti konferencia 2003. január 22.
Szerző: Szabó János József
Kiadta: Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Önkormányzat Múzeuma
Kiadás: Szentes, 2004
Nyelv: Magyar, Angol, Német
Oldal: 67
A könyv a konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza.
A Konferenciát Dr. Fülöp Mihály, a Szent Vince Borrend nagymestere nyitotta meg:
„Tisztában vagyok vele, hogy ilyen értékes három előadás és több hozzászólás után, pálinkabemutató és -kóstoló előtt röviden célszerű a tárlat megnyitóját tartani. A rövidséget szem előtt tartva engedjék meg, hogy a tudományos ülésszak aktualitása alkalmából a kiállítás különlegességére és szépségére hívjam fel a figyelmet. Az előzményekhez tartozik az a tény, hogy a cserépüst - amelyben nyílt lángon főztek elődeink a magyarok megjelenésével tűnik fel a Kárpát-medencében a régészeti anyagokban. Az oklevél tanúsága alapján első királyunk Szent István a Veszprém-völgyi görög apácáknak földbirtokot, s a hozzá kiszolgáló személyzetet adományozott - ami a mai Bakonytamási határában található meg, Gölöncsér községként nevezték meg. Az 1890-es országos statisztikai adatok alapján a Kárpát-medencében 7000 gölöncsért - a ma használatos fazekasmestert tartottak számon. A gölöncsér alapanyaga az agyag. A Kárpát-medence minden nagy tájában megtalálható. A gölöncsérek által készített tárgyak a gazdasági és háztartási élet tárgyi szükségleteit kielégítette. A korábban fából és fémekből készült eszközök, tárgyak kiegészítője illetve helyettesítője lett. A kezdetleges formázást felváltó kéz- majd lábkorongozás és az ólommáz elterjedésével már nem csak a gazdasági élet tárgyi szükségleteit elégíti ki, hanem díszítésével a magyar népi kultúra szépségérzésének korai beilleszkedését is biztosítja, a lakások dísze lesz. Ismerjük a királyi és főúri lakások, kályhák és kandallók cserépmintáit és díszítését, melynek darabjai nagy múzeumjainknak féltett kincsei, a ma emberének is gyönyörűséget nyújt.
A 17-18. sz. e mesterség virágkorát jelenti. Több külső hatás - habán, török - átvételével színesebbé vált. Az előállított gölöncsértárgyakon kialakultak az egymástól elkülöníthető stílusjegyek, amelyből hat nagy területi csoportot különít el a néprajztudomány.
A szentesi fazekasok munkáinak stílusjegyei alapján a Közép- és Dél-Alföld területéhez tartozik. A fazekasság formakincse alapján a butella különleges helyet foglal el. A név eredetét butélia a német Buttel - palack - szó régi latinosított szóból származtatják. Alapszava butta, latin borostömlő. Bouteille francia szó, hosszú nyakú palack. Régen butélia, általában pálinkás vagy borosüveget jelentett. Nem teljesen azonos a butykos kifejezéssel. Több változatát különböztetjük meg. Alakja alapján lehet: szögletes, ovális, lapos, hengeres, hasáb alakú. Kerekített vagy széles vállal. Ha viszonylag nagy, akkor kulacshoz hasonlóan fület kap, hogy szíjra vagy zsinegre lehessen fűzni. Előfordul még könyvbutella, zsoltárbutella, imakönyv, de hordóbutella is. A díszítés technikája változatos, az írókázást a karcolást vagy ezek együttes alkalmazását használták. Amire még fel szeretném hívni a figyelmet, az alkalmi rigmusra, amelyet az oldalára írtak, ezeket inkább már daloskönyvnek hívták. Egy nagyon kedves rigmussal fejezném be a kiállítás megnyitását, "zöld butella az én nevem, ha jó pálinka van bennem. Ha pálinka nincs bennem, akkor csak cserép az én nevem."
Ha megtekintjük a kiállítást a névtelen mesteremberek mívességét, az arány és forma összhangját csodálhatjuk. Személyesen megköszönöm az önök és saját nevemben a kiállítást rendező Mód László néprajzkutató áldozatos munkáját és további sok sikert kívánok az elkötelezett munkájához.”
Adatlap létrehozása 2017. február 11.
|