Apponyi Albert (Bécs, 1846-Genf, 1933)

Politikus, miniszter, nagybirtokos, az MTA tagja. Bécsben született, 1846. május 29-én. Apponyi György gróf és nagymihályi Sztáray Júlia grófnő második gyermekeként. A jezsuiták kalksburgi (alsó-ausztriai) intézetében nevelkedett 1863-ig, azután Pesten és Bécsben jogot hallgatott. Tanulmányai befejezte után az akkori idők szokásához képest hosszabb ideig (1868–70) külföldön tartózkodott, főként Németországban, Angliában és Franciaországban. Franciaországban a royalista arisztokrata társaságba volt bejáratos. A francia arisztokraták közül kivált Montalembert gróf volt rá nagy hatással. Az ő házában ismerkedett meg Pierre Guillaume Frédéric le Play-vel, a híres konzervatív szociológussal, akinek munkái nagy befolyással voltak további szellemi fejlődésére. 1869 őszén jelen volt a Szuezi-csatorna megnyitásánál. ^[1] 1872-től Deák-párti, majd a Sennyey-féle konzervatív párthoz csatlakozott. 1878-tól az egyesült, majd mérsékelt ellenzéki párt vezére. 1899-ben belépett a kormánypártba (Szabadelvű Párt), 1901-től 1903-ig a képviselőház elnöke volt. 1903 végén kilépett a Szabadelvű Pártból és újból megszervezte az ellenzéki Nemzeti Pártot, 1904. nov.-ben belépett az Ellenzéki Pártok Szövetségébe, majd 1904. dec.-ben a Függetlenségi Pártba. Ettől kezdve az I. világháború végéig a párt egyik vezetője, 1906. ápr. 8-tól 1910. jan. 17-ig a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Nevéhez fűződik a nemzetiségek fokozott elnyomására irányuló iskolatörvény keresztülvitele. 1910-től a Kossuth-párt tagja, 1914-től elnöke. 1917. jún. 15-től 1918. máj. 8-ig ismét közoktatásügyi miniszter. Az I. világháború után a m. békedelegáció vezetője volt. 1920-tól mint képviselő a legitimista ellenzék vezérszónoka. 1923-tól haláláig Mo. fődelegátusa a Népszövetségben. 1893-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Kitűnt nagy nyelvtudásával és szónoki képességével, amelyet a trianoni békeszerződés revíziójáért folytatott harc szolgálatába állított.
 

Az oldalon felhasznált források