Aulich Lajos (Pozsony, 1793 - Arad, 1849) honvédtábornok

Aulich Lajos  honvédtábornok, hadügyminiszter, az aradivértanúk egyike. Német polgári családból származott, édesapja vendéglős volt. Katonai pályafutását a császári seregben kezdte fiatalon. Ismerősei világéletében kemény, szófukar emberként jellemezték, aki a hadsereget tekintette családjának. Soha nem nősült meg.Részt vett a napóleoni háborúkban is, 1813-ban, 20 évesen császári hadnagyként vonul be Párizsba. 1848 áprilisáig a császári és királyi hadsereg tisztje, a Sándor gyalogezred alezredese volt. Ekkor lépett be a honvédségbe, alezredesi rangban, a 2. gyalogezrednél zászlóaljparancsnok lett. Először a délvidéki, szerb felkelők elleni hadjáratban vett részt, kitünteti magát a harcokban (katonai érdemjel 2. és 3. oszt.); bő fél év múlva, októberben már ezredesi rangban a feldunai hadtest egyik hadosztályát vezette. Részt vett az isaszegi csatában és Buda ostromában is. A kápolnai csata előtt kapta meg tábornoki kinevezését és a második hadtest parancsnoki posztját. Kossuth politikáját, különösen a trónfosztást, mikor az a Függetlenségi Nyilatkozat közreadása előtt tanácsát kérte, tiszttársaival ellentétben lelkesen támogatta.1849.július 14-étől augusztus 11-éig (egy hónapig) a szabadságharc utolsó hadügyminisztere volt. Megpróbált újításokat kezdeményezni, hadparancsban írta elő a nemzetiségi honvédek kiemelten barátságos kezelését, a velük való ?emberséges bánásmódot?: ?Rácz, oláh atyafiaink, kik velünk harczolnak, gyermekei, szülöttei ugyanazon hazának, melynek mi; s tehetnek-e róla, hogy testvéreik ellenünk fegyvert fogtak a szabadság megdöntésére?? Magyarul egész életében ő sem tanult meg.Egyike az Aradon kivégzett tizenhárom vértanúnak. A tárgyaláson ? társaihoz hasonlóan ? nem kért kegyelmet. Mikor az aradi várbörtönben a kirendelt minorita lelkész október 5-én délután két órakor kivégzése előtt utoljára meglátogatta, gyertyaláng mellett ült, és Horatius költeményeit olvasgatta. A lelkészt szivarral kínálta volna, de látva, hogy abban már csak egy szál szivar van, a következőket mondta: ?Sajnálom, ezzel meg nem kínálhatom, kell a reggeli útra.? Október hatodikán, hajnalban végezték ki hetedikként, Leiningen-Westerburg Károly után. Földi maradványait 1932-ben találták meg a vesztőhelyen végzett ásatások során. Homlokcsontját valaki emlékbe elvitte, de felhívásra az egyik aradi kávéházban egy pincérnek átadta, hogy vigye az egyik asztalnál ülő Kara Györgynek, az ásatás vezetőjének.A budapesti Honvédelmi Minisztérium közelében utcát neveztek el róla.Utolsó mondatai: Szolgáltam szolgáltam mindig csak szolgáltam és halálommal is szolgálni fogok forrón szeretett Magyar népem és hazám tudom megértik ezt a szolgálatot.
 

Az oldalon felhasznált források