1. A zöldségtermesztés kezdeti idöszaka 1874-ig   

2. Az öntözéses zöldségtermesztés kifejlődése 1875—1917.

3. A zöldségtermesztés kifejlődésének kora 1918—1944.   

4. A szentesi zöldségtermesztés legújabbkori története 1945-től A Kertészeti Kutató Állomás megalakulásáig

A táj kertészkedésének alapjai, mint láttuk, már az I. világháború előtt megvoltak. A háború után pedig, a megváltozott viszonyok következtében, teljesen új ösztönző hatások segítették a zöldségtermesztés fellendülését. A városiasodás, a rohamosan fejlődő ipar, a javuló szállítási lehetőségek (vasút, autó, műút), a vitaminok kedvező hatásának felismerése és népszerűsítése, a változatosabb étrend utáni törekvés, a kereskedelem, a szervezett kivitel kifejlődése, a zöldségfélék fogyasztását és igényét nagyon kedvezően befolyásolta. Mindez a kertészetek számának növekedését kívánta meg.

A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS KIFEJLŐDSÉNEK KORA 1918—1944.

A második verseny

Az I. világháború után a bolgárrendszerű közösségi kertészetek teljesen megszűntek. Helyükbe az egyéni alapon szerveződött, illetve létesült kertészeti kisüzemek léptek. A 30-as évek gazdasági világválsága, a mezőgazdasági termesztés nehézségei gomba módra elszaporította a jövedelmező kertészeteket. Az igazi második verseny most kezdődött. Egyik kialakítója volt az is, hogy a déli országokból nagymennyiségű korai főzelékkel árasztották el piacainkat (Limbacher 1928).

Most már a koraiasság — a nagy konkurencia miatt is — szükségessé vált. Rátértek a korai termesztés művelésmódjának tudatos kialakítására. A melegágyakat tehát korábban készítették s rendszeresítették az üveg alatti palántanevelést. 1938-ban Szentesen már kb. 8000 melegágyi ablakkal dolgoztak. Tavaszi szántás helyett, mindinkább az őszi szántás került előtérbe, hogy minél korábban ki tudjanak ültetni. A táblás művelés helyébe a melegebb bakhátas művelés került s azt levontatott ekével formálták ki.

A bolgárkerék is a feledés homályába került, 1926-tól kezdve kis, 4—6 lóerős benzinmotoros szivattyúkkat használtak. Később pedig ezt a villanymotor-szivattyú váltotta fel.

A termesztésben kevesebb növényfaj maradt meg s a vidéken a paprika és a korai káposztaféle átvette az egyeduralmat. A köztesek termesztése is lassan alábbhagyott. Az egyre jobban kibontakozó kereskedelem inkább egyféle, de tömeges terményt igényelt. Meghonosodott a kettős termesztés sajátos módszere. Az 1935. évi szentesi jégverés okozta tanulság alapján rátértek a paprika egyszálas ültetésére, s ezzel a koraiságot, a minőséget és a mennyiséget is tudták fokozni. Szorgalmazták a korábbi kiültetést, s így erőteljes palántát neveltek. A kertészek az ún, „meleg" területre húzódtak.

A házikertekkel együtt nagymennyiségű korai árut termesztettek. 1940-ben a tájból már, 570 kh kertészeti területről, 800 sv-nyi árut értékesítettek. A kertészetek számának növekedésével az egy kertészre eső átlag terület is csökkent. Ez 1938-ban 3,6 kh (1875-ben még 28, 1912-ben is még 10,5 kh). Ez az időszak is igazi hőskor volt, a küzdelem hőskora. A ma élő régi szentesi kertészek még emlékeznek az öntözővízért folytatott küzdelemre. Amikor a Kurca az 1935—1936. években kiszáradt, a kertészek egy egy kis öntözővízért valóságos nagykapaharcot vívtak egymással. Emlékezni kell a haszonbérlet „keserű kenyerére" is. Szentesen a kertészek zöme kis, földnélküli ember volt, és szegényes felszereltséggel, haszonbérletű földön kertészkedett, kiszolgáltatva magát a gazdáknak, a hatóságoknak. Az értékesítés nehézségeiről szóltak a régi, hajnali, piaci helyfoglaló viták, civakodások stb. így ment ez változatlanul a II. világháborúig.

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
Dr. Szalva Péter: Szentes és vidéke zöldségtermesztésének kifejlődése, jelenlegi helyzete és jövője (Szentes, 1969.)

Kép:
Szentesi kertészek - forrás: Lantos Imre
Hantvágás - forrás: Szalva Péter - A tápkocka palántanevelés (1963.)