1. A zöldségtermesztés kezdeti idöszaka 1874-ig   

2. Az öntözéses zöldségtermesztés kifejlődése 1875—1917.

3. A zöldségtermesztés kifejlődésének kora 1918—1944.   

4. A szentesi zöldségtermesztés legújabbkori története 1945-től A Kertészeti Kutató Állomás megalakulásáig

1945 után kialakult nagy zöldségkereslet és a más kedvező változások a termesztésre ösztökélően hatottak. Új termesztési formák valósultak meg, de nagy üzemszerkezeti átalakulás is történt. Hamarosan létrejöttek a szocialista nagyüzemi típusok. Ez az időszak új utakat kereső, átalakulásra törekvő, vajúdó időszak volt. Majd 1954-ben megalakult a Szentesi Kutató Állomás.

A SZENTESI ZÖLDSÉGTERMESZTÉS LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETE 1945-TŐL
A KERTÉSZETI KUTATÓ ÁLLOMÁS MEGALAKILÁSÁIG

A harmadik nagy verseny, a vándorkertészkedés

Új reformok valósultak meg, melyek átalakítólag hatottak a táj konzervatív, de mégis progresszív kertésztársadalmára, annak arculatára, hagyományos társadalmi és üzemi szerkezetére, termesztésmódjára. 1950-ben megkezdődött a szerződéses „termeltetés", amely már termesztési, értékesítési biztonságot adott. Megindult a pétisó-és más műtrágyagyártás, valamint ezek intenzív használata. A kertészeti ráma és melegágyüveg, továbbá más melegágyi segédanyagok gyártása is elkezdődött. Az üzemi konyhák és a konzervipar már nagymennyiségű zöldséget igényelt.

A zöldségexport megindulásával pedig 1950-ben megkezdődött a harmadik nagy verseny. A koraiság újból elsődleges szükségletté és céllá vált. A termesztéstechnika mindjobban a koraiság irányába fejlődött. A kertészek „csőkutakat" létesítettek s ezzel lehetővé vált, hogy „meleg" területre húzódjanak. Megkezdődött a vándorkertészkedés időszaka. Enyhelyes házikertekben, a belterületen létesített melegágyakban most már mind korábban vetnek. Nagyüzemben pedig pihentetéses vetésforgót állítanak be a monokultúrás termesztésmód helyett. Megkezdődött a gépesítés is.

Tapasztalat híján azonban a nagyüzemi gazdálkozásra való átalakulás nehézséggel küzködött. A széttagoltság tovább növekedett, s ez 1959-ben elérte csúcsát. Ekkor 1403 kh kertterületen 700 ker tész között oszlik meg a kertészkedés és 705 zöldségeskert van a tájban. Egy kertre tehát mindössze 1,9 kh esik. A változás oka a vándorlásban is keresendő. A kiskertészek a koraiságra való törek vés miatt igyekeztek a „meleg" talajokat felkeresni Ezek azonban a tájban változatosan, szétszórva voltak találhatók. A szocialista szektorok részaránya még 1959-ben 13,5 %, tehát túlsúlyban még az egyéni termesztők vannak. Érthető tehát a termesztés vajúdása ebben az időszakban. A nagyüzemek nem tudták eléggé kihasználni előnyeiket s lényegében a termesztés színvonalában a nagyüzemi kertészetek is csak vegyes, kisüzemi kertészetek voltak.

A Kertészeti Kutató Állomás megalakulása

Érthető, hogy gyors átalakulásra volt szükség és ez az átalakulás nehéz úton haladt az exporttermesztés   kialakulása   időszakáig. A fokozottabb minőségi, gazdaságossági követelmények igénye miatt a termesztés fejlődése a tájban megszakadt. A régi hagyományos termesztési mód már elavult, nem bírta az igényeket kielégíteni az új nagyüzemi termesztés sem, az export a primőrtermesztés fejlettebb fokát kívánta. Új fajták, új agrotechnika, új módszerek kellettek. Egyszóval, most már égetően szükséges a tudományos kutató munka, hogy a fejlődést segítse.

A szentesi zöldségtermesztő táj fejlődésében új határkő a kertészeti Kutató Állomás megalapítása, sok fáradozás és kitartó küzdelem után végre 1954-ben sikerült ez a   kívánság   teljesedése is. A küzdelmes szentesi táj volt ismét a bölcsője az itteni első kertészeti tudományos munkának.

A feladat szép és ígéretes volt. Sürgős cél volt a táj termesztési kincseinek megmentése, a hagyományok helyes ápolása, a meglevő adottságainak feltárása, új exportképes fajták előállítása, új, koraiságot fokozó termesztési módok kidolgozása. Ezenkívül kívá¬natos volt a tájat a nagyüzemi gazdálkodásra való átalakulás nehéz¬ségein átsegíteni. Legfőbb cél volt még a szentesi táj korai zöldségtermesztését exportbázissá kifejleszteni.

A megvalósítás azonban annál küzdelmesebb volt. A Kutató Állomás munkája nagyon szerényen és szegényesen kezdődött, mert megfelelő felszerelés, berendezés és anyagiak híjával volt.

A Kertészeti Kutató Állomás munkája

A Kertészeti Kutató Állomás elsősorban feltárta a város és a táj adottságait, felkutatta múltját s termesztési mutatókkal, tervezetek- kel, tanáccsal segítette a kertészeteket. Az Állomás elkészítette Szentes város öntözéses tervét, amely ma is irányelvként szolgál (Szalva 1961). Kitanított és levizsgáztatott kertészeket, szakmunkásokat. Kertész-szakkört alapított, kiállításokat, előadásokat, tapasztalatcseréket szervezett. Több vezetőkertészt biztosított a közös gazdaságoknak. Előljárt a korai gócok felkutatásában, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésében, az energia bázisok, pl. a geometrikus energia kertészeti felhasználása szorgalmazásában.

Az Állomás több agrotechnikai vonatkozású kutatási eredménnyel is segítette a táj kertészetét. Elterjesztette a paprika inalajozási eljárását, a vasgálicos palántanevelést, a gyorspalántanevelés módjait. A kapálás nélküli korai karalábé termesztés módszerét kidolgozta és a gyakorlatba átvitte. Bevezette és megismertette a ritkavetéses palántanevelő eljárást. Kimunkálta a tápkockás ültetésmódot, meghatározta a korai kiültetés helyes időpontját és több más koraiságot segítő módszert adott a gyakorlatnak. Az Állomás nemesítő munkája eredményeként előállított több zöldségfajtát és fajtajelöltet, a korai termesztés és az export céljaira.

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
Dr. Szalva Péter: Szentes és vidéke zöldségtermesztésének kifejlődése, jelenlegi helyzete és jövője (Szentes, 1969.)

Kép:
Szentesi kertészek - forrás: Lantos Imre
Bolgár rendszerű kertészeti telep - forrás: internet
Szalva Péter - keresztezés karalábéval