Ellentmondásosan értékelhető az a tény, hogy a Kurcába, mint befogadóba több termálkút csurgalékvize befolyik. Sótartalma és meleg hatása - ha nem hűtött a víz - egyértelműen károsítja a »folyót«. Ugyanakkor tartósan hideg télen, mikor más vizek hosszabb időre   befagynak, a Kurca nyílt vizével pihenőhelyet, táplálékot szolgáltat áttelelő, vagy hozzánk északabbról telelésre érkező főként vízi madaraknak. Tartósan -10 C fok alatti hőmérsékletnél a Tiszának is csak az örvényei maradnak jégmentesek és a Termál-tó kisebbik tava is jórészt befagy.

Évek óta telente, különösen nagy hidegekben, vagy nagy hóban rendszeresen járom a Kurca alsóréti és bereki szakaszát és figyelem a vízen és környékén előforduló madarakat. A Kurca madárvilágára hatással van a beömlő vízen kívül növényzete, vízmagassága, és a környékén lévő Széchenyi liget, a Termál Tsz Ilona-parti szarvasmarhatelepe és a Kutatóállomás.
 
A madarak és a halak is jó indikátorai, jelzői annak, hogy él-e még a folyó. Ha erre választ kellene adnom, úgy határoznám meg, hogy még igen. A felelet jelzi azt a tendenciát, hogy romlik a vízminőség, egyre kevesebb táplálékot találnak a halak  és madarak. Korábbi években rendszeresen nagy számban telelt át különösen az örvényeken a kis vöcsök, ez a kizárólag apró szemét hallal, főleg keszeggel élő legkisebb vöcsökfajunk. 1991-ben télen alig láttam megszokott kedves csapatait. A másik kizárólag hallal élő csodálatos színezetű állandó madarunk a jégmadár is  alig mutatkozott a Kurcán. Korábbi teleken a víz fölé benyúló nádszálakon, fűzgallyakon, mint leshelyeken számos madár várt prédára. Rendszeresen szokott áttelelni  a  Kurcán a szárcsa is, ez a mindenki által ismert   és közönséges fehér »hókás« fekete madár. 1991 telén volt olyan megfigyelési nap, hogy csak három példányt láttam. A szárcsa ugyanúgy, ahogyan a vízityúk, állati eredetű táplálék mellett főként növényi táplálékot fogyaszt, csoportosan kijár a folyó partjára legelni, a beömlő melegvizeknél a zöld növényzetet fogyasztani. Sokkal rejtettebb életet él a nádban és gyékényben, mint a szárcsa. Nála még rejtettebb életet él és ritkábban kerül szem elé a gyakran áttelelő guvat. Jelenlétére a kismalac sivítására emlékeztető hangja hívja fel a figyelmet. Az örvényeken csapatosan gyakran   látjuk a dankasirályt. Ők nálunk északabbra fekvő országokból érkeznek, az elhullott madarakon talált gyűrök tanúsága szerint Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból. A mieink a Földközi-tenger mellékén vészelik át a telet. A récék közül a legközönségesebb tőkésrécével, az apró csörgörécével, ritkábban barátrécével és a messzi északról érkező kercerécével találkozhatunk. A gémeket a szürkegém, ritkán a bölömbika, vagy dobosgém képviselik. Parti madarakat ritkán találunk a Kurcán, inkább csak alacsony vízállásnál a befolyóknál látható ritkán az erdei cankó és   a kis sárszalonka. A szegélyező nádban, gyékényben kék cinegék, függő cinegék, barkós cinegék, ökörszem és nádisármányok kutatnak táplálék után. Ők szolgálnak táplálékul a karvalyoknak, mely a ragadozókat képviseli. Táplálékát gondosan megkopaszítja, így a hátrahagyott tollakból étrendjére következtetni lehet. Az Ilona-parti szarvasmarhatelep, silódomb és szemétlerakó telep több száz vetési varjúnak, csókának, balkáni gerlének, mezei verébnek, később seregélynek biztosít élelmet. Ide gyűlnek a búbos pacsirták vagy pipiskék és a kenderikék is. Jó lenne, ha a Kurca tovább élne és unokánik is látnák madarait, halait és növényzetét.

Jó lenne, ha a gazdálkodó szervezetek, egyének abbahagynák a szennyezést, a mindenféle szemét lerakását, növényvédőszeres szennyezést és szennyvíz bevezetését. Csak így remélhető az illetékes hatóságok, társadalmi szervezetek és lelkes természetvédők segítségével, hogy a további vízminőség romlást megállítsuk és a patak a város lakóinak pihenését, felüdülését és gyönyörködését szolgálja.

Az oldalon felhasznált forrás

Irodalom: Bod Péter dr. (1991):  Kiséri Hírek 1991. április

Kép:
© Lantos Imre