R�gi �js�gok lapozgat�sa k�zben gyakran tal�lunk m�ra m�r megmosolyogtat� t�rt�neteket.  Az Alf�ldi �js�g 1936-ban megjelent sz�m�ban piacos emberek perleked�s�r�l olvashattak a lap v�s�rl�i.

Egyik k�zeli helys�g piac�n t�rt�nt. K�t szentesi �rus, egy asszony meg egy f�rfi, valami k�zikos�r miatt �sszek�l�nb�ztek egym�ssal, a f�rfi nem akarta kiadni a kosarat az asszonynak.

Az asszony rend�rh�z fordult.

— K�rem biztos �r — mondotta m�rgesen — ez a csoze nem akarja ideadni a garabolyomat. Tess�k m�n sz�lni neki…

A rend�r a furcsa, sose halott szavakra gondolkod�ba esett. Tudvalev�, hogy a >>csoze<< is meg a >>garaboly<< sz� is eredeti szentesi kifejez�s, a >>csoze<< sz�t Szentesen k�v�l sehol a vil�gon nem haszn�lj�k, nem is ismerik a jelent�s�t.

A rend�r �gy okoskodott: Ez az asszony, alighanem azt a kakast k�veteli, amelyikre olyan buzg�n mutogat. Ez rendben is volna. De ki az a Csoze?...  Ez meg alighanem a neve lesz a f�rfinek, biztosan �gy h�vj�k. No, majd mingy�rt megl�tjuk…

El�be �llta f�rfinek.

— Hallja Csoze �r! — Sz�lt r� er�lyesen — m�rt nem adja azt a garabolyt, vagy micsod�t ennek az asszonynak?!...

A f�rfi pillanatra megh�kkent az indokolatlan megsz�l�t�son, azt�n a szeme k�z� n�zett a fiatal rend�rnek.

— Hallja biztos �r!... �n nem vagyok csoze…

— H�t kicsoda?

— Borsos a becs�letes nevem — vagy ehhez hasonl� nevet mondott — de semmi esetre se csoze!...

Lassan kider�lt a f�lre�rt�s, ami a szentesi >>csoze<< sz� k�r�l keletkezett. Az asszony is visszakapta a garaboly�t, a vid�ki rend�r is megtanulta a csoze sz� jelent�s�t, �gy azt�n minden rendbe j�tt.

(Szerkeszt�i megjegyz�s: A hagyom�ny szerint a lengyel sz�rmaz�s� Rambovszky vend�gl�s a reggeli nyit�skor a Z�ldkoszor� k�r�l �csorg�, l�zeng� naplop�kat azzal k�sz�nt�tte, hogy: - No co jest? (Na, mi van? Mi k�ne?) Majd n�mi alkalmi munka ut�n (s�pr�get�s, hord�gurgat�s), meginvit�lta �ket egy ingyen s�rre, vagy fr�ccsre. A helyiek ezt a gyakran hallott "�dv�zl�st" magyar�tott�k "csoze"-ra, az ingyen�l� naplop�k megjel�l�s�re alkalmazva.)