| A,Á lexikon : A város első fényképésze (szerző: Labádi Lajos) |
A város első fényképésze (szerző: Labádi Lajos)
ÍRÁSOK, TANULMÁNYOK 
1872 októberében megjelent egy szűkszavú hirdetmény a Szentesi Lapban, amely így szólt: "Herzl Vilmos fényképész és szobafestő tudatja, hogy ezentúl állandóan hon marad, és a szobafestést újonnan megkezdi". Vagyis egy olyan mester hirdette magát, aki szentesi lakos, de az elmúlt időszakban járta az  országot, feltehetően vándorfényképészként. Mit lehet tudni az ekkoriban még újnak számító szakma egyik legkorábbi művelőjéről?
Herzl Vilmos a Tolna vármegyei Pakson született 1828. szeptember 8-án, izraelita szülőktől. Apját korán elvesztette. Édesanyja (Háász Emilia, aki Szentesről származott el) és nevelőapja (Berger Móric paksi üveges mester) 1848-ban Mindszenten, 1853-ban pedig Szentesen telepedett le. Herzl Vilmos átmenetileg Pakson maradt, majd 1855 tavaszán szülei támogatására Szentesre költözött. 1856 áprilisában feleségül vette az alig 18 éves Kőrösi Rozáliát, akitől négy fia született (Dávid, Ignác, Márton, Izidor). Az 1857. évi népösszeírás "foglalkozás" rovatába még csak a "pictor" megnevezés szerepel. A városi tanácsi jegyzőkönyvből tudható, hogy első komolyabb megbízásai a csendőrlaktanya, a Zöldkoszorú nagyvendéglő kifestése, valamint az utcanév-táblák elkészítése és felszerelése voltak.
1861-1864 között nem találkozunk a nevével. Valószínűleg ebben az időben tanulta ki a fényképész mesterséget, ugyanis első fennmaradt képei 1865 közepére datálhatók. Vándorló életmódjának megszakítása összefüggésben lehet felesége hirtelen halálával, aki 1872. október 19-én  tüdővészben elhunyt. Kiskorú gyermekeire való tekintettel újból megházasodott; nőül vette Lichtenstein Borbálát, akitől három gyermeke született (Antal, Cecilia, Lajos). Hamarosan állandó műtermet is nyitott az I. tized Vásártér 495. sz. alatti házában, ahogyan fényképei hátoldalán ő maga hirdette: "Herzl Vilmos fényképész - Vásár tér, az izraelita templom által ellenében, Szentesen". Szakmai fejlődését jelzi, hogy az 1876-os szegedi kiállításon fényképeivel emlékérmet nyert.
A fotografálás mellett tovább folytatta a szobafestő és mázoló mesterséget is. A korabeli újság megírta, hogy 1878-ban egy olyan lakkfestéket talált fel, amely a kopott aranyos kereteket újjávarázsolta. 1883-ban ő nyerte el az épülő megyeháza festési munkáit. Ekkor már Hegedűs néven szerepelt, amelyet 1881-ben vett fel gyermekeivel együtt. A Zöldfa utca (ma Horváth Mihály u.) elején megnyitott új fényképész műterme már ezen a néven vált az utókor számára ismertté.
Herzl (Hegedűs) Vilmos hosszas betegség után, 1893. december 19-én hunyt el Szentesen. A Szentesi Lap az alábbiakban méltatta munkásságát: "Egyszerű közönséges szobafestőből lett a vidék egyik legjobb fényképészévé, s mint fényképésznek műterme sok kitűnő képet produkált; de fenntartotta sokáig szobafestő üzletét is, mely téren az öreg Hegedűsnek még a fővárosban is alig volt párja, s aligha volt párja egész Magyarországon abban, hogy ezer összeköttetése dacára is nem volt senki soha, ki ellene akár mint magánember, akár mint iparos ellen legkisebb kifogást támasztotta volna valaha. Derék, becsületes, igaz ember volt, s halála igazi veszteség a városra nézve." Emlékét a régi családi albumok tucatjai, valamint a múzeum és levéltár fotógyűjteményei őrzik.
Megjelent: Szentesi Élet 2003. szeptember 12.
Adatlap létrehozása 2016. január 25
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
