1787. szeptember 16-án született a Jászkun kerülethez tartozó Túrkeve mezővárosában. Szülei: Boros Mihály és Endrédi Erzsébet. A család a miskolci és papi Boros nemzetségből eredeztette magát, amelynek címeres nemeslevele 1606-ban kelt, és Borsod vármegyében hirdették ki 1609-ben. Az anyai nagyapa Túrkeve főbírája; az apa 1788-1819 között Túrkeve jegyzője volt.

Alsóbb iskoláit szülővárosában és Nagykőrösön végezte, majd 1805-ben joghallgatónak iratkozott be a debreceni református kollégiumba. 1806-ban jelent meg először Szentesen, a város próbaidős írnokként alkalmazta, majd véglegesítette. 1816-tól kisebb megszakításokkal a város jegyzője.

Az úrbéres panaszok száma egyre szaporodott, és a grófokkal folytatandó tárgyalásokra a város mindig Boros Sámuelt küldte. Az uradalom veszélyes ellenséget látott benne, ezért önkényeskedéssel és anyagi természetű visszaéléssel vádolták. A királyi tábla tisztázta, de ő mégis lemondott.

Újra 1834-ben fogadta el a megbízást, amikor a birtokos gazdák népgyűlése egyhangúlag megerősítette hivatalában azt kívánva, hogy "közöttük éljen és haljon".

Az örökváltságért folytatott hosszú harcban Boros Sámuel méltóképpen képviselte a várost. Az ügyek irányításában olyan jogi és vitakészséget árult el, amely ámulatba ejti a feudális jogokban jártas embereket. A szükségnek megfelelően hol tiszta, hol egyszerű eszközökkel világította meg igazát, hol a jogi csűrés-csavarás mestereként értelmezte a homályos és zavaros ügyeket. De mindig a város érdekében. Ezért Boros Sámuel jegyző a szentesi polgárok szemében az örökváltság, vagyis a szabadság atyja lett.

1837-ben emelkedett beszédek után közfelkiáltással főbírónak választják.

Tagja volt a Tisza-szabályozási Társulat választmányának, és a felső szakasz igazgatójaként Széchenyi irányításával megindította a folyószabályozási munkálatokat (az itt dolgozók voltak az első kubikusok). Főbírósága idején az engedélyhez kötött építkezés bevezetésével a város rendezettebb külsőt öltött, felépült a Szent Anna-templom, valamint öt újabb iskola. Megkezdte működését a zeneegylet, a második gyógyszertár, és felmerült a kórházépítés terve is. Vezető szerepet vállalt 1848/49-ben a forradalmi átalakulás és a fegyveres önvédelmi harc szervezésében és irányításában. Kossuth Lajos alföldi toborzóútjának egyik állomása Szentes volt. Gyújtó hatású beszédet tartott, kihirdette a népfölkelést. Az éjszakát Boros lakásán töltötte. 1848. július 16-án a nádor rendezett tanácsú várossá nyilvánította Szentest. 1849. január 31-én tartott tisztújításon "roppant többséggel" Boros Sámuelt polgármesterré választották. A császári csapatok 1849 nyarán bevonulnak Szentesre. Boros Sámuelnek ugyan sikerült elmenekülnie, de személye nem merült feledésbe. 1850 januárjában meg kellett volna jelennie a maga igazolása végett a haditörvényszék előtt. A felhozott vádak alapján teljes vagyonelkobzás mellett kötél általi halálra ítélték, ám Ferenc József megkegyelmezett, a vizsgálati fogság beszámításával négyévi várfogságra ítélik.

Az 1861 tavaszán összehívott országgyűlésen követnek választják. Az országgyűlés rövid életű, augusztusban feloszlatják. Boros ismét rákerül a megfigyelés alatt tartottak listájára. 1865-ben újrakapacitálják, de ekkor már kudarcot vall. Alig egy évvel éli túl a kudarcot, 1866. december 27-én, 79 éves korában meghal. Emléke iránti tisztelet Szentesen töretlen maradt, 1893 őszén ünnepélyes keretek között elhelyezték olajfestményű arcképét a város közgyűlési termében.

Halálának 40. évfordulóján utcát neveztek el róla. Emlékét őrzi és életének állít emléket az a kiadvány, amely 1986-ban Boros Sámuel címen dr. Bartha László és Labádi Lajos tollából látott napvilágot. Iskola kertjében névadó szobra áll, Oláh Szilveszter alkotása.

Emlékét őrzi még az a tábla, amelyet az iskola állított lakóházán, a mai Hajdú Lajos utca 1. szám alatt.          

Az oldalon felhasznált források:

Irodalkom:
http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2003/szemle/2003-12-27_boros-samuel.htm
http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2004/3/borossamuel.htm

Kép:
Boros Sámuel arcképe - forrás: internet