^[1.]  Szentesi kubikus talicska

A múlt század második felében indult meg a folyók nagyobb mérvű szabályozása, a vasútvonalak általános kiépítése, ami nagy mennyiségű föld megmozgatásával járt együtt. Ezt az Alföld déli feléből kikerülő, termőfölddel nem vagy csak ritkán rendelkező kubikosok végezték. Nevük arra utal, hogy a kiemelt föld köbölje után kapták fizetésüket, ami, ellentétben a fentiekkel, általában pénzben történt.

A kubikosok ugyancsak bandában dolgoztak. Ennek vezetője a gazda, akinek feladatai közé tartozott a csapat megszervezése. Ezért ha újságból vagy szóbeli hírekből valamilyen nagyobb vállalkozásról hallott, akkor saját vagy közös költségen odautazott, megtekintette a körülményeket, a kereseti lehetőséget. Ha mindent megfelelőnek tartott, akkor megkezdte az emberek összeszedését olyanformán, hogy először jóembereinek, rokonainak biztosított helyet, akik közül az előmunkásokat és helyetteseit kiválasztotta.

A kubikosok bandagazdája a többiekkel együtt dolgozott, hordta a földet, de ugyanakkor ellenőrizte a mérnökök számolását, hogy be ne csapják őket. Az esetek többségében ezért a munkáért nem kapott és nem is fogadott el többet. A maga és a társai igazáért mindig kiállt, és mindig azok érdekeit képviselte a munkaadóval szemben. Mindez azt mutatja, hogy a jól szervezett és egymással szolidáris munkacsoportjaik már közelebb álltak az ipari, mint a mezőgazdasági munkásokhoz.

A kubikos legfontosabb szerszáma az ásó, a lapát és a talicska. Ezt mindig magával vitte, és mint tulajdonát javította, a munkához igazította. A talicska egykerekű, deszkából összerótt szerszám, melynek segítségével a kitermelt földet hosszabb vagy rövidebb távolságra lehetett szállítani. Sík talajon könnyebb és több munkát végezhettek, de erős emelkedőn a földdel megrakott talicska kitolásához már segítség kellett. Ilyen esetben a kubikos 10–14 éves fiát fogta a talicska elébe. Ezeket a gyerekeket sokszor nagy távolságban levő munkahelyekre is magukkal vitték. Ezért külön fizetést nem kaptak, de teljesítményük apjuk keresetében jelentkezett. Ez volt az egyik módja, hogy a gyermekek beletanultak a kubikosmunkába. Helyenként kordésgazdák is akadtak, akik a kitermelt földet kétkerekű, négyszögletű szekrényű, egy lóval vontatott taligával szállították a kijelölt helyre. Ezek mellett a kordéskocsisok és lóhajtó gyerekek dolgoztak.

Szentesi kubikusok 1930-ban ^[2.]

A kubikosok számára egy-egy nagyobb földmunka esetében barakkokat vagy más ideiglenes szállást is emeltek, de a legtöbb esetben a munka megkezdése előtt saját maguk építették kunyhójukat. Ehhez lehetőleg szélvédett helyet választottak a készülő töltés alján, az erdő szélében, és felhasználták mindazt a nyersanyagot, amit helyben találtak (leveles ág, nád, gyékény, gyeptégla stb.). Ha hosszabb ideig maradtak, akkor földbe mélyített kunyhót készítettek, mely a pásztorok, a határbeli csőszök megfelelő építményeihez hasonlított. A kubikosok rendszerint gyékényponyvát is vittek magukkal, mely az ásó nyelére terítve eső és nap ellen egyaránt valamelyes védelmet nyújtott. Nyáron a tűzhelyet a kunyhón kívül helyezték el, télen ennek is belül kellett helyet szorítani.

Az étkezésről mindenki maga gondoskodott, és az alapanyag nagyobb részét hazulról hozta. Ennek legfontosabb eleme a kenyér, a szalonna és a különböző száraztészta, továbbá a hagyma. A szalonna a napközi élelmezést szolgálta, mert a kubikosok teljesítménybérben dolgoztak, és ezért a pihenőidőt a legkisebbre korlátozták. Meleg ételre általában este került sor, amikor mindenki a maga bográcsában főzte meg a tarhonya- vagy lebbencslevest, jó hagymásan, és ha telt a készletből, akkor szalonnásan.

A vasárnap munkájukban szünetet jelentett. Ilyenkor, ha közelben dolgoztak, hazamentek, hogy élelmüket, fehérneműjüket felfrissítsék, és a családdal találkozhassanak, a ház körül valami munkát végezzenek. Ha erre nem volt lehetőség, akkor tisztálkodással, mosással, varrással töltötték a napot, mert a hivatásos kubikosok nehéz helyzetükben is mindig igyekeztek ápolni magukat. Ha település közelében dolgoztak, akkor bementek oda. Körülnéztek, a számukra hasznosítható dolgokat jól megjegyezték, ezért az anyagi és szellemi kultúra elemeinek elterjesztésében fontos szerepet játszottak.

A kubikosoknál ritkábban került sor mesélésre, inkább szerették a tréfákat, elbeszéléseket, egyéni élményeket. A korabeli népdalokon kívül már jól ismerték a mozgalmi dalokat, indulókat, maguk inkább ezeket és a rigmusokat szaporították. Ezek közül ugyan nem sok került feljegyzésre, de azért a Dél-Alföld kubikosfalvaiban még sok ilyenre emlékeznek. Ezek nagyobb része a munka nehézségét, az elemekkel folytatott harcot, a kevés pénzt, a családtól való távolságot és a nehéz, kemény életet panaszolta. ^[3.]
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[3.] http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/26.html

Fotó:
[1.] Kubikustalicska - forrás: Internet
[2.] Szentesi kubikusok 1930-ban - forrás: internet