A szegedi kereskedelmi és iparkamara területén 1936-ban új munkabérdíjazást készültek bevezetni. Az építőmunkások eddigi 26 - 28 filléres órabére helyett, a kamara előterjesztése szerint 44 – 48 fillér lesz. Az iparügyi minisztérium jóváhagyásáig azonban a régi bérezés szerint fizetik ki a munkásokat. A megyében, több nagyvárosban a munkásoknak az volt a kérése, hogy a munkáltatók ne várják meg a rendelet életbelépését, hanem már az új órabér szerint fizessék ki őket. Szentesen a munkáltatók elzárkóztak a tárgyalástól, és nem teljesítették a kérést.

A SZENTESI ÉPÍTŐMUNKÁSOK SZTRÁJKBA LÉPNEK

1936. július 20. szombat. A munkások képviselői felkeresték a főispánt és arra kérték, hogy járjon közbe, hogy a minisztérium minél hamarább hagyja jóvá az új munkabért.

1936. július 22. hétfő. A munkások kérésükre egyáltalán nem kaptak választ, így a kórházi munkák kivételével szinte minden építkezés leállt. Az Alföldi Újságban egy munkáltató így nyilatkozott.

…A legtöbb építkezés olyan stádiumban van, hogy nem okoz különösebb zavart a sztrájk. Hangoztatják azt is, hogy a munkásoknak a legkisebb munkabérek megadására vonatkozó kívánságát nem olyan formában terjesztették elő, melyből arra gondolhattak volna, hogy a válasz megadásának késedelme miatt sztrájk fog kitörni…

Estig 43 szakmunkás és 60 segédmunkás csatlakozott a sztrájkhoz.

1936. július 23. kedd. A város összes építkezésén leállt a munka, így már több mint 150 munkás sztrájkolt. Mikecz János városi képviselő vállalta a munkások képviseletét. Tárgyalások kezdődtek dr. Kozma György főispánnal és dr. Lakos István polgármester helyettessel.  Megegyeztek abban, hogy a városi hatóságoknak foglalkozni kell az esettel. Elismerték, hogy Szentesen nagyon alacsonyak az építőmunkások bérei, és megtesznek mindent annak érdekében, hogy békés megegyezéssel fejeződjön be a sztrájk.  A város vezetői még az nap a munkáltatókkal is tárgyaltak.  A munkáltatók a tárgyalás után elvi hajlandóságot mutattak a bérek felemeléséről. Ehhez az is közre játszott, hogy aratási idő volt és féltek, hogy a jobb kereseti lehetőség miatt ott vállalnak munkát.

1936. július 24. szerda. A közvetítést a munkások és a munkaadók között dr. Lakos István polgármester helyettes vállalta el. Az Alföldi Újság így írt róla.

…Tárgyalásai abból a felfogásból indultak ki, hogy a munkásoknak megvan a jogcímük arra, hogy órabérük felemelését kérjék és a megegyezést azon az alapon kívánta létrehozni, ahogy a múlt héten, Vásárhelyen megállapodtak a munkások és a munkaadók…

Először a munkaadókkal tárgyalt, hosszas megbeszélés után a munkaadók hivatalosan bejelentették, hogy hajlandók 32 – 36 fillért adni. A délelőtt folyamán a munkásokkal is tárgyalt a polgármester helyettes, kijelentették, hogy nem hajlandók a vásárhelyi megoldásba belemenni ragaszkodnak az eredeti 44 – 48 filléres bérköveteléshez. dr. Lakos István délben közös megbeszélésre hívta össze az érdekelteket. A közel két órás vitának az lett az eredménye, hogy a munkások hajlandók voltak követelésüket 36 – 40 fillére levinni. A munkáltatók viszont nem voltak hajlandók többet emelni, mint Vásárhelyen. A tárgyalás azzal végződött, hogy a munkaadók ajánlatát a társaikkal megbeszélik, és másnap választ adnak.    

1936. július 25. csütörtök. A tárgyalások reggel tovább folytatódtak. A munkások 2 fillérrel mérsékelték ugyan a követelésüket, de a munkáltatók ragaszkodtak az eredeti 32 - 36 filléres órabérhez.

UTÓSZÓ

Végül a munkavállalók jöttek ki győztesen a tárgyalásból. Megállapodtak a 32 – 36 filléres órabérben és abban, hogy péntek reggel mindenki felveszi a munkát. A munkáltatók vállalták, hogy ez a munkabér marad érvényben addig, amíg a miniszter életbe nem lépteti a szegedi kamara területére megállapított legkisebb építőipari munkabéreket.

Az oldalon felhasznált források

Részleges kőműves-sztrájk tört ki Szentesen (1936-07-23. Alföldi Újság)
Általánossá vált a z építőmunkáspo sztrájkja (1936-07-24. Alföldi Újság)
Nincs még megegyezés az építőipari sztrájk ügyében (1936-07-25. Alföldi Újság)
Békés megegyezéssel végetért az építőipari munkások sztrájkja (1936-07-26. Alföldi Újság)