Dobovszky József István (Szentes, 1882 — Szentes, 1930) építész

Szentesen született 1882. október 20-án. Apja – Dobovszky József – jó hírű építőmester volt, aki részt vett a megyeháza és a Petőfi Szálló építésében. Édesanyja Bárány Julianna. A szülők tíz gyermeke közül József István ötödikként született.

Az alsóbb iskoláit helyben végezte, majd beiratkozott a budapesti Felsőipari Iskola építészeti osztályába. Itt szerzett műépítészi oklevelet 1902-ben. Hazatérve Szentesre, önálló tervező és építési vállalkozó lett. Részt vett számos országos pályázaton is, igen szép eredménnyel.
A tehetséges fiatal mérnök sikereire szülővárosában is felfigyeltek. Ennek köszönhette, hogy 1909-ben őt kérték fel a járásbíróság és fogház épületének megtervezésére. A szecessziós-eklektikus stílusú, villaszerű építmény 1912-re elkészült. Ezzel egy időben a helybeli katolikus egyház is felkérte központi népiskolájának megtervezésére. Dobovszky a rendelkezésre álló területre egy magyaros szecessziós stílusú, emeletes, kéttraktusú saroképületet tervezett, Erzsébet téri homlokzatán díszerkélylyel és mutatós huszártoronnyal.

A szakmai sikerek mellé 1912-ben családi örömök is párosultak, amennyiben május 19-én Jászladányban nőül vette Polnik Viola úrleányt. Házasságukból két leányuk született, akik közül az elsőszülött Viola 1931-ben és 1932-ben "Szentes szépeként" vált országos hírűvé, mint a magyar szépségkirálynő első udvarhölgye. (Fiatal életkora miatt – hisz még csak 16 éves volt – nem nyerhette el a "Miss Hungaria" címet.)

Az első világháború a jeles építészt sem kímélte. 1915-ben behívták katonának, s csak 1918-ban sikerült leszerelnie. Két öccse odaveszett a háborúban, s 1917-ben édesapját is elvesztette. Mivel az építkezések szüneteltek, 1919-ben a város szolgálatába lépett. Előbb a lakáshivatal vezetőjeként, majd a számvevőszék napidíjasaként működött, míg végre 1923 tavaszán kinevezték a mérnöki hivatal műszaki nyilvántartójává, mely állását haláláig megőrizte.

A tervezéssel sem hagyott fel, bár megbízásai megritkultak. 1928-ban Antal Endre városi mérnökkel együtt tervezték a Központi Református Népiskola eklektikus saroképületét, majd valamivel később a sportolást szolgáló, neoromantikus stílusú Dózsa-házat a Csongrádi út elején. Kisebb munkái közül említést érdemel az izraelita temetőben lévő cinterem, valamint a járványkórház épülete; a magánházak közül pedig Csúcs Károly földbirtokos háza a Farkas Mihály utcában (utóbb Csecsemőotthon), vagy Kristó Nagy István gyógyszerész egyedi lakóépülete az Iskola utcában, amelyről Németh László is megemlékezett Égető Eszter című regényében.

Még sok szép középülettel gazdagíthatta volna városunkat, de 48 éves korában váratlan hirtelenséggel, 1930. december 18-án elragadta a halál. A Kálvária-temetőben helyezték örök nyugalomra. ^[1.]
 

SZENTESI ALKOTÁSAI

---
 

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2010/51-52_1223/06.htm

Kép:
Dobovszky József István - forrás: internet