DEÁK FERENC ÉS SZENTES

Aligha akad Magyarországon valaki, aki ne ismerné, ne hallotta volna Deák Ferenc nevét. Arra a kérdésre azonban, hogy ki volt ő, már bizonyára akadoznának a válaszok. A valamikor megtanult, de idővel elhalványult ismeretanyag a lexikonok segítségével könnyen felfrissíthető. Nehézséget okozna viszont még a történelemmel foglalkozóknak is annak meghatározása, hogy volt-e valamilyen közvetlen kapcsolata a nagy államférfinak azzal a várossal, községgel, ahol tér, utca vagy intézmény viseli a nevét. Erre nézve ugyanis a lexikonok nem tartalmaznak információkat. Mindez  okán merült fel bennem, keresve a kapcsolódási pontokat a "haza bölcse" és szülővárosom között.

Életútjának felidézéseként röviden annyit, hogy a Zala megyei Söjtörön született 1803. október 17-én, középnemesi családban. Jogot végzett, 1833-tól Zala vármegye országgyűlési követe, a reformellenzék vezére. 1848. április 7. és szeptember 11. között az első felelős igazságügy-miniszter Batthyány Lajos kormányában. A szabadságharc leverése után visszavonul kehidai birtokára. A Bach-korszakban vezéregyénisége az 1848-as törvények alapján álló passzív ellenállásnak. 1854-től Pesten él, ahol az ő Angol királynő szállóbeli lakása lett a politikai élet központja. Az 1861-ben összehívott országgyűlésen az ún. felirati-párt vezére. A Pesti Naplóban közzétett híres húsvéti cikkével (1865. ápr. 15.) előkészítője az uralkodóház és az ország közötti kiegyezésnek. Az 1867. évi kiegyezéskor elhárítja a miniszterelnökséget. Háttérbe húzódik, de az általa létrehozott kormányzó párt az ő nevét viseli. Erősödő szívbaja gyógyíthatatlannak bizonyult, hosszú szenvedés után 1876. január 28-án elhunyt. Temetése országos gyásznappá vált, amelyre február 3-án került sor a kerepesi temetőben. Elévülhetetlen érdemeit törvénybe iktatták (1876:III. tc.).

Eddigi ismereteink szerint Deák Ferenc személyesen nem járt Szentesen, mégis több alkalommal közvetlen kapcsolatba került a várossal, illetve annak megoldást sürgető problémáival. Először minisztersége idején, 1848 májusában. A szentesieknek, akik 1836-ban örökváltsági szerződést kötöttek földesuraikkal, életkérdés volt, hogy az úrbéres viszonyok megszűntével kötelesek-e továbbra is fizetni váltsági tartozásaikat. Mivel a törvényi szabályozás nem volt egyértelmű, az igazságügy miniszterhez fordultak tanácsért. Deák Ferenc fogadta a Boros Sámuel főbíró által vezetett szentesi küldöttséget, s megismerve ügyüket, azt az egyszerű kérdést tette fel, hogy akarja-e a város fenntartani az örökváltsági szerződést vagy nem. Az erre adott válasz eldöntheti a további fizetés mikéntjét. A szentesiek felmondták a szerződést, s beszüntették a törlesztést. Erre megérkezett a Károlyi grófok intő levele. Ismét küldöttség indult Deákhoz, aki azt tanácsolta, hogy folyamodjanak az eljárás felfüggesztéséért. A nyár folyamán újabb deputáció utazott Pestre, ezúttal hiába, mivel Deák Ferenc éppen Bécsben tárgyalt. Szeptember közepétől pedig már nem Deák volt a miniszter. Az ügy elintézését elsodorta a fegyveres önvédelmi harc.

A következő érintkezésre a kiegyezés évében került sor. Előzményként annyi kívánkozik ide, hogy Szentes 1865-ben megválasztott országgyűlési képviselője — Oroszi Miklós — egészségügyi okok miatt vissza akart vonulni, ezért 1867 februárjában kinyilatkozta, hogy mandátumáról kész lemondani az emigrációból hazatérő,  Horváth Mihály javára. Elhatározásáról értesítette politikai példaképét, Deák Ferencet, kikérve véleményét az ügyben. Deák április 7-én kelt levelében az alábbiakat válaszolta (- az eddig ismeretlen Deák-levél most kerül első ízben közlésre):

"Kedves Barátom! Kérdeztél multkori leveledben, hogy helyetted ki választassék Szentesen képviselőnek. Akkor nem feleltem, mert határozott feleletet nem adhattam. Most úgy hallom Horváth püspök nem fogadja el a képviselői állást, Pulszky ellenben hajlandó azt elvállalni azon esetre, ha Tanárky Gida fellépni éppen nem fog, mert azzal Pulszky nem akar versenyezni.

Pulszky széles tudománya, s ismert hazafiságánál fogva nagyon hasznos tagja leend a törvény hozásnak, sőt én azt szükségesnek látom, hogy Ő tagja lehessen a háznak. Őt tehát, ha a bizalmat megnyerheti, mert természetesen pressiot gyakorolni nem kívánok, a képviselői állásra igen szívesen ajánlom. Isten veled. Igaz barátod Deák Ferenc"

A történethez tartozik, hogy a nyár folyamán megtartott pótválasztáson Pulszky Ferencet választották Szentes országgyűlési képviselőjévé.

Néhány évvel később a város lakói a Szentesi Lap 1876. január 30-diki számából értesültek Deák Ferenc haláláról. Az újság elkövetkező számai bő terjedelemben ismertették a neves államférfi életútját, kimagasló érdemeit, s részletesen tudósítottak a február 3-án végbement temetésről, amelyen a város is képviseltette magát. Szentes képviselő-estülete a temetés napján rendkívüli közgyűlésen emlékezett meg a nemzet nagy halottjáról, s határozatot hozott a helyi gyásznap megrendezéséről. Erre február 12-én került sor a katolikus és a református templomokban. A gyászünnepély után kimondták, hogy "...a gyászravatalon alkalmazva volt 4 db koszorú levéltárba tétetnek megőrzés végett, s a Csukás Benjamin úr által tartott emlékbeszéd nyomattassék ki ezer példányban s osztassék ki az a nép között". (Az említett koszorúk a szentesi levéltárban máig is megtalálhatók.)

Deák Ferenc emléke az elkövetkező évtizedekben sem merült feledésbe Szentesen. 1896-ban — halálának 20. évében — a millenniumi ünnepségek keretében leleplezték életnagyságú arcképét, Karlovszky Bertalan festőművész alkotását. 1903 októberében — születésének 100. évfordulóján — ünnepélyes megemlékezést tartottak a szentesi gimnáziumban, valamint a megyeházán. 1906-ban utcát neveztek el Deák Ferencről, az 1960-as évek óta pedig egy általános iskola is viseli nevét. Kora és személye ugyan már a távoli múltba került, de talán a fenti szemelvények hozzájárulnak ahhoz, hogy emléke a mi vidékünkön se merüljön feledésbe. ^[1.]

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] Labádi Lajos: Deák Ferenc és Szentes

Kép:
Deák Ferenc arcképe - forrás: internet