II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én a Zemplén megyei Borsi kastélyban született. Édesapja I. Rákóczi Ferenc, édesanyja Zrínyi Ilona. 12 éves korától családjától elszakítva Csehországban a Jezsuiták nevelték.

1693-tól Bécsben élt, majd egy éves itáliai utazást tett. 1694-ben feleségül vette Sarolta-Amália hesseni hercegnőt. Két gyermekük született József és György. Magyarországon telepedtek le, Sáros vármegye főispánja lett. Megdöbbenve tapasztalta a lakosság nyomorát. A hegyaljai felkelés leverése után a francia királyhoz, XIV. Lajoshoz, a Napkirályhoz fordult segítségül.
 
A francia megbízott árulása azonban börtönbe juttatta, ahonnét felesége segítségével megszökött, majd Lengyelországba ment. Innen hívták haza a tiszaháti fölkelők Esze Tamás vezetésével. 1703. június 16-án lépte át a határt kibontott zászlókkal.

"Cum deo pro patria et libertate!" Istennel a hazáért és a szabadságért! - hirdette a zászló jelmondata. Az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen. A Nemzeti állam megteremtésére törekedett. Felmerült királlyá választásának terve, de a főnemesek összefogtak ellene a szécsényi országgyűlésen 1705-ben. Ekkor vezérlő fejedelemmé választották.

A trencséni csatavesztés után (1708) a szabadságharc egyre nehezebb helyzetbe került.

1711-ben Rákóczi segítségért utazott az orosz cárhoz I. Péterhez, közben Szatmáron Károlyi Sándor békét kötött a Habsburgokkal.

Ezután önkéntes száműzetésbe vonult. Rövid ideig Lengyelországban majd Franciaországban élt. 1717-ben került Törökországba, Rodostóba. Itt élt kevés kísérőivel 1735-ben bekövetkezett haláláig.

Hamvait 1906-ban a Kassai dómban helyezték örök nyugalomba. ^[1.]

Az oldalon felhasznált források:

Irodalom:
[1.] http://nimrod-mohacs.neobase.hu

Kép:
II. Rákóczi Ferenc arcképe - forrás: internet