Rózsa Gábor helytörténész barátom annak idején azt állította, hogy a szóban forgó mellszobor Koncz Antal szentesi szobrászművész alkotása, amelyet 1923-ban készített Petőfi Sándor 100 éves születési évfordulójára. A szobor eredetileg a Petőfi Szálló halljában állt, és utóbb innen került át a Városházára. Koncz valóban megmintázta Petőfit, de fényképek bizonyítják, hogy az ő Petőfi ábrázolása merőben különbözik a városházi mellszobortól. Erről a szoborról tudjuk még, hogy Koncz mester Bazsik Antal, a Petőfi Szálló bérlőjének felkérésére készítette el alkotását, amelyet a bérlő 1925-ben Szentes város közönségének ajándékozott. Vagyis egyértelműen két szoborral van dolgunk.

Az elmúlt hetekben érdekes adalékokra bukkantam, amelyekről azt gondoltam, hogy talán választ adnak a Petőfi-szobrok körül felmerült kérdésekre. A Szentesen megjelenő Magyar Alföld 1948. szeptember 16-diki száma ugyanis arról tudósított, hogy a városi tanács kezdeményezésére a közeljövőben méltó emléket állítanak Petőfi Sándornak, halálának közelgő 100 éves évfordulója alkalmából. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot a Művészeti Tanácscsal, amely Csorba Géza szobrászművészt leküldte Szentesre, hogy tárgyaljanak egy Petőfi-szobor elkészítéséről és felállításáról. A tehetséges művész neve ekkor már országosan ismert volt, s tudták róla, hogy remek szobrokat készített Ady Endréről, Katona Józsefről, Kőrösi Csoma Sándorról, Bartók Béláról, Babits Mihályról, Komjádi Béláról stb. A lexikonokból kiderül az is, hogy Lipótújváron született 1892-ben, 1913-tól a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, ahol Stróbl Alajos és Radnai Béla tanítványa volt. Személyes kapcsolatban állt a magyar irodalmi élet több kiemelkedő alakjával: Ady Endrével, Babits Mihállyal, József Attilával, Móricz Zsigmonddal… stb.

A fővárosi mester – akit 1950-ben Kossuth-díjjal tüntettek ki – két napig Szentesen időzött, és Antal Endre városi mérnök kíséretében alkalmas helyet keresett szobrának. Az ő megítélése szerint a legalkalmasabb hely a Kossuth- és a Mátyás király utcák kereszteződésénél elterülő kis liget lett volna, de egy hatalmas villanyoszlop akadályozta a kilátást. Az oszlop eltávolítása, ill. a vezetékek föld alá helyezése 30 ezer forintba került volna, de ez nem állt rendelkezésre. Végül abban állapodtak meg, hogy az elkészítendő Petőfi-szobrot ideiglenesen a Polgári Leányiskola előtt állítják fel. Említést érdemel, hogy a szobrászművész elutazása előtt felkereste Koszta József festőművészt Zrínyi utcai házában, akihez régi barátság fűzte. Egy órán át idézték a múltat a 87 éves idős mesterrel. Teltek-múltak a hetek, hónapok, de nem volt nyoma a szoborállítási előkészületeknek. 1949 decemberében végre kiderült, hogy miért nem került sor a tervezett alkotás felállítására. Ismertté vált, hogy az előző évben kormányhatóságilag 20 ezer forint előirányzását engedélyezték a Petőfi-szobor létesitésére. A művésszel történt egyezkedés során azonban kiderült, hogy a szobor elkészítése legalább 50 ezer forintba kerülne. A hiányzó 30 ezer forintot társadalmi gyűjtés útján kívánták összeszedni, de utóbb kiderült, hogy ez nem fog sikerülni. A tanács ezt belátva, elállt szoborállítási szándékától. Az engedélyezett 20 ezer forint megmentése érdekében indítványozta, hogy a szóban forgó összeget fordítsák járdaépítésre, továbbá a közvilágítási lámpák számának szaporítására. A képviselőtestület az előterjesztést egyhangúan megszavazta. Tehát városunkban nem lett Petőfi Sándornak köztéri szobra.

De továbbra is kérdés, hogy honnan származik a közgyűlési teremben látható Petőfi-mellszobor. Egyelőre csak találgatni tudunk. Bige Csaba, a műszaki osztály munkatársa kiderítette, hogy a mellszobor belsejében olvasható egy felirat: „IZSÓ”. Ismert, hogy Izsó Miklós (1831–1875) szobrászművész elkészítette számos hírességünk mellszobrát (Egressy Gábor, Fáy András, Tóth József, Zrínyi Ilona, II. Rákóczy Ferenc, Eötvös József…), köztük Petőfi Sándorét is, kihajtott inggallérral, dús hajzattal és kecskeszakállal ábrázolva a fiatal költőt. Feltehetően a szentesi mellszobor ennek a sokszorosított másolata, amelyet kevesebb összegért lehetett megszerezni, mint egy eredeti műalkotást. Ha így is van, továbbra is homály fedi azokat a kérdéseket, hogy mikor, milyen körülmények között, s kiknek a közreműködésével került a Petőfi- mellszobor városunkba. Talán egyszer ezekre is fény derül.

Az oldalon felhasznált források

Irodalom:
Labádi Lajos - Rejtélyek a városházi Petőfi-szobor körül - 2013